Pacsuta Péter: Kultúra és természetvédelem az ökológiai válságban - A Természet romlása, a romlás természete

ÖKO Fórum

History:

Pacsuta Péter: Kultúra és természetvédelem az ökológiai válságban

ÖKO Fórum

> A Természet romlása, a romlás természete

> Pacsuta Péter: Kultúra és természetvédelem az ökológiai válságban

A témát indító hozzászólás:

FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.05.03 17:41 A természet romlása. Ez csupán két szó, mégis, már önmagukban hordozzák azt a megelőző szemléletet, ami végül a szavakban foglalt jelentését tükrözi. Például árnyalatában éreztethetjük, hogy vajon ez egy önmagától zajló folyamat, vagy valamilyen emberi beavatkozás következménye: a természet „elromlása”, a természet „elrontása”. Nem mindegy! Olyannyira nem mindegy, hogy a minket körülvevő világ folyamatait milyen szavakkal írjuk le, hogy az aktuális globális problémák tekintetében is számos vita zajlik szavakról, fogalmakról. Például: „fenntartható fejlődés” vagy „fenntarthatóság”, „globális klímaváltozás” vagy „globális klímaváltoztatás”, „felmelegedés” vagy „felmelegítés”. Minden ilyen pár esetében arról szól az árnyalatnyi különbségek vitája, hogy valójában nem is olyan árnyalatnyi a különbség. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek maguktól zajló világfolyamatok a Föld nevű bolygón, vagy pedig okkal kell attól tartanunk, hogy emberi felelőtlenségünk mellékhatásaiként aktív és direkt behatások (antropogén hatások negatív externáliái). Véleményem szerint a természettudományos közösség már 1960-as 1970-es években bőven elvégezte a feladatát a tekintetben, hogy tudományos módszerekkel egyértelműen igazolta, hogy a bolygón tapasztalható negatív változási folyamatok elsősorban nem a precessziós kör vagy a napfolttevékenység ciklikusainak köszönhető, hanem egy téves gazdasági szemléletből adódó antropogén összhatásnak. Erről szól többek között Rachel Carson 1962-ben megjelent Néma tavasz című könyve, de ugyanezt támasztja alá az 1972-ben megjelent A növekedés határai című tanulmány, melyet a 20 és 30 év múltán tett felülvizsgálatok csak megerősítettek. A folyamatok hivatalos természettudományos és humánökológiai magyarázata tehát az, hogy a természet romlásának tendenciája egyértelműen az emberiség számlájára írható. Persze nem véletlen, hogy a világvéleményt manipuláló világmédia erről egy szót sem szól. Ehelyett (kiszivárgott dokumentumok alapján bizonyíthatóan) azon igyekszik, hogy a klímaváltozást bagatellizálja, „klímaváltoztatás” helyett „klímaváltozást” mondjon, sőt „igazából nincs is klímaváltozás, vásároljatok, fogyasszatok és vegyetek fel hitelt nyugodtan továbbra is drága emberek”… Elérkeztünk a következő tételhez, ami elvezethet minket a romlás természetének, a természet elrontásának megértéséhez. Ebben a tételben már abból indulhatunk ki, hogy mivel a természet nem magától lépett a romlás útjára, hanem az ember által, így valójában nem önmagában a természet romlik, hanem az ember természete. Milyen varázslatos a magyar nyelv, hogy mindenáron, keletkezése óta a valóságot, csakis a valóságot, annak összes dimenzióját akarja megragadni, mikor kifejez valamit. Az „ember természete”… Materialista ateisták és a mainstream hard core természettudományos nézetek vallói valószínűleg bele sem gondolnak, mi mindent milyen mélyen jelent ez a két szó. Itt ugyanis nem elsősorban egy biológiai szervezet környezeti határairól van szó birtokos esetben. Persze ez is benne foglaltatik a szópárban, de jelent ennél egy sokkal valóságosabbat, sokkal megfoghatatlanabbat, és annál izgalmasabbat is. Mégpedig, hogy az embernek nincs „környezete” – világa van. Az emberi elmének ezen léthelyzete pedig azt vonja maga után, hogy valójában nem kívül (környezet) romlott el valami, hanem nagyon is belül bennünk: az emberi természetben. Nem kívül rontottuk el a dolgokat, hanem belül, önmagunkban. Mindezzel pedig le kell döntsünk egy első látásra logikusnak tűnő, de a valóságot sajnos mégsem fedő dogmát: a megoldás és „megváltás” a válságra nem „a környezetvédelem”, hanem egy belső forradalom. Ugyan a „környezetvédelem” egy hangzatos, könnyen mozgósító, mindenki által megérthető hívószó, viszont az igazság az, hogy az embernek nem „környezete” van, hanem világa: elmevilága, életvilága, kép-világa, élet- és létszemlélete. Ezt minden ember valójában önmaga által tudja is, nem kell hozzá filozófia szakot végezni! Valójában mindenkit, még akik nincsenek ennek teljes tudatában, azon embereket is képek és elképzelések mozgatnak. Az emberek valamilyen el-kép-zelés (tehát szellemi alkotás) alapján cselekednek: minden mozdulatuk alapja egy kép. Természetesen ezek a folyamatok és a hatások kölcsönösek, oda-vissza hatnak! Pozitív és negatív visszacsatolási mechanizmusok jönnek az elképzelések által létre, pozitív és negatív spirálokat keltenek életre. A szellemvilág elsődlegessége és az anyagi világ másodlagossága jól tetten érthető, ha az ősi kultúrák mezőgazdasági fejlettségét vizsgáljuk. Ne felejtsük, hogy a „kultúra” eredeti jelentése és tartalma, a „cultivare” leginkább a természetbeni munkálkodásra vonatkozott, a műveléssel volt kapcsolatos. A művelés eredeti, ősi értelme a tájra, mint szellemi kivetülésre tekintett. Az ember ezáltal nemcsak a tájat művelte, hanem önmaga és a világ szellemét, szellemiségét. A tájra egyfajta kiterjesztett tudatként tekintő ember számára egyértelmű volt, hogy a művelés aktusa a szellemi és anyagi szférák együttes virágzásához vezet. Ma már a történeti ökológia tudományának segítségével igazolni is tudjuk, hogy a földi bioszféra életében, ezen ősi értelemben vett „mezőgazdaság”, mint „kultúra”, a biológiai diverzitás (a faj és fajtagazdagság) növekedését eredményezte! Bár manapság érthető okokból és nem is alaptalanul szeretik az embert oly sokan egy „romboló és pusztító lénynek” beállítani, azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy földtörténeti értelemben és földtörténeti nagyságban az emberiség képes volna olyan kultúrára (művelésre), ami a bioszféra biológiai diverzitását úgy növelné, hogy közben saját élelmezési és egyéb javai is bőven kielégítően rendelkezésre állnának! Ez egy olyan pozitív öngerjesztő folyamat, amiben a szellemiség művelése jelenti a kiutat az anyagi értelemben vett „korlátokból”. „Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius - ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.” – Hermész Triszmegisztosz A romló természet nem rajtunk kívül álló dolog, hanem mi magunk ültettük el a romlás csíráit önmagunk természetében. Minden körülöttünk lévő, rajtunk kívülinek látszó válság a lelkiségünk és világszemléletünk válsága: nem a természeté és nem a gazdaságé. Műveltségünk szakrális lenyomata a tájgazdálkodás és a mezőgazdaság, mely értő szellemi kezekben bőséget terem, de felelőtlen, értetlen és avatatlan kezek között a pusztulás termője lesz csupán. A külső világ csakis azt tükrözi, ami bennünk van, mint gondolat. Előbb van az idea, és csak utána a valóság. Ezért a romlás természetét önmagunkban kell megállítani, és a helyes, emberhez méltó művelés gondolatát viszont újra elültetni. Ez az emberiség jelenkori legfontosabb feladata. Pacsuta Péter előzmény:FarkasIstvan
A legújabb válaszok:
baboly Zöldfülű 5 hozzászólás	2013.06.17 13:44Az irás sajnos nem konzekvens. Egyetértek azzal hogy minden tudat/elme/szellem angolul "mind", tehát minden és mindenek eredete mi/ a tudat vagyunk. Ennek egy következménye, hogy miénk a felelöség, a teljes és egyetemes felelöség. Eddig a dolog rendben is lenne, mivel ezt belátva már ÚT-ban, Út-on vagyok. Azonban a vita/eszmecsere folyamán felmerült Buddha, az emberiség nagy orvosa, aki azt mondta, hogy az ember sorsa kinlódás és szenvedés és ennek a legfelsöbb okának a tudatlanságot tartotta. Ez a tudatlanság pontosan az ember mivoltárol szól. Tehát nem lát az ember át az illuzion, Maya fágyla nem lesz megbilentve. Ez még csak nem is elég de maga a nyelv amivel kifejezük magunkat (Wittgenstein, Derida) a kettöségen alapul és ezért képtelen a "valóság" kifejezésére. Ez a rodoszi diléma(-ája) aki azt állitotta hogy minden rodoszi hazudik. Igy az emberiség egy illuzioban él és ettöl aztán szenved. Azonban a belátás habár egy egyszerü dolog lenne borzalmasan nehéz. Egyike a fö okoknak ma, a kollektiv félelem, ami az egész életet átitatja. Ennek egy sarkalatos területe a saját pszihe. Az önismeret hiánya teszi, hogy még a gondolatátol is irtoznak, hogy a pszihét/tudatot vizsgálják, nem is szolva arrol, hogy babrálva legyen vele. Pedig a belátáshoz pontosan az szükséges, hogy rájöjünk, hogy a sok minden amit magunknak beképzelünk (majdnem minden beképzelés) nem más mint az. Ezek a beképzelések kollektiv átvett/tartott konvenciok is. Valami amit belénkneveltek, amivel nevelkedtünk. Ezt ma kulturának is hivják. Hogy az egész világunk illuzio ehez maga a fizika tudománya is eljutott a qunta mechanika formájában. Tagadhatatlan, hogy a mai kulturával baj van. A tévfelfogások tömkelegével állunk szemben. Itt felsorolni csak egy töredékét is tul messze vinne. Viszont a bajok mind visszavezethetök az alaphoz, a tudatlansághoz az emberi mibenlétröl. Egyet az alapvetö maszlagokbol meg kell mégis emliteni és ez az individualizmus. Ha mérlegeljük a dolgot könnyen rá lehet jönni, hogy az egyén ilyetén fogalma mint ahogy ez ma használatos és amire a kulturánk föként alapul egy retenetes félreértés. Senki de semmi magában nincs és nem is lehetséges. Minden de minden maradéknélkül összetartozik, minden egy és minden ebben az egyetemes, kozmikus egységben egyenlö. Itt érünk el Péter állitásához, hogy a természet mi vagyunk. A következö kérdés az hogy hogy továb? mit tehetünk? mit kell tenni? Talán a boldogság irányába kellene lépni?!
cheeky Rügyező 7 hozzászólás	2013.06.13 12:13Nagyon tetszett az írás! És egyet is értek, mert (ugyan nem csak ezzel a dologgal kapcsolatban, de) ahogy mondani szokták: "minden agyban dől el" :) És ami még megfogott az írásban, azok az "apró" részletek, mint pl.: "természet elromlása", vagy "természet elrontása" ! Nagyon elgondolkodtató! előzmény:cheeky
Csaba Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.13 11:02Amit írsz az „Verum, sine mendatio, certum et verissimum” - való, hazugság nélkül, biztos és igaz. (Tabula Smaragdina). Az alap probléma –szerintem az- hogy „természeti ember” és a „szellemi ember” jelenkorunk emberében nemcsak hogy szétvált, hanem csak természeti maradt meg, sőt „techno-természeti”, ami már a közösséget is gyanúval szemléli. Szerintem a „verseny”, a verseny ha komolyan vesszük a társadalomban, gazdaságban akkor bizony vesztesekre és győztesekre osztja a világot és ezt tesz bennünket teljesen „természeti” (állati) lénnyé, ezért a megoldáshoz vezető út az hogy a versengő ember mellett meg kell erősödnie az etikus, vagy erkölcsös, erényes embernek, meg kell ismerni a közösség szelídségének és szerénységének összetartó erejét. Csaba előzmény:FarkasIstvan
fenegyerek Haladó 30 hozzászólás	2013.05.28 20:33Az a legjobb, ha az egyén megpróbál a környezetével harmóniában élni, és mindent megtenni, hogy ne károsítsa azt. Lehet, hogy kevesen vagyunk, de ettől még igazunk van. előzmény:kerika
janosh718 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.17 17:24Egyetértek veled és Péterrel is :" a romlás természetét önmagunkban kell megállítani..." Vagyis magunkon kezdeni a változást, gondolkodásban, és cselekedetben.Ebbe sokminden beletartozik amit teszünk és amit nem teszünk! (pl szelektív hulladékgyűjtés, nem használt ruhák rászorulokhoz eljuttatása, emberi kapcsolatok ápolása tartalmas beszélgetésekkel,pl egy tea mellet, nem "kivagyi" vendéglátásokkal...! Mások megítélése nem a mi dolgunk, hisz csak magunkon keresztül tudunk változni, változtani a helyzeten.Órákat mesélhetnénk arról hol mi működik rosszul.Gyűjtsük össze inkább a jó ötleteket és ezért köszönet mindenkinek! előzmény:kerika
Pacsuta Péter János Moderátor 5 hozzászólás	2013.05.08 00:01Igen! Pláne ha az a "kis ember" egy arctalan tömeg masszájává olvadt, mint a darált hús fasírt... http://indavideo.hu/video/Puzser_Videoblog_19_-_A_tomeg_uralmanak_kora Illetve pláne ha az a "kis ember" - mert szellemi szempontból nekem a bankmilliárdos is "kis ember" - egy kígyóvá vagy hangyává vált... http://youtu.be/udGRnr3KGJc Bocsánat, hogy ilyen metafizikai témák felé viszem ennek a témának és hozzászólásainak a folyamát, de oly sok mindenre választ kaphatunk Hamvastól, magyar nyelven, mi magyarok, hogy kár lenne nem citálnom az ökológiai válság gyökereinek látásához :)! Üdv, Péter előzmény:mehesz
sirq Zöldfülű 3 hozzászólás	2013.05.07 19:59"a probléma, az egyszerű, hatalmas lét" előzmény:Pacsuta Péter János
mehesz Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.07 14:21"Minden körülöttünk lévő, rajtunk kívülinek látszó válság a lelkiségünk és világszemléletünk válsága." Egyetértek. Bár nagy kár, hogy egy kalap alá kell vennünk az emberiséget, holott vannak döntések, amikbe a "kis embernek" nincs beleszólása.. előzmény:FarkasIstvan
Pacsuta Péter János Moderátor 5 hozzászólás	2013.05.07 01:37Kedves Éva, Valóban, maradjunk inkább az eredeti témánál. Kép és gondolkodás. Ím egy hangoskönyv-videó - az imagináció metafizikája, avagy az idea elsődlegessége a matériával szemben. http://indavideo.hu/video/Irodalmi_DubTechno_-_Hamvas_Bela_Titkos_Jegyzokonyv_Imaginacio Üdv, Péter előzmény:sirq
sirq Zöldfülű 3 hozzászólás	2013.05.06 18:25Szándékosan nem reagáltam, a válaszodra Péter, már ami Buddhát illeti, hogy ne tereljem el a témát a cikkedről. De lám még is megtörtént. Na akkor már én is mondom a magamét :D Szerintem ennyire nem bonyolult az élet, Buddha is "egyszerű" utat járt. Megtapasztalni csak azt tudjuk, amit megismerhetünk. Megtapasztalod és megtartod, mert jónak véled, vagy tovább keresgélsz. Én egy egyszerű ember vagyok :) Vagy egyszerűen: ember :) Üdv Éva előzmény:Pacsuta Péter János
Pacsuta Péter János Moderátor 5 hozzászólás	2013.05.05 22:43Köszönöm kedves István a gondolatot! Buddha természetesen ezt csak az Úton Járóknak adta tudatára. Aki olyan hübrisszel és EGOval terhes, mint egy technobürokrata - azt természetesen nem önmaga fénye és alázata vezeti a belátás és megismerés bölcsesség felé, hanem Istentelen sötétsége, ami miatt még azt is méltóztatik az ilyen önmagáról hirdetni, hogy ő maga a fényes vezető, a minden ráció és szakértői tudományos papírral felhatalmazott igazság birtokosa. Ugyanakkor a tekintély nem lehet politikai. A tekintély hatalmi értelemben is csak szellemi lehet. Buddha ezen kijelentésével éppen, hogy megerősítette és gondolkodásra serkentette követőit, akik nem hívők voltak. A buddhizmus nem hit alapú, nem dogmákra alapul, a kezdettől a végig belátás és megismerés szolgálja a Tan tudását - nem hit. Már csak ezért is messzemenőkig fontos, hogy "halála" előtt mit mondott - tudta Ő nagyon jól, hogy milyen csapdába fognak kerülni az emberek később. Remélem, hogy sikerült épkézláb kifejezni magam, hogy milyen módon tekintem ma is követendőnek a kijelentését. Persze, bocsánat: szerencsés a helyzetem és életem, hogy meghaladhattam a technokraták végzetesen ön- és közveszélyes ideáit. Üdv, Péter előzmény:FarkasIstvan
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.05.05 21:51Kedves Péter! Nagyon igazad van: mi magunk vagyunk a romlás kiindulása, ezért csak akkor lehet továbblépni ha bensőleg újulunk meg. Igen, rajtunk fordul, hogy milyen világ van, lesz ezen a Földön. Éppen romlottságunk/romlandóságunk miatt lennék óvatosabb az idézettel, amit a kommentben írtál: "Most, ne higgyetek el semmit csupán azért, mert egy Buddha mondta, hanem mindent ellenőrizzetek ti magatok. Nézzétek meg, hogy a tanítások megegyeznek-e tapasztalataitokkal, és legyetek önmagatok vezérlő fénye." Fontos, hogy maguk értelmezzük és éljük át a tanításokat, de túlzónak tartom, hogy önmagunk vezérlő fénye legyünk: be kell ismernünk végességünket és korlátosságunkat, különben abba a hibába esünk mint a technokrata fejlődéspárti eleink, csak más módon. Minden jót! István előzmény:FarkasIstvan
kerika Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.04 21:16Egyetértek az általad leírtakkal. Még nagyon az út elején járok, de egyre tudatosabban próbálok odafigyelni magamra, a környezetemre, az életemre - hogy ne ártsak vele senkinek/semminek. Nagyon elszomorít. hogy ennyire hülyére vesznek minket ebben is - ld. pl. hogy nincs is globális felmelegedés, nincs semmi baj, te csak vásárolgass és carpe diem élj a mának! Az a baj, hogy nagyon sokan ezt a könnyebbik utat választják valamint a szokásaik rabjai. De sok kicsi sokra megy! Remélem előbb-utóbb egyre többen változtatnak majd mielőtt túl késő lenne... Egy biztos számomra, bármi lesz is, bármeddig is szennyezzük a környezetünket, a Föld "megjavítja magát" - viszont valószínűleg mi (emberiség) ezt nem éljük túl! előzmény:FarkasIstvan
Pacsuta Péter János Moderátor 5 hozzászólás	2013.05.03 22:48Köszönöm a hozzászólást, kedves Éva, mert rengeteg megértő és rengeteg meglepő kijelentést is tartalmaz! Nem megkérdőjelezve, de válaszolva a mondataiban foglalt újfajta megközelítésekre és ajánlottakra, csak annyit tudnék idézni, amit egy nagy tanító az utolsó szavaiként mondott: "Most, ne higgyetek el semmit csupán azért, mert egy Buddha mondta, hanem mindent ellenőrizzetek ti magatok. Nézzétek meg, hogy a tanítások megegyeznek-e tapasztalataitokkal, és legyetek önmagatok vezérlő fénye." Legyen az rég elfeledett és most újszerűnek tűnő agrikulturális rendszer, vagy kristály vagy tyúk: mindig érdemes emlékezni egy Buddha szavaira! :) Péter előzmény:sirq
sirq Zöldfülű 3 hozzászólás	2013.05.03 21:12Teljesen egyetértek. Látható, hogy a történelem folyamán mennyi forradalom, háború, tüntetés, sztrájk folyt már azért, hogy megváltozzon a világ. De ez mind csak helyben-járásnak bizonyult és minél többet járunk egy helyben annál mélyebbre süllyedünk saját dagonyánkban. Nézzünk magunkba. Ki tudná megváltani világunkat, ha nem mi magunk. Ahogyan bánunk magunkkal, ugyan úgy bánunk a környezetünkkel is. Vedd kezedbe az életed, ne másokra hagyatkozz, ne mások döntsenek helyetted. Saját példám: kb. 20 éve azzal kezdtem, hogy saját kezembe vettem az egészségemet, betegségemet. Ha megbetegszem nem szaladok orvoshoz és nem ruházom rá a felelősséget, hisz melyik orvos az amelyik felelősséggel tartozik az én egészségemért, esetleg életemért. A felelős csak én vagyok. Megismerkedtem jó néhány alternatívával, melyek közül a homeopátiát találtam - nekem- megfelelőnek. Mint rendszert és útmutatást használom az Új Germán Medicinát is. Megismerkedtem a kristálygyógyászattal, de nem akarok minden kristályt kibányászni és elszomorít, amit ez ügyben tapasztalok. De csak annyit tehetek, hogy már többet nem vásárolok. Meditálok, ahogy tudok :) Próbálok elfogadó, megértő, szerető emberré válni. Az már teljesen természetes, hogyha gazos a kertem, akkor nem gyomirtóval akarok megszabadulni a "gyomoktól". Ismerkedem a permakultúrával. A tyúkjaimnak nem adok tápot és nem is eszem meg őket. Még úton vagyok :) Köszönöm a meghallgatást :) Üdv Éva előzmény:FarkasIstvan
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.05.03 17:41 A természet romlása. Ez csupán két szó, mégis, már önmagukban hordozzák azt a megelőző szemléletet, ami végül a szavakban foglalt jelentését tükrözi. Például árnyalatában éreztethetjük, hogy vajon ez egy önmagától zajló folyamat, vagy valamilyen emberi beavatkozás következménye: a természet „elromlása”, a természet „elrontása”. Nem mindegy! Olyannyira nem mindegy, hogy a minket körülvevő világ folyamatait milyen szavakkal írjuk le, hogy az aktuális globális problémák tekintetében is számos vita zajlik szavakról, fogalmakról. Például: „fenntartható fejlődés” vagy „fenntarthatóság”, „globális klímaváltozás” vagy „globális klímaváltoztatás”, „felmelegedés” vagy „felmelegítés”. Minden ilyen pár esetében arról szól az árnyalatnyi különbségek vitája, hogy valójában nem is olyan árnyalatnyi a különbség. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek maguktól zajló világfolyamatok a Föld nevű bolygón, vagy pedig okkal kell attól tartanunk, hogy emberi felelőtlenségünk mellékhatásaiként aktív és direkt behatások (antropogén hatások negatív externáliái). Véleményem szerint a természettudományos közösség már 1960-as 1970-es években bőven elvégezte a feladatát a tekintetben, hogy tudományos módszerekkel egyértelműen igazolta, hogy a bolygón tapasztalható negatív változási folyamatok elsősorban nem a precessziós kör vagy a napfolttevékenység ciklikusainak köszönhető, hanem egy téves gazdasági szemléletből adódó antropogén összhatásnak. Erről szól többek között Rachel Carson 1962-ben megjelent Néma tavasz című könyve, de ugyanezt támasztja alá az 1972-ben megjelent A növekedés határai című tanulmány, melyet a 20 és 30 év múltán tett felülvizsgálatok csak megerősítettek. A folyamatok hivatalos természettudományos és humánökológiai magyarázata tehát az, hogy a természet romlásának tendenciája egyértelműen az emberiség számlájára írható. Persze nem véletlen, hogy a világvéleményt manipuláló világmédia erről egy szót sem szól. Ehelyett (kiszivárgott dokumentumok alapján bizonyíthatóan) azon igyekszik, hogy a klímaváltozást bagatellizálja, „klímaváltoztatás” helyett „klímaváltozást” mondjon, sőt „igazából nincs is klímaváltozás, vásároljatok, fogyasszatok és vegyetek fel hitelt nyugodtan továbbra is drága emberek”… Elérkeztünk a következő tételhez, ami elvezethet minket a romlás természetének, a természet elrontásának megértéséhez. Ebben a tételben már abból indulhatunk ki, hogy mivel a természet nem magától lépett a romlás útjára, hanem az ember által, így valójában nem önmagában a természet romlik, hanem az ember természete. Milyen varázslatos a magyar nyelv, hogy mindenáron, keletkezése óta a valóságot, csakis a valóságot, annak összes dimenzióját akarja megragadni, mikor kifejez valamit. Az „ember természete”… Materialista ateisták és a mainstream hard core természettudományos nézetek vallói valószínűleg bele sem gondolnak, mi mindent milyen mélyen jelent ez a két szó. Itt ugyanis nem elsősorban egy biológiai szervezet környezeti határairól van szó birtokos esetben. Persze ez is benne foglaltatik a szópárban, de jelent ennél egy sokkal valóságosabbat, sokkal megfoghatatlanabbat, és annál izgalmasabbat is. Mégpedig, hogy az embernek nincs „környezete” – világa van. Az emberi elmének ezen léthelyzete pedig azt vonja maga után, hogy valójában nem kívül (környezet) romlott el valami, hanem nagyon is belül bennünk: az emberi természetben. Nem kívül rontottuk el a dolgokat, hanem belül, önmagunkban. Mindezzel pedig le kell döntsünk egy első látásra logikusnak tűnő, de a valóságot sajnos mégsem fedő dogmát: a megoldás és „megváltás” a válságra nem „a környezetvédelem”, hanem egy belső forradalom. Ugyan a „környezetvédelem” egy hangzatos, könnyen mozgósító, mindenki által megérthető hívószó, viszont az igazság az, hogy az embernek nem „környezete” van, hanem világa: elmevilága, életvilága, kép-világa, élet- és létszemlélete. Ezt minden ember valójában önmaga által tudja is, nem kell hozzá filozófia szakot végezni! Valójában mindenkit, még akik nincsenek ennek teljes tudatában, azon embereket is képek és elképzelések mozgatnak. Az emberek valamilyen el-kép-zelés (tehát szellemi alkotás) alapján cselekednek: minden mozdulatuk alapja egy kép. Természetesen ezek a folyamatok és a hatások kölcsönösek, oda-vissza hatnak! Pozitív és negatív visszacsatolási mechanizmusok jönnek az elképzelések által létre, pozitív és negatív spirálokat keltenek életre. A szellemvilág elsődlegessége és az anyagi világ másodlagossága jól tetten érthető, ha az ősi kultúrák mezőgazdasági fejlettségét vizsgáljuk. Ne felejtsük, hogy a „kultúra” eredeti jelentése és tartalma, a „cultivare” leginkább a természetbeni munkálkodásra vonatkozott, a műveléssel volt kapcsolatos. A művelés eredeti, ősi értelme a tájra, mint szellemi kivetülésre tekintett. Az ember ezáltal nemcsak a tájat művelte, hanem önmaga és a világ szellemét, szellemiségét. A tájra egyfajta kiterjesztett tudatként tekintő ember számára egyértelmű volt, hogy a művelés aktusa a szellemi és anyagi szférák együttes virágzásához vezet. Ma már a történeti ökológia tudományának segítségével igazolni is tudjuk, hogy a földi bioszféra életében, ezen ősi értelemben vett „mezőgazdaság”, mint „kultúra”, a biológiai diverzitás (a faj és fajtagazdagság) növekedését eredményezte! Bár manapság érthető okokból és nem is alaptalanul szeretik az embert oly sokan egy „romboló és pusztító lénynek” beállítani, azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy földtörténeti értelemben és földtörténeti nagyságban az emberiség képes volna olyan kultúrára (művelésre), ami a bioszféra biológiai diverzitását úgy növelné, hogy közben saját élelmezési és egyéb javai is bőven kielégítően rendelkezésre állnának! Ez egy olyan pozitív öngerjesztő folyamat, amiben a szellemiség művelése jelenti a kiutat az anyagi értelemben vett „korlátokból”. „Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius - ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.” – Hermész Triszmegisztosz A romló természet nem rajtunk kívül álló dolog, hanem mi magunk ültettük el a romlás csíráit önmagunk természetében. Minden körülöttünk lévő, rajtunk kívülinek látszó válság a lelkiségünk és világszemléletünk válsága: nem a természeté és nem a gazdaságé. Műveltségünk szakrális lenyomata a tájgazdálkodás és a mezőgazdaság, mely értő szellemi kezekben bőséget terem, de felelőtlen, értetlen és avatatlan kezek között a pusztulás termője lesz csupán. A külső világ csakis azt tükrözi, ami bennünk van, mint gondolat. Előbb van az idea, és csak utána a valóság. Ezért a romlás természetét önmagunkban kell megállítani, és a helyes, emberhez méltó művelés gondolatát viszont újra elültetni. Ez az emberiség jelenkori legfontosabb feladata. Pacsuta Péter előzmény:FarkasIstvan