ÖKO Fórum
Jelentkezz be, ha hozzá akarsz szólni!
 |
Koncz Nóra: Mekkora a vízlábnyomod? Elér egy másik kontinensre is? |
| ÖKO Fórum | > Környezetbarát otthon, bevásárlás | > Koncz Nóra: Mekkora a vízlábnyomod? Elér egy másik kontinensre is? |
|
|
A témát indító hozzászólás:
|
MTvSz Moderátor 22 hozzászólás |
2013.07.18 10:28 Az élet alapja a víz, ezt már alsó tagozatban megtanultuk. De vajon ilyen becsben is tartjuk természetes vizeinket, vagy sodródva a fogyasztói társadalommal bele se gondolunk, mennyi vizet fogyasztunk? Mennyit is? 2 l-t megiszunk, levesben van 3 dl, tisztálkodásra elmegy nagyjából 50 l, mosogatásra, mosásra, ha bőven számoljuk, még 50 l. Azaz kb 1 kádnyi. Na de mi van az étellel, ami megeszünk? Feldolgozás előtt megmosták, azelőtt öntözték vagy itatták. A ruháink előállítása, az alapanyag tisztítása, festése több 1000 liter vizet igényel. Az állatbőrök cserzése, kikészítése onnan, hogy levágják az állatot, addig amíg táska vagy cipő lesz belőle kb. 8000 l vízzel találkozik darabonként. A könyveink, jegyzetfüzetünk, újságunk papírlapjaihoz kilónként 400 l vizet használtak el. A sor végtelen: autó, benzin, gyógyszerek, tisztító szerek, stb... Ilyen irányú kutatások (a mi kiadványunkban is olvashatóak) megdöbbentő eredménye, hogy egy amerikai állampolgár napi 7700 l vizet fogyaszt el. Amit majd meg is kell tisztítani, mielőtt visszaengedik a folyókba. De nem mindegy, hogy mitől! Mosószermaradék, foszfát, tenzid, szerves, bomlásban lévő hulladék, gyógyszermaradék… ez mind gyakori szennyezőanyag, amit több-kevesebb sikerrel szűrnek ki a szennyvíztisztító telepek.  Fotó: aprolepes.hu Remélhetőleg a fenti számadatok is gondolkodásra késztetnek néhány olvasót, azonban a továbblépésben, a probléma ésszerű megoldásában segítségünkre lehet a vízlábnyom fogalma. Az ökológiai lábnyom mintájára bevezetett fogalom azt mutatja meg, hogy összesen mennyi vizet használunk el közvetlenül és közvetetten, a fogyasztási cikkeinken keresztül. Az átlagos vízfogyasztás 1.24 millió(!) liter/fő (!) évente. Magyarországon „csupán” 750 ezer liter fogy el fejenként egy év alatt. Ez körülbelül napi 110 liter közvetlen fogyasztást jelent (fürdés, ivás, locsolás, autómosás, stb.) és mintegy 2000 liter közvetett fogyasztást. Persze ez egy erős országos átlag, hiszen csupán egyetlen hamburger előállításához 2400 liter vizet használnak a gyártók. Életmódunkkal ez a közvetett fogyasztás is jelentősen csökkenthető. De előtte nézzük meg, honnan jön és hová lesz ez a rengeteg víz. A globalizáció következtében nem csak a kész termékek vándorolnak, hanem a használatukkal járó felelősség is. A víz esetében minden országnak van külső és belső vízlábnyoma. A belső az a vízmennyiség, amit a hazai forrásokból (folyókból, tavakból, csapadékból) használnak fel, a külső pedig az import cikkek gyártása során felhasznált víz. Ez utóbbi a veszélyes! Hiszen ha itthon beszennyeződik egy folyó, vagy kiszáradásnak indul egy tó, akkor jelentős felbolydulásra lehet számítani. Foglalkozik vele a sajtó, megbüntetik a kárt okozó céget, beépül a köztudatba, hogy na, ettől nem veszünk semmit. De ha az esti Híradóban fél percben elhangzik, hogy Bangladesben hupilila lett egy folyó egy gyárból kiömlött festék miatt, és ennyi meg annyi ember lakhelye, ivóvízkészlete került veszélybe, akkor eszünkbe se jut, hogy talán mi is azt a pólót hordjuk, amit ott gyártottak.  Nem is kell ilyen katasztrófának történnie ahhoz, hogy más, elsősorban szegény országok vízkészletét a fejlett társadalmak kizsákmányolják. Az exportra termelt mezőgazdasági termények rengeteg locsolást igényelnek, ami miatt a folyók vízkészlete töredékére csökken mire a tengerhez ér. Még nálunk, Magyarországon is, a teljes vízfelhasználás 70%-át a mezőgazdaság igényli. Mekkora fogyasztása lehet akkor egy rizsföldnek például? Ilyen kihasználás szélsőséges példája az Aral-tó esete, ami mára az eredeti méret egyharmadára zsugorodott össze a környező területek öntözése miatt. Nem egyedi eset, Afrika, Dél-Amerika és Ausztrália számos tavára is ez a sors vár, vagy már utol is érte. Nézzünk néhány konkrét példát a teljesség és a pontosság igénye nélkül. Nehéz is lenne kiszámolni minden egyes gyártó vízfelhasználását. Az adatok termékekről szólnak, tehát boltban megvásárolható árukról.
Saját kiskertben termelt élelmiszerek vízlábnyoma természetesen ennél sokkal kisebb. De nem csak a kertészkedők tehetnek sokat vízlábnyomunk csökkentéséért. Azzal, hogy nem pazarlunk, nem dobunk ki ételt, kihasználjuk tárgyaink élettartamát, nem csak a hulladékhegyeket csökkenthetjük, hanem vízkészleteinket is óvjuk. Hazai termékek, sőt helyi termékek vásárlásával, a kőolaj és a benzin előállítás vízigényét spóroljuk meg, és nem járulunk hozzá a légszennyezéshez. Az újrapapír gyártása pedig 75%-kal kevesebb vizet igényel, mintha fából állítanák elő ugyan azt a mennyiséget. Közvetlen vízfogyasztás csökkentéséről már rengeteg szó esett. Például: kádfürdő helyett zuhany, fogmosás bögréből, csöpögések megszüntetése, stb, stb, de utána lehet olvasni például itt.  A másik fontos terület, ahol besegíthetünk bolygónknak, a szennyvíztisztítás. A csatornába kerülő szennyvizet tisztítás után a folyókba engedik vissza. A mosószer-maradványoktól, felületaktív anyagoktól, foszfátoktól, nitrátoktól nem lehet tökéletesen megszabadítani az odakerült vizet. Ugyan ez a helyzet a gyógyszer-maradékokkal, amik még veszélyesebbek, erősebb hatással vannak a vízben élő állatokra. Gondolom mindenki hallott már városi legendákat a fogamzásgátló maradványokról, amiktől nem csak a hím halak nőiesednek el, de a férfiak is terméketlenek lesznek. A hivatalos jelentések szerint nincs kimutatható mennyiségű gyógyszer vagy hormon az ivóvízben. És ezt a kijelentést pontosan így kell érteni. Attól, hogy a jelenlegi módszerekkel, műszerekkel valami nem kimutatható, még ott lehet. A következménye pedig egyénenként eltérő. Függ az életmódtól, kortól, súlytól, fogyasztott gyógyszerektől, de szerintem még attól is, hogy mennyit alszik valaki. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem lesz jó vége a rengeteg, természetbe nem illő vegyület kiengedésének. Vízlábnyomunkat nem fújja el a szél, nem mossa le egy eső, megmarad, mintha betonba léptünk volna. előzmény:MTvSz
|
A legújabb válaszok: |
|
|
koncznori Moderátor 19 hozzászólás |
2013.10.07 12:04Szia! Textiliparban nem nagyon vagyok otthon, ezért jó öreg barátomhoz, a gúglihoz fordulatm. A viszkóz gyárátásról ezt találtam: http://textilorszag.hu/varras-alapok/amit-a-viszkozrol-tudni-kell Nem túl környezetbarát technika és halvány kémiai emlékeim szerint nem is túl vízgazdaságos. Alternatívát sajnos nem tudok rá mondani, mert a víz-felhasználás csak egy szempont a sok közül. Ha környezetbarát akarok lenni, akkor fontos kérdés az is, hogy hol gyártják, milyen vegyszereket használnak a gyártás során, és mi történik a melléktermékekkel. Na meg, hogy mennyit kapnak munkájukért a dolgozók és hány évesek... Erre nem találtam hirtelen választ, de a tudatosvasrlo.hu oldalon több cikk is foglalkozik a témával, biztos találsz iránymutatást!. előzmény:liacska
|
|
liacska Zöldfülű 4 hozzászólás |
2013.09.21 12:47Sziasztok! Régóta foglalkozat egy kérdés. Olvastam, hogy a pamutholmik előállításához milyen sok vízre van szükség. A kérdésem, hogy a turkin kívül van-e esetleg más alternatíva? Pl. más anyag? Én pl. általában elég jóban vagyok a viszkóz ruhákkal is. Általában könnyebb belőlük csinosat, alkalmit talíálni, mint pamutból, és jobban őrzik a formájukat is. A viszkóz, tudom, természetes eredetű, de kémiai eljárásokkal készítik. Lehet, hogy még több vizet igényel, mint a pamut? Köszi  előzmény:MTvSz
|
|
|