ÖKO Fórum

Lechner Judit: Szüntelen való eleven sövény

ÖKO Fórum  > Szabadidő, kertészkedés, állattartás  > Lechner Judit: Szüntelen való eleven sövény
A témát indító hozzászólás:
MTvSz
Moderátor
22 hozzászólás
2013.06.07 10:07
Magyarországon az erdőket mindenütt változatos fajösszetételű, tüskés bozót, cserjesor veszi körül. Az erdő bokorszoknyája, az átmenet a fák és a füvek világa között, rendkívül gazdag élőhely! Nemcsak az erdő megújulását, folyamatos terjeszkedését segíti, de védi a széltől, őrzi a párás mikroklímát, fészkelőhelyet kínál a madaraknak. A biokertet is határolhatjuk a környékbeli fajokból ültetett vegyes élősövénnyel. A csipkebogyó, a galagonya, a kökény a gazda számára is kínálja a termést, és az egész kert ökológiai egyensúlyát segít megtartani, hiszen menedéket, táplálékot ad a hasznos rovaroknak, csigáknak, madaraknak, apró emlősöknek. Egy kevés odafigyeléssel, és sok szeretettel mielőbb indítsuk el az élő sövény megtelepedését a lakóhelyünk körül!

(Részletek a szerző Fűszerek, gyógynövények a magyar biokertekben című könyvéből.)

Száz évvel ezelőtt Magyarországon gyakorlatilag csak biokertek voltak. De amit ma olyan nehezen fogadunk el, gondolkodásunk beszűkülése, civilizációs önhittségünk miatt, akkoriban még szoros közösségben, kölcsönhatásban élt a kert a környező tájjal, erdők, legelők, patakok élővilágával. Ma sem tudjuk elzárni a külvilágtól saját kis birodalmunkat, de a természetes növénytakaró visszaszorulása, a mezőgazdasági területek intenzív túlhasználata miatt a gyógyító, kiegyensúlyozó erőknek sokszor a kerten belül kell helyet biztosítani. Élősövények, komposztáló, farakások, gallykupacok, madárodúk, madárfürdők, virágzó növények, szárazságtűrő, természetes gyepek, gyógynövények színesítik a biokert világát, és ettől válik kissé rendetlenné, de élhetővé, minden részében egészségessé, kiegyensúlyozottá.

A biokertben így nemcsak az ember és haszonnövényei kapnak helyet, hanem az önkéntes segítők, hasznos rovarok, madarak, pókok, sünök, csigák és más, szemmel láthatatlan apró lények, akik a szerves anyag lebontását végzik, a föld termékenységét építik újra. Táplálék, szaporodásra, pihenésre alkalmas menedék kell csak nekik, és szépen, észrevétlen élik világukat mellettünk. De csak velük együtt épülhet egészségessé a kert életközössége .

Lippay János, a XVII. századi botanikus, a kedves jezsuita így ír Pozsonyi kert című könyvében az élősövény telepítéséről:
„ Hogy azért a lopóktul a kert megőriztessék, némelyek inkább eleven kerteléssel akarják megoltalmazni: azt pedig, vagy fűz-fával sűrűen ültetik bé; vagy különbféle tövises és bokros , ágas-bogas fiatal fákat ültetnek az kert körül sűrűen, és ha meg-foganosznak, szűntelen való eleven sövény lészen belőlük.

Avval pedig így köll bánni: Sz. Márton naptúl fogva fársángig, mikor még nem bimbóznak a fák, galagonya fát köll kiásni, és elültetni, de meg ne sértsék igen a gyökerét: hanem, megint úgy ültessék, amint azelőtt volt. Ha az hegyeit elvágják, jól és rövideden hadgyák, hamarébb meg-foganosznak, és sűrűebb ágok lészen. Ha pedig hosszan hagyják a galagonya-fát, nem jó… Némelyek galagonyának, kökénynek magvát megszedik, és együtt ezen fák közibe ültetik sűrűen, mások csipke bokornak, tövises szederjnek magvát vészik… Három könyöknyire egymástúl, ültess szil-fát közibe: az lészen a többinek gyámola. Más fákat is ültethetsz, akik elszenvedik a tarolást, (metszést) úgy-mint a kőrös-fa, a som-fa, a kecskerágó fa is igen jó. …A bodzafát nem –igen dícsérik, mert a többinek ki-szíja nedvességeket, és igen temérdeken nől.

Ehhez a bokros kerteléshez leginkább kévántatik, hogy sűrű légyen, azt pedig két-képpen nyerheted meg. Elsőben, ha három avagy legalább két rendre ülteted, egymás mellett, a bojtos fákat egy arasznyira: úgy, hogy az egész kertnek kerítése három renddel ültetett bokrokbúl álljon. Másodszor, ha első esztendőben úgy alá nyíred, hogy két arasznyira álljon ki a földbül… ”


.


Hát ez egy mai biokertben is nagyjából így történik. Persze a fűzfa csak nedves helyre való, a szilfát mostanában a szilfavész tizedeli, de éppen ezért kell mindenütt a környékről begyűjteni a vadon is szépen termő, terjeszkedő fajokat, akkor a sövény is egészséges lesz, hiszen követi őket számos állatfaj, gombák, baktériumok sokasága, akik életüket már hozzákapcsolták a helyi növényvilághoz, és elkísérik őket a kertbe is.

A sövényt tehát lehet úgy is betelepíteni, ahogy Lippay ajánlja, hogy a környékről ássuk ki a magoncokat, és ezeket ültetjük végig a határ mentén, de ha csak ezek terméses ágaiból viszünk be a kertbe, és a rőzsét rakjuk méteres magasságban egymásra a kerítés mentén, már ezzel elindítjuk a sövény életét! Ez a rőzsekupac, a „garád”, ahogy a Felvidéken nevezik, már magában is védelemül szolgál a környéken kóborló állatok, sőt, még a „lopók” ellen is… A magvak kiperegnek, az állatoktól a tüskés ágak megvédik őket, és szépen kicsíráznak ott helyben. Átnőve a lassan bomló, alul már szépen komposztálódó rőzsekupacon, gyorsan növekedni kezdenek, és most már ezeknek az ágain ülnek meg a környék madarai, újabb fajok magjaival gazdagítva a sövényünket.

Tavasszal, amikor a sövényt egy metszéssel nagyjából megigazítjuk, a tüskés nyesedék is a garád tetejére kerül, a rózsametszés hulladékával együtt, nyár végén pedig jönnek a vastag évelőszárak, magszárba ment gyomok, mindaz, ami szerves hulladék, de a komposztba nem való. Ahogy a villával meglapogatjuk a rakást, az előző évekből maradt száraz gallyak már apróra törnek, lassan gazdagítva az alsó, korhadó humuszrétegeket. Folyamatosan roskad, komposztálódik a takaró.

Legalul, ahol már korhadnak, szinte földdé érnek a sövény aljában a több éve halmozódó rétegek, ott van a hatalmas házat hurcoló éticsigák birodalma! Májusban itt szaporodnak, télire ide húzódnak, hogy vastag mészlappal elzárt kuckójukba dermedve átvészeljék a hideget, és nyáron innen bújnak elő esténként, vagy eső után, keresgélve a veteményesben a korhadó, rothadó leveleket, tisztogatva a kertet a szerves hulladéktól. De ami igazán a javukra írható, az a kártékony meztelen csigák tojásainak gyérítése! Ez ugyanis a kedvenc csemegéjük.

Ki hinné, hogy még az üres csigaház is hasznos lehet valakinek! A kert tavaszi nagytakarításakor, de a kirándulásokon, ibolyaszedés közben is feltűnik, hogy a bokrok, a sűrű sövények aljában mennyi régi csigaház fehérlik. Apró pókok, ászkák telelnek a száraz menedékben, és a mészváz lassan elbomolva maga is újra gazdagítja a talajt, aminek anyagából valaha felépült…

De nem csak a kert életközössége számára hasznos a sövény, a kertész is begyűjtheti innen télire a csipkebogyót, galagonyát, kökényvirágot a gyógyteákhoz. Kell-e ennél jobb kerítés, mint egy szűntelen való eleven gyógynövény-sövény…?

.


AZ ERDŐ DAJKÁJA, A TÜSKEBOZÓT

Mi is a szerepe tüskés cserjéinknek a szabad természetben? Az erdő és a mező határa természetes körülmények között egy csodálatosan gazdag élőhely. A kétféle életközösség lakói itt érintkeznek egymással, és terjed tovább az erdő a tüskés, tövises bokrok védelmében. Először a vadszeder terül a rét füvei fölé, aztán a kökény, utánuk a galagonya, a sóskaborbolya, a varjútövis, és a pompás vadrózsa!

Ebbe a bozótba hullik aztán a vadkörte, vadcseresznye, hozza a szél a kőrisek , juharfák könnyű magvait, és ha már minden készen áll, az udvartartás berendezte a palotát, a madarak elhozzák a súlyos tölgymakkokat, és elfoglalja a meghódított tartományt a magyar erdők királya, a tölgy!

Az utolsó szintje a növénytársulások egymásra épülésének a Kárpát-medencében az erdő. Ez már tartós egyensúlyt jelent, együttélés harmóniáját időben és térben. Az erdő „produkálja a legnagyobb tömegű szerves anyagot egy négyzetméterre vetítve” tanultuk egykor materialista megközelítésben a záró társulás, szakszóval a klimax (klíma-maximum) definícióját. Ez is igaz, de valójában a fajgazdagság, az életgazdagság, a biodiverzitás a lényeg, azért teljesedik ki tartósan a növénytársulások egymásra épülése ezen a szinten. (Talán a nyugati civilizáció sem ragad meg a folytonos gazdasági növekedés, terjeszkedés infantilis gondolatánál, egyszer majd felismeri, hogy elérte önmaga határait, és berendezkedik a fenntartható egyensúlyra… )

„Legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő”
(Weöres Sándor)


Az erdő mindig „kerek”, a szélén a bokorszoknya a földig ér. Kicsit olyan az egész, mint az ember bőre, lehatárol, elválaszt, de ugyanakkor átereszti a párát, a levegőt, felfogja a napsugarat, kiválasztja a verejtékkel a mérgeket, hűt, melegít, érzékel, amit éppen kell az egész szervezet védelmében, és ha megsérül, gyorsan begyógyul, kisimul. A cserjék is így őrzik az erdő egészét, egészségét. Ahogy a vihar lehasította faág csonkját benövi a burjánzó sebszövet, a kallusz, úgy gyógyítja be a kidőlt, kivágott fák által az erdő testén okozott sérüléseket a bokrok egymásra boruló védőtakarója. A fa önmagában is egy élő lény, de magasabb szinten része az erdőnek, mint egy nagyobb szerveződésnek. Az erdő meg talán a takarója, bőre, védelmezője Gaiának, az élő bolygónak…?



TÜSKEFILOZÓFIA

Különös, hogy mennyi sok tüskés, tövises cserje él az erdőszéli bozótosban! Nem is egy növénycsaládba tartoznak, hiszen rózsafélék, borbolyafélék, bengefélék is vannak közöttük, mégis, valamiképpen hasonló szerepük van a szukcesszióban, vagyis az egymásra épülő növénytársulások átalakulásában, a fák magoncainak védelmében, az erdő lassú terjedésében. Vajon az evolúció magában magyarázhatja ezeket a hasonlóságokat? Az is elgondolkodtató, hogy a tüske, a tövis élettanilag mennyire más szerveződés, de a szerepét a bozót, a sövény életében mindegyik jól betölti. Nincs itt mégiscsak valami közös idea, terv, vezérlő gondolat, ami ilyen különböző növényekben, formákban ölt testet? „Véletlenül”, csupán a kiválasztódás, lassú átalakulás és alkalmazkodás szelekciós nyomása elegendő lenne arra, hogy a varjútövis és a galagonya is egymástól függetlenül feltalálja ugyanazt a szúrós ágtövist? De azon is el kell gondolkodnunk, hogy a bokrok tüskéi, tövisei valójában az erdei fák csemetéinek és a madaraknak szolgálnak védelemmel. Az evolúciónak nevezett vak véletlen vajon hogy tud a faj határát átlépve, életközösségek, társulások javában gondolkodni?

Ha a sövényünk elég széles, nem kotorjuk ki alóla az avart, a madarak jóvoltából hamarosan új környékbeli fajokkal gazdagodik. Ha türelemmel, kíváncsian figyeljük a sövényben, a kertben szanaszét újonnan megjelenő növényeket, láthatjuk, hogy a talajnak vagy a kert lakóinak valamiért éppen szükségük van a megjelenésükre. Minél több fajból áll egy életközösség, annál könnyebben alkalmazkodik az időjárás szélsőségeihez, az állatok, az ember kártételeihez. Mielőtt kigyomláljuk a jövevényeket, próbáljuk meg megérteni, mi is a szerepük, mit üzen a felbukkanásuk.

„ Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny. Éppen ezért felszólítalak, fiam, jóakaratúan vedd gondjaidba és tartsd tiszteletben őket , hogy szívesebben maradjanak nálad, mint hogy máshol lakjanak”
(Szent István intelmei)


(Az illusztrációként felhasznált képek Holobrádi Miklós felvételei.)
előzmény:MTvSz
A legújabb válaszok:
pinyo
Zöldfülű
1 hozzászólás
2013.06.09 03:13Mit csináljak a levágott sövénnyel,komposztálóba nem akartam tenni az ágak miatt. Szárítsam ki és égessem el?
puczkoeva@gmail.com
Rügyező
6 hozzászólás
2013.06.08 22:04A kertünkben szép sövény van, amiben az elmúlt években verebek tanyáztak, vadgalambok turbékoltak a közelben. Most se veréb se vadgalamb. Mi lehet az oka?
bori82
Zöldfülű
3 hozzászólás
2013.06.08 18:55Remélem egyszer megadatik és végre kertes házba költözhetek...
előzmény:MTvSz
Bóta Henrietta
Zöldfülű
1 hozzászólás
2013.06.07 19:39Én sem szeretek permetezni ezért a fák törzsére lehet venni ezt a ragasztócsíkot ami megvéd a károsító állatoktól és a kertünkben a csalánból és vízből pár napos állás után jótékony keverékből lehet permetezni.
előzmény:MTvSz
hajtmanagi
Rügyező
6 hozzászólás
2013.06.07 14:06Gyönyörködöm, amikor egy új növény "kéretlenül" megjelenik. Neveltem így már fát is, kicsike magoncból.
A kertészeti szaklapoknak lehet, hogy nem tetszik az "őserdőm", de a növények jól vannak.
Sokan élnek együtt. Vegyszert nem kapnak :)
haggeus
Rügyező
6 hozzászólás
2013.06.07 13:18Szia,
Saroktelken lakom, az utcán van egy 40 méteres szakasz, ahová már ültettem fákat, mindenfélét, nem gyümölcsök. Ezek közé-alá szívesen ültetnék cserjéket is, egy nagyobb vízelvezető miatt szélességben is jobban mehetek, tehát nem csak 40 cm széles lehet az egész, persze kordában kell tartanom. Tudsz ajánlani milyen cserjéket használjak? Ahol a ház van kb 20 méter, az a rész árnyékosabb, mert a ház árnyékolja, a többi részen csak a fáktól kapna árnyékot.
Az is érdekelne, hogy az ajánlott cserjéket hogyan ültessem, gondozzam. Köszönöm.
Péter
előzmény:MTvSz
kisberes
Rügyező
6 hozzászólás
2013.06.07 11:10Épp azon gondolkodtam mostanában, hogy jó lenne további bokrokat, sövényeket telepíteni a kertünkben. Ez az írás teljesen elvarázsolt, megerősítette ebbéli szándékomat.
Azt hiszem, be fogom szerezni a könyvet is.
előzmény:kisberes
MTvSz
Moderátor
22 hozzászólás
2013.06.07 10:07
Magyarországon az erdőket mindenütt változatos fajösszetételű, tüskés bozót, cserjesor veszi körül. Az erdő bokorszoknyája, az átmenet a fák és a füvek világa között, rendkívül gazdag élőhely! Nemcsak az erdő megújulását, folyamatos terjeszkedését segíti, de védi a széltől, őrzi a párás mikroklímát, fészkelőhelyet kínál a madaraknak. A biokertet is határolhatjuk a környékbeli fajokból ültetett vegyes élősövénnyel. A csipkebogyó, a galagonya, a kökény a gazda számára is kínálja a termést, és az egész kert ökológiai egyensúlyát segít megtartani, hiszen menedéket, táplálékot ad a hasznos rovaroknak, csigáknak, madaraknak, apró emlősöknek. Egy kevés odafigyeléssel, és sok szeretettel mielőbb indítsuk el az élő sövény megtelepedését a lakóhelyünk körül!

(Részletek a szerző Fűszerek, gyógynövények a magyar biokertekben című könyvéből.)

Száz évvel ezelőtt Magyarországon gyakorlatilag csak biokertek voltak. De amit ma olyan nehezen fogadunk el, gondolkodásunk beszűkülése, civilizációs önhittségünk miatt, akkoriban még szoros közösségben, kölcsönhatásban élt a kert a környező tájjal, erdők, legelők, patakok élővilágával. Ma sem tudjuk elzárni a külvilágtól saját kis birodalmunkat, de a természetes növénytakaró visszaszorulása, a mezőgazdasági területek intenzív túlhasználata miatt a gyógyító, kiegyensúlyozó erőknek sokszor a kerten belül kell helyet biztosítani. Élősövények, komposztáló, farakások, gallykupacok, madárodúk, madárfürdők, virágzó növények, szárazságtűrő, természetes gyepek, gyógynövények színesítik a biokert világát, és ettől válik kissé rendetlenné, de élhetővé, minden részében egészségessé, kiegyensúlyozottá.

A biokertben így nemcsak az ember és haszonnövényei kapnak helyet, hanem az önkéntes segítők, hasznos rovarok, madarak, pókok, sünök, csigák és más, szemmel láthatatlan apró lények, akik a szerves anyag lebontását végzik, a föld termékenységét építik újra. Táplálék, szaporodásra, pihenésre alkalmas menedék kell csak nekik, és szépen, észrevétlen élik világukat mellettünk. De csak velük együtt épülhet egészségessé a kert életközössége .

Lippay János, a XVII. századi botanikus, a kedves jezsuita így ír Pozsonyi kert című könyvében az élősövény telepítéséről:
„ Hogy azért a lopóktul a kert megőriztessék, némelyek inkább eleven kerteléssel akarják megoltalmazni: azt pedig, vagy fűz-fával sűrűen ültetik bé; vagy különbféle tövises és bokros , ágas-bogas fiatal fákat ültetnek az kert körül sűrűen, és ha meg-foganosznak, szűntelen való eleven sövény lészen belőlük.

Avval pedig így köll bánni: Sz. Márton naptúl fogva fársángig, mikor még nem bimbóznak a fák, galagonya fát köll kiásni, és elültetni, de meg ne sértsék igen a gyökerét: hanem, megint úgy ültessék, amint azelőtt volt. Ha az hegyeit elvágják, jól és rövideden hadgyák, hamarébb meg-foganosznak, és sűrűebb ágok lészen. Ha pedig hosszan hagyják a galagonya-fát, nem jó… Némelyek galagonyának, kökénynek magvát megszedik, és együtt ezen fák közibe ültetik sűrűen, mások csipke bokornak, tövises szederjnek magvát vészik… Három könyöknyire egymástúl, ültess szil-fát közibe: az lészen a többinek gyámola. Más fákat is ültethetsz, akik elszenvedik a tarolást, (metszést) úgy-mint a kőrös-fa, a som-fa, a kecskerágó fa is igen jó. …A bodzafát nem –igen dícsérik, mert a többinek ki-szíja nedvességeket, és igen temérdeken nől.

Ehhez a bokros kerteléshez leginkább kévántatik, hogy sűrű légyen, azt pedig két-képpen nyerheted meg. Elsőben, ha három avagy legalább két rendre ülteted, egymás mellett, a bojtos fákat egy arasznyira: úgy, hogy az egész kertnek kerítése három renddel ültetett bokrokbúl álljon. Másodszor, ha első esztendőben úgy alá nyíred, hogy két arasznyira álljon ki a földbül… ”


.


Hát ez egy mai biokertben is nagyjából így történik. Persze a fűzfa csak nedves helyre való, a szilfát mostanában a szilfavész tizedeli, de éppen ezért kell mindenütt a környékről begyűjteni a vadon is szépen termő, terjeszkedő fajokat, akkor a sövény is egészséges lesz, hiszen követi őket számos állatfaj, gombák, baktériumok sokasága, akik életüket már hozzákapcsolták a helyi növényvilághoz, és elkísérik őket a kertbe is.

A sövényt tehát lehet úgy is betelepíteni, ahogy Lippay ajánlja, hogy a környékről ássuk ki a magoncokat, és ezeket ültetjük végig a határ mentén, de ha csak ezek terméses ágaiból viszünk be a kertbe, és a rőzsét rakjuk méteres magasságban egymásra a kerítés mentén, már ezzel elindítjuk a sövény életét! Ez a rőzsekupac, a „garád”, ahogy a Felvidéken nevezik, már magában is védelemül szolgál a környéken kóborló állatok, sőt, még a „lopók” ellen is… A magvak kiperegnek, az állatoktól a tüskés ágak megvédik őket, és szépen kicsíráznak ott helyben. Átnőve a lassan bomló, alul már szépen komposztálódó rőzsekupacon, gyorsan növekedni kezdenek, és most már ezeknek az ágain ülnek meg a környék madarai, újabb fajok magjaival gazdagítva a sövényünket.

Tavasszal, amikor a sövényt egy metszéssel nagyjából megigazítjuk, a tüskés nyesedék is a garád tetejére kerül, a rózsametszés hulladékával együtt, nyár végén pedig jönnek a vastag évelőszárak, magszárba ment gyomok, mindaz, ami szerves hulladék, de a komposztba nem való. Ahogy a villával meglapogatjuk a rakást, az előző évekből maradt száraz gallyak már apróra törnek, lassan gazdagítva az alsó, korhadó humuszrétegeket. Folyamatosan roskad, komposztálódik a takaró.

Legalul, ahol már korhadnak, szinte földdé érnek a sövény aljában a több éve halmozódó rétegek, ott van a hatalmas házat hurcoló éticsigák birodalma! Májusban itt szaporodnak, télire ide húzódnak, hogy vastag mészlappal elzárt kuckójukba dermedve átvészeljék a hideget, és nyáron innen bújnak elő esténként, vagy eső után, keresgélve a veteményesben a korhadó, rothadó leveleket, tisztogatva a kertet a szerves hulladéktól. De ami igazán a javukra írható, az a kártékony meztelen csigák tojásainak gyérítése! Ez ugyanis a kedvenc csemegéjük.

Ki hinné, hogy még az üres csigaház is hasznos lehet valakinek! A kert tavaszi nagytakarításakor, de a kirándulásokon, ibolyaszedés közben is feltűnik, hogy a bokrok, a sűrű sövények aljában mennyi régi csigaház fehérlik. Apró pókok, ászkák telelnek a száraz menedékben, és a mészváz lassan elbomolva maga is újra gazdagítja a talajt, aminek anyagából valaha felépült…

De nem csak a kert életközössége számára hasznos a sövény, a kertész is begyűjtheti innen télire a csipkebogyót, galagonyát, kökényvirágot a gyógyteákhoz. Kell-e ennél jobb kerítés, mint egy szűntelen való eleven gyógynövény-sövény…?

.


AZ ERDŐ DAJKÁJA, A TÜSKEBOZÓT

Mi is a szerepe tüskés cserjéinknek a szabad természetben? Az erdő és a mező határa természetes körülmények között egy csodálatosan gazdag élőhely. A kétféle életközösség lakói itt érintkeznek egymással, és terjed tovább az erdő a tüskés, tövises bokrok védelmében. Először a vadszeder terül a rét füvei fölé, aztán a kökény, utánuk a galagonya, a sóskaborbolya, a varjútövis, és a pompás vadrózsa!

Ebbe a bozótba hullik aztán a vadkörte, vadcseresznye, hozza a szél a kőrisek , juharfák könnyű magvait, és ha már minden készen áll, az udvartartás berendezte a palotát, a madarak elhozzák a súlyos tölgymakkokat, és elfoglalja a meghódított tartományt a magyar erdők királya, a tölgy!

Az utolsó szintje a növénytársulások egymásra épülésének a Kárpát-medencében az erdő. Ez már tartós egyensúlyt jelent, együttélés harmóniáját időben és térben. Az erdő „produkálja a legnagyobb tömegű szerves anyagot egy négyzetméterre vetítve” tanultuk egykor materialista megközelítésben a záró társulás, szakszóval a klimax (klíma-maximum) definícióját. Ez is igaz, de valójában a fajgazdagság, az életgazdagság, a biodiverzitás a lényeg, azért teljesedik ki tartósan a növénytársulások egymásra épülése ezen a szinten. (Talán a nyugati civilizáció sem ragad meg a folytonos gazdasági növekedés, terjeszkedés infantilis gondolatánál, egyszer majd felismeri, hogy elérte önmaga határait, és berendezkedik a fenntartható egyensúlyra… )

„Legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő”
(Weöres Sándor)


Az erdő mindig „kerek”, a szélén a bokorszoknya a földig ér. Kicsit olyan az egész, mint az ember bőre, lehatárol, elválaszt, de ugyanakkor átereszti a párát, a levegőt, felfogja a napsugarat, kiválasztja a verejtékkel a mérgeket, hűt, melegít, érzékel, amit éppen kell az egész szervezet védelmében, és ha megsérül, gyorsan begyógyul, kisimul. A cserjék is így őrzik az erdő egészét, egészségét. Ahogy a vihar lehasította faág csonkját benövi a burjánzó sebszövet, a kallusz, úgy gyógyítja be a kidőlt, kivágott fák által az erdő testén okozott sérüléseket a bokrok egymásra boruló védőtakarója. A fa önmagában is egy élő lény, de magasabb szinten része az erdőnek, mint egy nagyobb szerveződésnek. Az erdő meg talán a takarója, bőre, védelmezője Gaiának, az élő bolygónak…?



TÜSKEFILOZÓFIA

Különös, hogy mennyi sok tüskés, tövises cserje él az erdőszéli bozótosban! Nem is egy növénycsaládba tartoznak, hiszen rózsafélék, borbolyafélék, bengefélék is vannak közöttük, mégis, valamiképpen hasonló szerepük van a szukcesszióban, vagyis az egymásra épülő növénytársulások átalakulásában, a fák magoncainak védelmében, az erdő lassú terjedésében. Vajon az evolúció magában magyarázhatja ezeket a hasonlóságokat? Az is elgondolkodtató, hogy a tüske, a tövis élettanilag mennyire más szerveződés, de a szerepét a bozót, a sövény életében mindegyik jól betölti. Nincs itt mégiscsak valami közös idea, terv, vezérlő gondolat, ami ilyen különböző növényekben, formákban ölt testet? „Véletlenül”, csupán a kiválasztódás, lassú átalakulás és alkalmazkodás szelekciós nyomása elegendő lenne arra, hogy a varjútövis és a galagonya is egymástól függetlenül feltalálja ugyanazt a szúrós ágtövist? De azon is el kell gondolkodnunk, hogy a bokrok tüskéi, tövisei valójában az erdei fák csemetéinek és a madaraknak szolgálnak védelemmel. Az evolúciónak nevezett vak véletlen vajon hogy tud a faj határát átlépve, életközösségek, társulások javában gondolkodni?

Ha a sövényünk elég széles, nem kotorjuk ki alóla az avart, a madarak jóvoltából hamarosan új környékbeli fajokkal gazdagodik. Ha türelemmel, kíváncsian figyeljük a sövényben, a kertben szanaszét újonnan megjelenő növényeket, láthatjuk, hogy a talajnak vagy a kert lakóinak valamiért éppen szükségük van a megjelenésükre. Minél több fajból áll egy életközösség, annál könnyebben alkalmazkodik az időjárás szélsőségeihez, az állatok, az ember kártételeihez. Mielőtt kigyomláljuk a jövevényeket, próbáljuk meg megérteni, mi is a szerepük, mit üzen a felbukkanásuk.

„ Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny. Éppen ezért felszólítalak, fiam, jóakaratúan vedd gondjaidba és tartsd tiszteletben őket , hogy szívesebben maradjanak nálad, mint hogy máshol lakjanak”
(Szent István intelmei)


(Az illusztrációként felhasznált képek Holobrádi Miklós felvételei.)
előzmény:MTvSz