„ Hogy azért a lopóktul a kert megőriztessék, némelyek inkább eleven kerteléssel akarják megoltalmazni: azt pedig, vagy fűz-fával sűrűen ültetik bé; vagy különbféle tövises és bokros , ágas-bogas fiatal fákat ültetnek az kert körül sűrűen, és ha meg-foganosznak, szűntelen való eleven sövény lészen belőlük.

Avval pedig így köll bánni: Sz. Márton naptúl fogva fársángig, mikor még nem bimbóznak a fák, galagonya fát köll kiásni, és elültetni, de meg ne sértsék igen a gyökerét: hanem, megint úgy ültessék, amint azelőtt volt. Ha az hegyeit elvágják, jól és rövideden hadgyák, hamarébb meg-foganosznak, és sűrűebb ágok lészen. Ha pedig hosszan hagyják a galagonya-fát, nem jó… Némelyek galagonyának, kökénynek magvát megszedik, és együtt ezen fák közibe ültetik sűrűen, mások csipke bokornak, tövises szederjnek magvát vészik… Három könyöknyire egymástúl, ültess szil-fát közibe: az lészen a többinek gyámola. Más fákat is ültethetsz, akik elszenvedik a tarolást, (metszést) úgy-mint a kőrös-fa, a som-fa, a kecskerágó fa is igen jó. …A bodzafát nem –igen dícsérik, mert a többinek ki-szíja nedvességeket, és igen temérdeken nől.

Ehhez a bokros kerteléshez leginkább kévántatik, hogy sűrű légyen, azt pedig két-képpen nyerheted meg. Elsőben, ha három avagy legalább két rendre ülteted, egymás mellett, a bojtos fákat egy arasznyira: úgy, hogy az egész kertnek kerítése három renddel ültetett bokrokbúl álljon. Másodszor, ha első esztendőben úgy alá nyíred, hogy két arasznyira álljon ki a földbül… ”

„Legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő”
(Weöres Sándor)

„ Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny. Éppen ezért felszólítalak, fiam, jóakaratúan vedd gondjaidba és tartsd tiszteletben őket , hogy szívesebben maradjanak nálad, mint hogy máshol lakjanak”
(Szent István intelmei)