ÖKO Fórum
Jelentkezz be, ha hozzá akarsz szólni!
 |
Fazekas Gábor: Meddig bírja Patchamama Földanya? |
| ÖKO Fórum | > A Természet romlása, a romlás természete | > Fazekas Gábor: Meddig bírja Patchamama Földanya? |
A témát indító hozzászólás:
|
MTvSz Moderátor 22 hozzászólás |
2013.04.13 00:40 Vajon lehetséges csökkenteni a fogyasztásunkat úgy, hogy közben az életminőségünket növeljük? Ez a nagy kérdés, és a válasz: igen, lehetséges! Túlzott fogyasztásunk felemészti bolygónk erőforrás készleteit, pedig csak ez az egy bolygó áll rendelkezésünkre szükségleteink kielégítésére. Folyamatosan több erőforrást használunk fel a zárt földi rendszerből, mint amennyit az élővilág regenerációs képessége megengedne, és ez lassan pusztítja a bennünket is éltető élő rendszereket. Ha „elfogyasztjuk” a Földet, nem lesz hova mennünk. Saját jövőnk és az utánunk jövő generációk megélhetésének biztosítása érdekében fenntartható szintre kell csökkenteni a fogyasztásunkat. De senki sem szeretné csökkenteni eddig elért életszínvonalát, sőt, mindenki boldogabb szeretne lenni. Ebben a cikkünkben áttekintjük azt, hogy mik a természeti erőforrások, mi köze van mindehhez Földanyának, tudjuk-e, hogy fogyasztási szokásaink és választásaink mennyi erőforrásba kerülnek, és milyen hatásokat okoznak. Ha pedig elkezdjük felismerni a globális hatásokat, és szeretnénk valamit tenni a szebb jövő érdekében, megpróbálunk olyan megoldásokat, utakat találni, melyek nem csak környezettudatosak, de egyben nagyobb boldogságot is kínálnak számunkra.  A természeti erőforrások egyben az élet nélkülözhetetlen alapelemei? Ha erőforrásokról beszélünk (angolul „resources”), akkor sok embernek először a fosszilis tüzelőanyagok jutnak eszébe. Ezek mellett a legáltalánosabban használt, de éppen ezért „természetesnek vett” és sajnos nem eléggé megbecsült természeti erőforrás a föld, a víz és a különböző ásványi anyagok. Az általános, és főként a gazdasági és politikai szóhasználatban ezek az elemek „erőforrásként” szolgálnak a gazdaság működéséhez. De pont ez a beszűkült, egyoldalú szemléletmód az, ami a természet kizsákmányolásához vezet. Hiszen a föld, a víz, az ásványok és a többi természeti erőforrás nem csak a gazdaság működéséhez elengedhetetlenek, hanem egyben a földi élet alapvető fundamentumát is képezik, mert ezek nélkül az élővilág rendszerei nem tudnak létezni. Számos nép kultúrájában és nyelvében is megtalálható a természet alapelemeinek és egészének, illetve az ebből építkező élővilág egybefüggő rendszereinek tisztelete. A magyar nyelvben mindenki számára ismerősen csengő szó a Földanya, mely élteti és táplálja gyermekeit, azaz bennünket. A dél-amerikai kultúrákban az indiánok „Patchamama” néven tisztelik Földanyát, a termékenység istennőjét, aki a vetés és az aratás között gondoskodik a növények fejlődéséről. Mekkora különbség, hogy gazdasági inputként, vagy élő személyként, sőt éltető Anyaként tekintünk a földre! Ha csak gazdasági inputnak tekintjük, akkor a minél nagyobb kihasználás lesz a cél, és túlzott kizsákmányolás lesz az eredmény. Ha viszont olyan élő lényként tekintünk rá, mely bennünket és a többi létezőt is élteti, akkor tisztelni fogjuk és vigyázni fogunk rá, hiszen saját létünk is tőle függ. A legelső és legfontosabb lépés itt kezdődik, a szemléletünk átalakításával. Most újra rá kell ébrednünk erre az alapvető tudásra, amit elődeink nagyon is jól tudtak, csak mi a nagy rohanásban, ebben a termelési és fogyasztási lázban elfeledkeztünk arról, hogy a természet alapelemei és az élővilág rendszerei – benne az emberi társadalmak - millió és millió szálon összefüggő rendszert alkotnak. Bármit teszünk, végső soron kihat a természetre és visszahat ránk is. Nem zsákmányolhatjuk ki felelőtlenül a környezetünket, mert ez saját létünk alapja, ezért vigyáznunk kell rá. A modern tudomány képviselői között is egyre többen vannak, akik ezt a holisztikus gondolkodást követik, melyet rendszerszemléletnek neveznek a szakemberek. A bajok ott kezdődnek, hogy nem látjuk hétköznapi cselekedeteink hatásait…  Mindennapos dolog, hogy elmegyünk bevásárolni és megvesszük a nekünk tetsző árucikkeket. Vásárlás közben többnyire fogalmunk sincs arról, hogy egy-egy ártalmatlannak tűnő hétköznapi termék előállításához milyen temérdek mennyiségű természeti erőforrás (mint pl. föld vagy víz) felhasználás szükséges, sem arról, hogy az előállítás milyen környezeti és társadalmi hatásokat eredményez. Gondoltad volna, hogy egyetlen csésze kávé előállítása kb. 140 liter, vagy egy póló gyártása kb. 2,700 liter vizet igényel átlagosan? És azt tudtad, hogy a különböző termékcsoportok közül a hús- és egyéb állati eredetű termékek előállítása igényli a legtöbb földterületet a világon, ha számításba vesszük az állatok takarmányozására felhasznált termőterületeket is? Vegyünk egy hétköznapi példát, és nézzük meg a globális következményeket. A pamutpóló egy ártalmatlannak tűnő termék, a többség vásárol magának évente néhány darabot. A pamut alapanyagául szolgáló gyapotot távoli földrészeken termesztik, és előállítása komoly környezeti károkat okoz. A Közép-Ázsiában található Aral-tó valaha földünk negyedik legnagyobb tava volt, egy édesvizű tenger, mely kiterjedésének és vízkészletének nagy részét elvesztette az 1960-as évek óta, mivel a tavat tápláló folyók vizét a környező gigászi gyapotmezők öntézésére használták.  Az egykori kikötővárosok némelyike ma 100km-re van a jelenlegi partvonaltól és hajóroncsok állnak a sivatag belsejében a tó egykori területén. Afrikában a természetes növénytakarót irtják ki a gyapot termesztéséhez, és a nagy mennyiségű műtrágya és növényvédőszer használat megmérgezi a termőtalajt és a vizeket, és veszélyezteti a gazdák és családtagjaik egészségét. A gyapot pamuttá történő feldolgozása hasonlóképpen erőforrás igényes és környezetszennyező folyamat, melyet nyugati szemmel nézve éhbérért végeznek pl. indiai vagy bangladeshi munkások. Ráadásul az alapanyagok, félkész- és késztermékek körbeutazzák a Földet, mire a boltok polcára érkeznek, és ez rengeteg károsanyag kibocsátással is ját. Túlzott fogyasztásunknak tehát olyan negatív következményei vannak, mint pl. a földek és vizek mérgező vegyszerekkel történő szennyezése, az erdőirtások, a klímaváltozás, vagy az, hogy a közösségek elveszítik hozzáférésüket a földhöz, de gyakran nem vagyunk tudatában ezeknek a káros hatásoknak, mivel általában nem a közvetlen környezetünkben, vagy időben elnyújtva, lassan , összeadódva jelentkeznek, és emiatt nem felismerhetőek a közvetlen összefüggések. Mit tehetünk a káros következmények enyhítése érdekében? És ennek mi köze van a boldogságunkhoz? Ez majd a következő írásokból derül ki… Ha többet szeretnél tudni fogyasztásunknak a vízkészletekre és földterületekre gyakorolt globális hatásairól, figyelmedbe ajánljuk a Magyar Természetvédők Szövetsége gondozásában nemrégiben megjelent két tanulmányt: Vízkészleteink kizsákmányolása - Hogyan fenyegeti bolygónk vízkészleteit az anyagi javak fogyasztása? Rejtett hatások - Hogyan okoz világszerte föld konfliktusokat Európa túlzott erőforrás-fogyasztása Európa országonkénti és fejenkénti földhasználata interaktív grafikus felületen is megtekinthető itt. előzmény:MTvSz
|
A legújabb válaszok: |
|
|
margaretapinter Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.14 12:45Nem csak taborokat, az oktatasi rendszert kell atalakitani. előzmény:Greenlantern
|
|
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás |
2013.05.14 12:31Amíg a szülők autóval viszik a 367 méterre lévő közintézményekbe a gyereket, hétvégente inkább játszóház, vagy pláza, mint egy túra a természetben, inkább teremsport, mint lovaglás /igaz legalább mozog/ a kertekben több a tuja, mint a gyümölcsfa, a lakások fűtése 26 fok, mert kicsi a gyerek, a vizet kiköpi, mert nincs benne cukros alaplé, addig a gyerekeknek nincs jó példa, az iskola oktathat bármit, játszhatnak az ovikban bármivel, a szülők környezetrevaló nevelése nélkül ez nem fog működni. Minket UFO-nak néznek, mert a gyerekkel többet járunk gyalog az oviba, mint mással, azt meg már tényleg kevesen tudják feldolgozni, hogy megissza a csapvizet is. Nem fagyott meg egyik gyerekünk sem, pedig 20 foknál 1 napos korukban sem volt több a lakásban /na jó a nagyobbiknál igen, mert nyáron született, de a kisebbik téli és láss csodát túlélte. Nem mondom azt, hogy mi mennyire környezettudatosan élünk, mert nem, de ma már az alapvető dolgokat sem tartják tiszteletben az emberek a környezetükkel szemben. 5 tuja helyett lenne 1 gyümölcsfa, pár év növekedés és szerencsés termés után fedezné a család gyömölcs igényét X ideig. 20 tuja helyén lévő veteményeskert szerintem elég paradicsomot, hagymát, borsót tud adni a családnak. És ezekhez nem kell semmi, ez nem pénz kérdés ez szemlélet kérdés.... előzmény:Greenlantern
|
|
kissr Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.14 11:27A mi sulinkban van ilyesmi, de nem külön tantárgy. előzmény:Erzsébet
|
|
Jóni Orsi Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.14 11:21Egyetérek! |
|
Fruzsina Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.14 10:51Kedves Gábor! Teljes mértékben egyetértek az írásoddal. Nagyon remélem, hogy a saját generációm többsége már észrevette a nyilvánvaló problémákat és tenni is akar értük. Sajnos az emberek félnek belegondolni ezekbe a problémákba, akkor rájönnének, hogy mekkora is a baj. :( előzmény:MTvSz
|
|
Greenlantern Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.14 08:51Hogy jobbra forduljon a világ sora,a gyerekek nevelése a kulcs,ez tiszta sor.De a gyerekek játszva tanulnak a legkönyebben,ezért olyan táborokat kellene nekik szervezni,ahol játszva tanulhatnák és megélhetnék a környezettudatos életmódot. előzmény:MTvSz
|
|
koncznori Moderátor 19 hozzászólás |
2013.05.13 19:05Teljesen egyetértek Fazekas Gábor írásával! Ideje volna ébredni! De szerintetek hol kéne kezdeni? Az iskolában? Akkor csak kb 20 év múlva lesz hatása. 'Reklám filmekkel', kampányokkal, amik a felnőtt lakosságot célozzák? Vagy törvényekkel, amik a multikat szabályozzák? előzmény:MTvSz
|
|
parczanna Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.13 11:16Szerintem is jó volna az iskolai oktatásba belevonni környezetünk védelmét, úgy mint "Ökoélet"- egy jó tanár,- jó közösség sokat tehet. Még, ha otthonról nem is környezetvédők a gyerek elszántsága még a családot is alakíthatja. előzmény:MTvSz
|
|
barnapiros Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.12 21:11Az előadások is fontosak, de a gyakorlat, a megtapasztalás szintén. előzmény:Gaby
|
|
taller Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.12 20:55Kedves martonpinter! Ezzel én is teljesen egyetértek! Mégis nagy kérdés, hogyan tudjuk ezt a mindennapokra lefordítani. Általában annyi kényszerpályán mozgunk, hogy nagyon szerények a lehetőségeink az érdemi változtatásra. Persze a tudatosítás és a jó gyakorlatok terjesztése, ha lassan is de eredményt hozhat. előzmény:martonpinter
|
|
Erzsébet Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.12 17:52Ökoélet tantárgy, nagyon tetszik. De szerintem a szülőknek ugyan ilyen fontos szerepe van. Azt már tudjuk, hogy gyermekeink a jövőnk, az sem mindegy milyen példát mutatunk nekik. előzmény:Erzsi
|
|
Gaby Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.12 17:37Már annak is örülnék ha néha-néha egy-egy előadót meghívnának ebben a témában. előzmény:MTvSz
|
|
Erzsi Rügyező 8 hozzászólás |
2013.05.12 13:23Teljesen egyetértek Gábor írásával! Padagógus múltam miatt, nagyon fontosnak tartanám, ha lenne egy ilyen főtárgy is pl. "Ökoélet", és minden tantárgyon belül is még kötelezően tanítanák az odaillő témákat! előzmény:MTvSz
|
|
martonpinter Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.11 22:01Az eletszinvonal egy bizonyos ponton tul mar nem biztos hogy hozzajarul a boldogsaghoz, amint a gazdasagi novekedes sem jar mindenkeppen azzal hogy novekedjen a jolet. előzmény:hozak
|
|
hozak Haladó 33 hozzászólás |
2013.05.10 14:11De senki sem szeretné csökkenteni eddig elért életszínvonalát, sőt, mindenki boldogabb szeretne lenni. Kedves Gábor, és a kettő összefügg? előzmény:hozak
|