Fazekas Gábor: Meddig bírja Patchamama Földanya?

A Természet romlása, a romlás természeteÖKOdajka fórumHázépítés, energiafelhasználásKörnyezetbarátan a munkahelyenSzabadidő, kertészkedés, állattartásKörnyezetbarát otthon, bevásárlás

ÖKO Fórum

> A Természet romlása, a romlás természete

> Fazekas Gábor: Meddig bírja Patchamama Földanya?

MTvSz Moderátor 22 hozzászólás	2013.04.13 00:40 Vajon lehetséges csökkenteni a fogyasztásunkat úgy, hogy közben az életminőségünket növeljük? Ez a nagy kérdés, és a válasz: igen, lehetséges! Túlzott fogyasztásunk felemészti bolygónk erőforrás készleteit, pedig csak ez az egy bolygó áll rendelkezésünkre szükségleteink kielégítésére. Folyamatosan több erőforrást használunk fel a zárt földi rendszerből, mint amennyit az élővilág regenerációs képessége megengedne, és ez lassan pusztítja a bennünket is éltető élő rendszereket. Ha „elfogyasztjuk” a Földet, nem lesz hova mennünk. Saját jövőnk és az utánunk jövő generációk megélhetésének biztosítása érdekében fenntartható szintre kell csökkenteni a fogyasztásunkat. De senki sem szeretné csökkenteni eddig elért életszínvonalát, sőt, mindenki boldogabb szeretne lenni. Ebben a cikkünkben áttekintjük azt, hogy mik a természeti erőforrások, mi köze van mindehhez Földanyának, tudjuk-e, hogy fogyasztási szokásaink és választásaink mennyi erőforrásba kerülnek, és milyen hatásokat okoznak. Ha pedig elkezdjük felismerni a globális hatásokat, és szeretnénk valamit tenni a szebb jövő érdekében, megpróbálunk olyan megoldásokat, utakat találni, melyek nem csak környezettudatosak, de egyben nagyobb boldogságot is kínálnak számunkra. Ez a boldogság? A természeti erőforrások egyben az élet nélkülözhetetlen alapelemei? Ha erőforrásokról beszélünk (angolul „resources”), akkor sok embernek először a fosszilis tüzelőanyagok jutnak eszébe. Ezek mellett a legáltalánosabban használt, de éppen ezért „természetesnek vett” és sajnos nem eléggé megbecsült természeti erőforrás a föld, a víz és a különböző ásványi anyagok. Az általános, és főként a gazdasági és politikai szóhasználatban ezek az elemek „erőforrásként” szolgálnak a gazdaság működéséhez. De pont ez a beszűkült, egyoldalú szemléletmód az, ami a természet kizsákmányolásához vezet. Hiszen a föld, a víz, az ásványok és a többi természeti erőforrás nem csak a gazdaság működéséhez elengedhetetlenek, hanem egyben a földi élet alapvető fundamentumát is képezik, mert ezek nélkül az élővilág rendszerei nem tudnak létezni. Számos nép kultúrájában és nyelvében is megtalálható a természet alapelemeinek és egészének, illetve az ebből építkező élővilág egybefüggő rendszereinek tisztelete. A magyar nyelvben mindenki számára ismerősen csengő szó a Földanya, mely élteti és táplálja gyermekeit, azaz bennünket. A dél-amerikai kultúrákban az indiánok „Patchamama” néven tisztelik Földanyát, a termékenység istennőjét, aki a vetés és az aratás között gondoskodik a növények fejlődéséről. Mekkora különbség, hogy gazdasági inputként, vagy élő személyként, sőt éltető Anyaként tekintünk a földre! Ha csak gazdasági inputnak tekintjük, akkor a minél nagyobb kihasználás lesz a cél, és túlzott kizsákmányolás lesz az eredmény. Ha viszont olyan élő lényként tekintünk rá, mely bennünket és a többi létezőt is élteti, akkor tisztelni fogjuk és vigyázni fogunk rá, hiszen saját létünk is tőle függ. A legelső és legfontosabb lépés itt kezdődik, a szemléletünk átalakításával. Most újra rá kell ébrednünk erre az alapvető tudásra, amit elődeink nagyon is jól tudtak, csak mi a nagy rohanásban, ebben a termelési és fogyasztási lázban elfeledkeztünk arról, hogy a természet alapelemei és az élővilág rendszerei – benne az emberi társadalmak - millió és millió szálon összefüggő rendszert alkotnak. Bármit teszünk, végső soron kihat a természetre és visszahat ránk is. Nem zsákmányolhatjuk ki felelőtlenül a környezetünket, mert ez saját létünk alapja, ezért vigyáznunk kell rá. A modern tudomány képviselői között is egyre többen vannak, akik ezt a holisztikus gondolkodást követik, melyet rendszerszemléletnek neveznek a szakemberek. A bajok ott kezdődnek, hogy nem látjuk hétköznapi cselekedeteink hatásait… Berakodásra váró konténerek a kikötőben Mindennapos dolog, hogy elmegyünk bevásárolni és megvesszük a nekünk tetsző árucikkeket. Vásárlás közben többnyire fogalmunk sincs arról, hogy egy-egy ártalmatlannak tűnő hétköznapi termék előállításához milyen temérdek mennyiségű természeti erőforrás (mint pl. föld vagy víz) felhasználás szükséges, sem arról, hogy az előállítás milyen környezeti és társadalmi hatásokat eredményez. Gondoltad volna, hogy egyetlen csésze kávé előállítása kb. 140 liter, vagy egy póló gyártása kb. 2,700 liter vizet igényel átlagosan? És azt tudtad, hogy a különböző termékcsoportok közül a hús- és egyéb állati eredetű termékek előállítása igényli a legtöbb földterületet a világon, ha számításba vesszük az állatok takarmányozására felhasznált termőterületeket is? Vegyünk egy hétköznapi példát, és nézzük meg a globális következményeket. A pamutpóló egy ártalmatlannak tűnő termék, a többség vásárol magának évente néhány darabot. A pamut alapanyagául szolgáló gyapotot távoli földrészeken termesztik, és előállítása komoly környezeti károkat okoz. A Közép-Ázsiában található Aral-tó valaha földünk negyedik legnagyobb tava volt, egy édesvizű tenger, mely kiterjedésének és vízkészletének nagy részét elvesztette az 1960-as évek óta, mivel a tavat tápláló folyók vizét a környező gigászi gyapotmezők öntézésére használták. Aral tó kiszáradt medre Az egykori kikötővárosok némelyike ma 100km-re van a jelenlegi partvonaltól és hajóroncsok állnak a sivatag belsejében a tó egykori területén. Afrikában a természetes növénytakarót irtják ki a gyapot termesztéséhez, és a nagy mennyiségű műtrágya és növényvédőszer használat megmérgezi a termőtalajt és a vizeket, és veszélyezteti a gazdák és családtagjaik egészségét. A gyapot pamuttá történő feldolgozása hasonlóképpen erőforrás igényes és környezetszennyező folyamat, melyet nyugati szemmel nézve éhbérért végeznek pl. indiai vagy bangladeshi munkások. Ráadásul az alapanyagok, félkész- és késztermékek körbeutazzák a Földet, mire a boltok polcára érkeznek, és ez rengeteg károsanyag kibocsátással is ját. Túlzott fogyasztásunknak tehát olyan negatív következményei vannak, mint pl. a földek és vizek mérgező vegyszerekkel történő szennyezése, az erdőirtások, a klímaváltozás, vagy az, hogy a közösségek elveszítik hozzáférésüket a földhöz, de gyakran nem vagyunk tudatában ezeknek a káros hatásoknak, mivel általában nem a közvetlen környezetünkben, vagy időben elnyújtva, lassan , összeadódva jelentkeznek, és emiatt nem felismerhetőek a közvetlen összefüggések. Mit tehetünk a káros következmények enyhítése érdekében? És ennek mi köze van a boldogságunkhoz? Ez majd a következő írásokból derül ki… Ha többet szeretnél tudni fogyasztásunknak a vízkészletekre és földterületekre gyakorolt globális hatásairól, figyelmedbe ajánljuk a Magyar Természetvédők Szövetsége gondozásában nemrégiben megjelent két tanulmányt: Vízkészleteink kizsákmányolása - Hogyan fenyegeti bolygónk vízkészleteit az anyagi javak fogyasztása? Rejtett hatások - Hogyan okoz világszerte föld konfliktusokat Európa túlzott erőforrás-fogyasztása Európa országonkénti és fejenkénti földhasználata interaktív grafikus felületen is megtekinthető itt. előzmény:MTvSz
A legújabb válaszok:
dinus79 Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.30 22:01A Föld úgyis elintézi, ha gondja van velünk. A klímaváltozás, és a többi csak nekünk gond, a Földanya túlél mindent. előzmény:MTvSz
Tamimara Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.06.28 02:15Az Aral-tó kiszáradt medréről az jutott eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt amikor éppen aszályos évek követték egymást, egy barátom azzal "viccelődött", hogy traktor fog porozni a Balaton helyén nemsokára. Számomra most nem egyértelmű, hogy felmelegedés vagy milyen jellegű klímaváltozás van, az viszont észlelhető, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek megsokasodtak. Szerintem ennek mi is az okai vagyunk. Legfőképpen a vásárlásunkkal, fogyasztásunkkal életmódunkkal vagyunk hatással a Földre. Ez pedig mindenki felelőssége! előzmény:MTvSz
Tanita Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.06.28 01:01Nekem az iskolai menzáról inkább kellemetlen emlékeim vannak, de arra én is emlékszem, hogy volt húsmentes nap - általában diós / mákos / vagy darás tésztával, vagy valami más agyoncukrozott kajával. A közétkeztetés színvonala - meg általában a magyar étkezési kultúra - kissé le van maradva némely téren, pl. ha az egészséges táplálkozás szempontjait vesszük figyelembe. Ha kicsit délebbre kalandozunk (horvátok, szerbek, görögök, törökök, arabok, stb...), észrevehetjük, hogy milyen sok salátát (nem csak fejes salátára gondolok, hanem pl. sopszka salira, vagy joghurtos padlizsánra, stb.) fogyasztanak, és hogy az nem valami cukrozott ecetes lében áztatott valami. Egy átlagos török büfében 10 féle saláta van. Nem vagyok vega, de igyekszem odafigyelni arra, hogy mit eszek, és a sok zöldség és gyümölcs képezi alapját az étrendemnek. Az meg külön örvendetes, hogy ez nem csak nekem, de a Földnek is jó, hiszen a húsfélék előállítása sokkal több földet, egyéb erőforrást igényel, mint a helyi termelésű zöldség és gyümölcs. Legyetek zöldek, egyetek zöldet :) előzmény:Mazsola
Nemkergetatatár Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.06.28 00:33Szerintem óriási a túlterheltség minden szinten. Már az iskolában elkezdődik, a gyerekekkel sokkal több szöveget magoltatnak be, mint amire szükség lenne. Az egyetemeken ez már hatványozott formában jelentkezik, és folytatódik a túlhajszolt munkahelyeken. Ha ezt az állandó teljesítménykényszert képesek vagyunk egy kicsit elengedni, akkor egy kis tér és idő nyílik az életünkben, fellélegezhetünk. Amint van egy kis időnk, és a tudatunk sincs annyira elfoglalva, akkor értelmesebb döntéseket hozhatunk. Tehát összegezve, nem csak az a fontos, hogy tudjuk, hogy mit kellene csinálni, hanem az is, hogy legyen hozzá időnk, kedvünk és energiánk - mert agyonhajszoltan ez sajnos nem megy... előzmény:MTvSz
GaboGall Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.06.25 12:07Szerintem is rendkívül fontos a környezeti nevelés, szemléletformálás. Sőt, szerintem fontos demisztifikálni ezt a fogalmat. Ugyanis ez nem csak arról szól, nem szabad, hogy csak arról szóljon, hogy a globális problémákról és az ember felelősségéről felvilágosítjuk a gyerekeket. Elengedhetetlen, hogy az általános iskolától az érettségiig folyamatosan kapjanak olyan ismereteket is - tanórákon és kirándulások alkalmával -, amelyekkel jobban megismerik saját lakókörnyezetüket. Abszurdum, hogy egy érettségiző ne ismerje kisebb pátriája kulturális örökségeit, vagy egy biológiából érettségiző ne tudja, hogy a környékben milyen fokozottan védett növényfajok élnek... Hogyan érezzen felelősséget a világért, ha nem ismeri - következésképp nem is szeretheti - a saját környezete természeti és kulturális értékeit?! Honismeret, környezetismeret stb. - nem volt rossz találmány. Meg az erdei iskola... Persze, a tanáron is sok múlik... előzmény:Gábor
Mazsola Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.06.25 11:51Nálunk tizen-huszonéve a menzán a péntek tésztanap volt, húsmentesen - ahogy hallottam, valószínűleg régi vallási hagyományok (nagypéntekre emlékezve) miatt, még nem egyházi iskolában is. (Persze, hallottam ennek ellenkezőjéről is, még az államszocialista időből, nemtörődömségből vagy provokációs céllal, de ez most messzire vezetne...) Csak annyit, hogy a vallási hagyományokban a böjt is egyszerre szolgálta a testi-lelki felkészülést, egészségvédő (tisztítókúra) szerepe is volt. (Ill. gyakran higiéniai oka, hogy egyes termékek fogyasztását egyes vidékeken vagy időszakokban miért tiltották.) Különben meg kevesebb víz és egyéb természeti kincs fogyna, ha a közétkeztetésben elsőbbséget élvezhetne a helyben, környékben és szelíd módokon megtermelt élelmiszer alapanyag. előzmény:Toma001
dondzani@freemail.hu Rügyező 18 hozzászólás	2013.06.14 19:44Igazából az a baj, hogy a legtöbb ember úgy van vele, hogy "úgysem rajtam múlik"!Viszont ha jobban belegondolunk, akkor igen is rajtam múlik, mert én is a társadalom része vagyok és ha nagyon sokan úgy gondolkoznának, hogy ÉN valamivel segítem a bolygómat, akkor a sok kis segítségből nagy méretű segítség lenne, amivel hozzá tudnánk járulni a bolygó boldogságához, a MI boldogságunkhoz... előzmény:MTvSz
Csaba Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.12 16:45Alapvető gondra ilágít rá egy ismerősöm története: egy USA beli Campuson végeztek el hallgatókkal egy közvélemény kutatást „ki milyen ember akarna lenni?” kérdéskör köré tervezték meg a profi kérdőívet. Az egyik szomorú következtetés az volt, hogy a gyönyörű latin és dél-kelet ázsiai származású hallgatók (a legtöbben közülük) is magas, karcsú szőke lány akarna lenni! Miért is akar többség „Barbie” lenni, és ha ez megvan itt a boldogság? Mire is tanít minket az elmúlt 50 évben liberális tanok mögé bújva a reklámipar, arra, hogy: „vedd meg és boldog leszel”,! És mivel érheti azt el, hogy higgyünk neki? Indivizualizál, egyedülivé (szinglivé) tesz, kiűzi a hitet (legyen az bármilyen is), és a közösséget az életedből, hogy az egyedüli segítséget csak boltok polcain keresd! Erre kell keresnünk közösen szelíd ellenszert. Csaba előzmény:MTvSz
fenegyerek Haladó 30 hozzászólás	2013.05.28 20:27A gyerekből felnőtt lesz, és élhet környezettudatosan, csak megmaradjon benne az akarat az a fő! előzmény:koncznori
almapetra Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.27 17:11Egy amerikai kutató, Sonja Lyubomirsky kutatásai szerint boldogságunk/boldogságérzetünk 50%-ban genetikai, 10%-ban a környezetünktől függ és 40%-ban tudjuk mi magunk alakítani, egy elég jó könyvet is írt erről, bárkinek jó szívvel ajánlom: "Hogyan legyünk boldogok". Ráadásul az életszínvonal nála a 10%-ba esik, mint körülmény, és egy olyan tényező, amihez könnyen hozzászokunk, így újra és újra többre vágyunk. Ezt hívja ő hedonista alkalmazkodásnak... Szóval nem árt egy kis tudatosság, amikor éljük az életünket) előzmény:FarkasIstvan
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás	2013.05.23 23:53Az életszínvonal és boldogság összefüggése: Kedves Hozak és más hozzászólók! Viktor Frankl bécsi pszichológus szerint kevéssé függ össze. Ő a koncentrációs táborban megélt tapasztalatai alapján dolgozta ki a logoterápiát, amely szerint az embernek minden élethelyzetben megadatik a lehetősége, hogy megtalálja az értelmét a dolgoknak, s ha másként nem is a beállítódását szabadon határozza meg. A boldogság alapja a másik létezőhöz szeretettel való kapcsolódás. Néhány alapgondolat Franklról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Viktor_Frankl Frankl és követői hamisnak tartják a Maslow piramist, amely az önmegvalósítás feltételeként az anyagi igények kielégítését tartja. A terápiás tapasztalatuk, hogy éppen a nyugati társadalmak viszonylagos jólétben élő középosztálya van legjobban kitéve a neurózis veszélyének, az értelmetlen életük miatt. Én tovább mennék egy kicsit és állítom, hogy csak az lehet boldog, aki megtapasztalja a szenvedést, a saját maga korlátait, az alul levést. üdvözlettel Farkas István előzmény:Gábor
koncznori Moderátor 19 hozzászólás	2013.05.20 12:35Szia Vaspepe! Örülök a pozitív példának, remélem sok ilyen akaratos csemete szaladgál manapság! Akkor tényleg lehetne csökkenteni a 20 éves tervet! Sajnos én sok olyat látok, ahol nem hallgatnak a gyerekre: autóval járank mindenhova, import árut vesznek és tele a fürdő kozmetikumnak álcázott vegyszerekkel. előzmény:vaspepe91
Szabó Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 16:34Ezek a lemaradó felnőttek 20 éve még ugyanilyen érdeklődő, nyitott gyerekek voltak. Akkor is volt környezeti nevelés. Csak azóta felnőttek, és a pénztárca, a hétköznapok gondjai elfelejtették velük, miért lelkesedtek anno. Tisztelet a kevés kivételnek. előzmény:Gergely
Gábor Moderátor 2 hozzászólás	2013.05.17 14:39Kedves hozak! Hogy összefügg-e az életszínvonal és a boldogság? Ez egy jó kérdés, és egyre többet vizsgálják ezt a kérdéskört. Az életminőség, a jól-lét és a boldogság témaköre egyre népszerűbbé kezd válni tudományos körökben és a politikában egyaránt, a következő cikk erről szól majd. A mostani társadalmak túlságosan az anyagi fogyasztásra koncentrálnak, holott ez csak egy területe a jól-lét lehetséges kategóriáinak, melyek között olyan területek találhatók, mint pl. szabadidő, egészség, társas kapcsolatok, stb. A Himalájában fekvő, India és Kína között található bhutáni királyságban például a GDP helyett a Bruttó Nemzeti Boldogság mérőszámot használják az ország és lakosainak jól-létének mérésére. Ez egy olyan újszerű kezdeményezés, mely világszerte érdeklődést keltett és kezd követőkre találni... előzmény:hozak
Gábor Moderátor 2 hozzászólás	2013.05.17 14:19Szerintem is van értelme az iskolai szemléletformálásnak. Az elmúlt egy évben a jártam az iskolákat a természeti erőforrás-használat és a fogyasztás csökkentését célzó, szemléletformáló műsorral, mely egy filmből és azt követő interaktív show-ból áll, több ezer diákhoz jutottunk el. Sok diák nyitott ezekre a témákra, a beszélgetések során egymásnak is adnak ötleteket. De a felnőttek is "nevelhetők": nekem is sikerült rászoktatnom a szüleimet a szelektív hulladékgyűjtésre, illetve nem is kellett őket noszogatni, valahogy elkezdték maguk is csinálni. De nem megy minden ilyen könnyen, a húsfogyasztás csökkentése már jóval keményebb dió... Egyébként inkább a példamutatásban hiszek, mert az erőltetés gyakran éppen ellentétes hatást eredményez. előzmény:vaspepe91
vaspepe91 Rügyező 7 hozzászólás	2013.05.17 09:46Szia! Nem értek egyet veled abban, hogy ha az iskolában oktatnák a környezettudatosságot, annak csak 20 év múlva lenne hatása. A gyerekek néha nagyon akaratosak tudnak lenni, ha valami fontos nekik. Páromnak 13-14 évesen sikerült a családját rászoktatni a szelektív hulladékgyűjtésre, és leszoktatta őket a szemetelésről is. Ez persze nem ment egyik napról a másikra. Már jó ideje nem lakik a szüleinél (5 éve), mégis megmaradtak náluk ezek a környezetbarát gesztusok, nekik is szokásukká vált, csak egy kis nyomás kellett hozzá. :) előzmény:koncznori
vaspepe91 Rügyező 7 hozzászólás	2013.05.17 09:46Szia! Nem értek egyet veled abban, hogy ha az iskolában oktatnák a környezettudatosságot, annak csak 20 év múlva lenne hatása. A gyerekek néha nagyon akaratosak tudnak lenni, ha valami fontos nekik. Páromnak 13-14 évesen sikerült a családját rászoktatni a szelektív hulladékgyűjtésre, és leszoktatta őket a szemetelésről is. Ez persze nem ment egyik napról a másikra. Már jó ideje nem lakik a szüleinél (5 éve), mégis megmaradtak náluk ezek a környezetbarát gesztusok, nekik is szokásukká vált, csak egy kis nyomás kellett hozzá. :) előzmény:koncznori
Lia84 Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.05.16 22:24Nagyon érdekes cikk!
koncznori Moderátor 19 hozzászólás	2013.05.16 19:01Van erre egy kezdeményezés, ami első lépésnek szerintem tökéletes és nem túl nagy erőfeszítés: http://www.fna.hu/mittehetsz/husmenteshetfo előzmény:bodok.timea
koncznori Moderátor 19 hozzászólás	2013.05.16 18:56Sajnos a pszichológia nagyon működik, és én se értem miért. Csak egy példa: 'A' városból 'B'-be járunk suliba 5-en, félévente kb 15 alkalommal. A két város mintegy 40 km-re van egymástól, azaz 2000 Ft egy forduló. Mégsem tudjuk megszervezni a telekocsi járatokat és úgy tűnik (1-2 kivétellel) igény sincs rá. Mindenki ragaszkodik a vélt szabadságához, nem szeret várakozni se máshoz alkalmazkodni... sőt a vonat diákkedvezményét se használják ki, pedig elég sűrűn van járat. Ide szemléletválás kéne, a környezeti nevelés szerintem nem segít. előzmény:Toma001