Baritz Sarolta Laura OP: Civil gazdaság

A Természet romlása, a romlás természeteÖKOdajka fórumHázépítés, energiafelhasználásKörnyezetbarátan a munkahelyenSzabadidő, kertészkedés, állattartásKörnyezetbarát otthon, bevásárlás

ÖKO Fórum

> A Természet romlása, a romlás természete

> Baritz Sarolta Laura OP: Civil gazdaság

FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.05.27 23:26 Luigino Bruni és Stefano Zamagni: Civil gazdaság, hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét – könyvismertetés A könyv magyar kiadását a L’Harmattan Könyvkiadó vállalta fel 2013-ban, Baritz Sarolta Laura OP gondozásában és szerkesztésében. A szerzők jelentős közgazdász professzorok, Luigino Bruni a római Lumsa Egyetem és a loppianoi Sophia Egyetem közgazdászprofesszora, a Focoláre mozgalom tagja, a Közösségi Gazdaság (Economy of Communion) vezetője, a boldogság közgazdaságtanának neves szakértője. Stefano Zamagni a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszora, 4 másik egyetem óraadó professzora, nyolc szervezet (köztük az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa) vezetőségi tagja, négy tudományos akadémia (köztük a New York-i tudományos Akadémia) tagja, 14 különféle díj, kitüntetés birtokosa, számos könyv, cikk szerzője. 2007-ben írt könyvük, a Civil Economy hűen tükrözi íróinak elkötelezettségét, szakmai tudását egy olyan közgazdasági irány felé, amely alternatívája a főáramú közgazdaságtannak. A könyv olyan antropológiára épít, amely a perszonalizmuson alapszik, s ez gyökeresen más, mint a mai modern közgazdaságtan emberképe. A szerzők bebizonyítják, hogy a közgazdaságtan gyökereit messzebbre lehet visszavezetni, mint a haszonelvűségen alapuló, homo oeconomicusra épülő gazdasági modell, amelyet leginkább a XVIII. századi Adam Smith-től tart számon a gazdaságelmélet története. Zamagniék bebizonyítják, hogy a közgazdaságtannak, a gazdasági gondolkodásnak klasszikus görög – keresztény alapjai vannak. Teszik mindezt egy különleges korszak, a XV- XVIII. századi itáliai polgári humanizmus bemutatásával, illetve annak a sajátos gazdasági irányzatának a bemutatásával, amit civil gazdaságnak hívnak. Bemutatják Adam Smith itáliai kortársait. Antonio Genovesi-t, Cesare Beccarea-t, illetve a Nápolyi Iskola (Doria, Filangeri, Bianchini, Pagano) és Milánói Iskola (Vico, Palmieri, Verri, Romagnosi, Carlo Cattaneo) képviselőit, az ő közgazdasági nézeteiket. Ezek a nézetek, vagyis az itáliai irányzat pedig gyökeresen eltér attól az iránytól, amit az angol-szász politikai közgazdaságtan vesz a XVIII. századtól, s lesz az irányadó egészen korunkig. A polgári humanizmus és benne a civil gazdaság szívesen hivatkozik Arisztotelészre, és a keresztény középkor monasztikus hagyományaira, s az emberre vonatkozó szemlélet ezekből az elvekből indul ki. A korszak és a könyv legkedvesebb kifejezése a „kölcsönösség”. Vagyis: a gazdasági életben helye van a partnerek között a kölcsönös jóindulatnak, ami túl megy a nagylelkűségen és az ingyenességen (ezek a főáramban is egy irányba mutató aktusok, mint pl. az adományozás); s helye van a testvériségnek, vagyis az olyan embereknek, akik személyek, akik kapcsolataiban határozzák meg magukat, akik a másik emberrel ÉN - TE viszonyban állnak, akik tisztelik a másik méltóságát, tehát nem eszköz-szerű emberi kapcsolatokban élnek. Ez az emberkép meghatároz egy gazdasági rendet is, amelynek célja a könyv másik kedves kifejezése: a köz-jóllét (public happiness), ami azt jelenti, hogy a gazdaság célja minden egyes ember boldogsága, ill. az emberi közösség együttes boldogsága. Ehhez kapcsolódik a közjó célja is. (Emberi kiteljesedés egyéni és közösségi szinten.) Ezek az elvek kritikáját alkotják az Adam Smith-el és az utilitarizmussal kezdetét vett polgári közgazdaságtannak (Pareto, Jevons, Menger és Wicksteed non tuizmusa stb.), amelyben az eszköz-szerű (ÉN - AZ) emberi kapcsolatok dominálnak, s nem a kölcsönösség, testvériség jelenléte a piacon a meghatározó, hanem a piac az önérdekkövető, saját hasznukat maximalizálni akaró homo oeconomicusok színtere lesz. Nem a nyer-nyer, hanem a nyer-veszít verseny sémával, a magánszférába űzve az erkölcsi, érzelmi emberi összetevőket. Zamagniék a Péntek nélküli Robinson Crusoe képpel írják le ezt az ember típust, a magányos, magára tekintő, önközpontú /és nem a másik központú/ individuumot a személy helyett. A könyv színesen írja le az átmentet a két paradigma között, „civil sötétségének” nevezve a XVIII. század második felét. Röviddel ezelőtt kezdődött a Machiavelli, Hobbes, Mandeville által fémjelzett eszmetörténeti fordulat az emberiség történetében: az ember többé nem a hit és a természettörvény által leírt teljes ember és „jó ember”, a piaci mechanizmusokat nem a kölcsönösség vezérli, hanem – ahogy Mandeville a Méhek meséjében leírja – a bűnök teremtik meg a köz javát, ami ebben a paradigmában nem más, mint csupán az anyagi jólét. A szerzők a civil gazdaságot búvópatakként ábrázolják, ami a felszínen volt az ókori Görögországban (vö. Arisztotelész, városállamok, oikonomia), majd a keresztény középkorban (vö. ferences rend népbankjai a Montes Pietatis), az olasz polgári humanizmusban, majd a XIX. században kezdődött katolikus egyház társadalmi tanításában, (említhetjük a XX. századi szociális piacgazdaság elveit is), s most, a XX-XXI. században a civil szféra erősödével, annak a gazdálkodásban megnyilvánuló alapelveivel újra felszínre tört. A könyv második része ezzel foglalkozik: a mai un. harmadik szektor (nonprofit, alapítványok, egyesületek, szövetkezetek – az un szociális és civil vállalatok) gazdálkodási logikájával, amelyben megnyilvánul a kölcsönösség, a testvériség, a nagylelkűség, vagyis a civil gazdaság szelleme. Ez a szektor egyre gyorsabban növekszik, hivatalos statisztikai adatok szerint is. A könyv hiánypótló ma Magyarországon, a magyar közgazdasági elmélettörténetben, amelyik részletesen, az elemzés szintjén túlnyomórészt 1870-től foglalkozik a modern közgazdaságtan történetével, hagyatkozva a Mandeville-i (bűnökkel leírt) emberkép által meghatározott közgazdasági logikára, amelyben nincs helye a civil gazdasági paradigma elveinek. Azért ajánljuk mindenkinek ezt a könyvet, mert egy új perspektívát nyit arra, hogyan lehet gondolkodni a közgazdaságtanról, gazdálkodásról, piacról, egy élhetőbb, emberségesebb paradigmában, mit a mai. Baritz Sarolta Laura OP előzmény:FarkasIstvan
A legújabb válaszok:
Saci Rügyező 6 hozzászólás	2014.03.08 23:17A környezetemben azt látom, egyre nagyobb szerepe lesz az ilyen tevékenységnek. A pénzközpontúság mellett/helyett nő az igény a felelősségvállalásra, ilyen téren is!!!
Margaréta Rügyező 14 hozzászólás	2013.06.09 14:23Remélem, minden könyvtárban meglesz a kiadvány! előzmény:FarkasIstvan
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.06.05 23:24Gesell könyvének magyar fordítása, amelyet Síklaki István készített: http://www.scribd.com/doc/79569863/Silvio-Gesell-A-Termeszetes-Gazdasagi-Rend-teljes-pdf-konyv-letoltes Illetve egy tanulmány, amely röviden ismerteti Gesell kamat elméletét: http://kgk.sze.hu/images/dokumentumok/kautzkiadvany2012/penzugy/balogh_varga.pdf üdvözlettel Farkas István előzmény:razide
antallili Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.03 13:00Egy dolog, ami biztosan hiányzik hozzá: az emberi KÖZÖSSÉG... előzmény:farkasmariann
Szász Istvánné Rügyező 16 hozzászólás	2013.06.03 08:25Ajánlom mindenki figyelmébe! előzmény:FarkasIstvan
Utczay Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.02 19:03Tanulságos szöveg. előzmény:FarkasIstvan
babec Rügyező 7 hozzászólás	2013.06.02 16:32Vissza a gyökerekhez Érdemes elolvasni!
buxbaumia Mester 57 hozzászólás	2013.05.30 22:24Érdemes lenne elolvasni.
Dromi Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.30 22:16Érdekesnek tűnik, jó látni és olvasni ilyen alternatív aspektusokat. Remélhetőleg egyre többeket fog ez foglalkoztatni.
farkasmariann Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.30 16:53vajon ez mennyire megvalósítható a mi individualista társadalomban? előzmény:FarkasIstvan
levendula Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.05.29 21:12Ezt érdemes lesz elolvasni!
fenegyerek Haladó 30 hozzászólás	2013.05.28 19:32Ez egy hiánypótló műnek tűnik. Léteznek hasonló hangvételű könyvek a témával kapcsolatban?
razide Rügyező 10 hozzászólás	2013.05.28 15:19Az alternatív közgazdaságot én Silvio Geselltől indítanám, bár könyve a témával frissen ismerkedőnek megfeküdheti a gyomrát. Egy kis ízelítő Gesell elméletéből Gyulai Iván tolmácsolásában: http://kerecsen.tv/2013-04-19/gyulai-ivan-valsag-es-fenntarthatatlan-fejlodes/ (saját felvételem) előzmény:FarkasIstvan
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.05.27 23:26 Luigino Bruni és Stefano Zamagni: Civil gazdaság, hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét – könyvismertetés A könyv magyar kiadását a L’Harmattan Könyvkiadó vállalta fel 2013-ban, Baritz Sarolta Laura OP gondozásában és szerkesztésében. A szerzők jelentős közgazdász professzorok, Luigino Bruni a római Lumsa Egyetem és a loppianoi Sophia Egyetem közgazdászprofesszora, a Focoláre mozgalom tagja, a Közösségi Gazdaság (Economy of Communion) vezetője, a boldogság közgazdaságtanának neves szakértője. Stefano Zamagni a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszora, 4 másik egyetem óraadó professzora, nyolc szervezet (köztük az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa) vezetőségi tagja, négy tudományos akadémia (köztük a New York-i tudományos Akadémia) tagja, 14 különféle díj, kitüntetés birtokosa, számos könyv, cikk szerzője. 2007-ben írt könyvük, a Civil Economy hűen tükrözi íróinak elkötelezettségét, szakmai tudását egy olyan közgazdasági irány felé, amely alternatívája a főáramú közgazdaságtannak. A könyv olyan antropológiára épít, amely a perszonalizmuson alapszik, s ez gyökeresen más, mint a mai modern közgazdaságtan emberképe. A szerzők bebizonyítják, hogy a közgazdaságtan gyökereit messzebbre lehet visszavezetni, mint a haszonelvűségen alapuló, homo oeconomicusra épülő gazdasági modell, amelyet leginkább a XVIII. századi Adam Smith-től tart számon a gazdaságelmélet története. Zamagniék bebizonyítják, hogy a közgazdaságtannak, a gazdasági gondolkodásnak klasszikus görög – keresztény alapjai vannak. Teszik mindezt egy különleges korszak, a XV- XVIII. századi itáliai polgári humanizmus bemutatásával, illetve annak a sajátos gazdasági irányzatának a bemutatásával, amit civil gazdaságnak hívnak. Bemutatják Adam Smith itáliai kortársait. Antonio Genovesi-t, Cesare Beccarea-t, illetve a Nápolyi Iskola (Doria, Filangeri, Bianchini, Pagano) és Milánói Iskola (Vico, Palmieri, Verri, Romagnosi, Carlo Cattaneo) képviselőit, az ő közgazdasági nézeteiket. Ezek a nézetek, vagyis az itáliai irányzat pedig gyökeresen eltér attól az iránytól, amit az angol-szász politikai közgazdaságtan vesz a XVIII. századtól, s lesz az irányadó egészen korunkig. A polgári humanizmus és benne a civil gazdaság szívesen hivatkozik Arisztotelészre, és a keresztény középkor monasztikus hagyományaira, s az emberre vonatkozó szemlélet ezekből az elvekből indul ki. A korszak és a könyv legkedvesebb kifejezése a „kölcsönösség”. Vagyis: a gazdasági életben helye van a partnerek között a kölcsönös jóindulatnak, ami túl megy a nagylelkűségen és az ingyenességen (ezek a főáramban is egy irányba mutató aktusok, mint pl. az adományozás); s helye van a testvériségnek, vagyis az olyan embereknek, akik személyek, akik kapcsolataiban határozzák meg magukat, akik a másik emberrel ÉN - TE viszonyban állnak, akik tisztelik a másik méltóságát, tehát nem eszköz-szerű emberi kapcsolatokban élnek. Ez az emberkép meghatároz egy gazdasági rendet is, amelynek célja a könyv másik kedves kifejezése: a köz-jóllét (public happiness), ami azt jelenti, hogy a gazdaság célja minden egyes ember boldogsága, ill. az emberi közösség együttes boldogsága. Ehhez kapcsolódik a közjó célja is. (Emberi kiteljesedés egyéni és közösségi szinten.) Ezek az elvek kritikáját alkotják az Adam Smith-el és az utilitarizmussal kezdetét vett polgári közgazdaságtannak (Pareto, Jevons, Menger és Wicksteed non tuizmusa stb.), amelyben az eszköz-szerű (ÉN - AZ) emberi kapcsolatok dominálnak, s nem a kölcsönösség, testvériség jelenléte a piacon a meghatározó, hanem a piac az önérdekkövető, saját hasznukat maximalizálni akaró homo oeconomicusok színtere lesz. Nem a nyer-nyer, hanem a nyer-veszít verseny sémával, a magánszférába űzve az erkölcsi, érzelmi emberi összetevőket. Zamagniék a Péntek nélküli Robinson Crusoe képpel írják le ezt az ember típust, a magányos, magára tekintő, önközpontú /és nem a másik központú/ individuumot a személy helyett. A könyv színesen írja le az átmentet a két paradigma között, „civil sötétségének” nevezve a XVIII. század második felét. Röviddel ezelőtt kezdődött a Machiavelli, Hobbes, Mandeville által fémjelzett eszmetörténeti fordulat az emberiség történetében: az ember többé nem a hit és a természettörvény által leírt teljes ember és „jó ember”, a piaci mechanizmusokat nem a kölcsönösség vezérli, hanem – ahogy Mandeville a Méhek meséjében leírja – a bűnök teremtik meg a köz javát, ami ebben a paradigmában nem más, mint csupán az anyagi jólét. A szerzők a civil gazdaságot búvópatakként ábrázolják, ami a felszínen volt az ókori Görögországban (vö. Arisztotelész, városállamok, oikonomia), majd a keresztény középkorban (vö. ferences rend népbankjai a Montes Pietatis), az olasz polgári humanizmusban, majd a XIX. században kezdődött katolikus egyház társadalmi tanításában, (említhetjük a XX. századi szociális piacgazdaság elveit is), s most, a XX-XXI. században a civil szféra erősödével, annak a gazdálkodásban megnyilvánuló alapelveivel újra felszínre tört. A könyv második része ezzel foglalkozik: a mai un. harmadik szektor (nonprofit, alapítványok, egyesületek, szövetkezetek – az un szociális és civil vállalatok) gazdálkodási logikájával, amelyben megnyilvánul a kölcsönösség, a testvériség, a nagylelkűség, vagyis a civil gazdaság szelleme. Ez a szektor egyre gyorsabban növekszik, hivatalos statisztikai adatok szerint is. A könyv hiánypótló ma Magyarországon, a magyar közgazdasági elmélettörténetben, amelyik részletesen, az elemzés szintjén túlnyomórészt 1870-től foglalkozik a modern közgazdaságtan történetével, hagyatkozva a Mandeville-i (bűnökkel leírt) emberkép által meghatározott közgazdasági logikára, amelyben nincs helye a civil gazdasági paradigma elveinek. Azért ajánljuk mindenkinek ezt a könyvet, mert egy új perspektívát nyit arra, hogyan lehet gondolkodni a közgazdaságtanról, gazdálkodásról, piacról, egy élhetőbb, emberségesebb paradigmában, mit a mai. Baritz Sarolta Laura OP előzmény:FarkasIstvan