ÖKO Fórum
Jelentkezz be, ha hozzá akarsz szólni!
 |
Gyulai Iván írása: Amit mindig tudni szerettél volna a fenntartható életmód alapjairól I. rész |
| ÖKO Fórum | > A Természet romlása, a romlás természete | > Gyulai Iván írása: Amit mindig tudni szerettél volna a fenntartható életmód alapjairól I. rész |
A témát indító hozzászólás:
|
forumadmin Moderátor 6 hozzászólás |
2013.03.21 15:56 A fenntartható életmódon sok mindent értenek azok, akik ezt a kifejezést használják. A legtöbben az energiatakarékosságot, a megújuló energiaféleségek alkalmazását, a szén-dioxid kibocsátás csökkentését, az egyéni motorizált közlekedés helyett a tömegközlekedést, vagy az egészséges táplálkozást vélik a fenntartható életmód eszközeként. A fenntartható életmód technikai megközelítésének egyik élharcosa E. F. Schumacher volt, aki a „Small is Beautiful” című könyvében már 1973-ban sürgette a technológiai váltást a fenntartható életmód (sustainable living) érdekében. Lester Brown pedig az alternatív energiaféleségekben valamint az újrahasználatban, és újrahasznosításban látja a kiutat a fenntarthatatlanságból. Nyilvánvaló azonban, hogy a felsoroltak – bár fontos részcélok lehetnek – de mindezek megvalósulása esetén is élhetünk fenntarthatatlan módon. A fenntartható életmód ezért sokkal komplexebb; azt az életvitelt jelenti, amivel megvalósíthatjuk a fenntarthatóság alapfeltételét, nevezetesen a megújulás mértékén használjuk környezetünket. Amennyiben egyetértünk az ökológiai lábnyom koncepciójával, úgy azt is mondhatjuk, hogy a fenntartható életmód ökológiai lábnyomunk csökkentését jelenti. Őszintén szólva, ez a gyakorlatban nem sokat mond. Először is, az emberiségnek együttesen kell a helyes mértéket megtalálni, és gyakorolni. Mint láttuk a legtöbb ember a helyes mértékkel él, míg viszonylag kevesen mértéktelenek, és a kettő együtt máris a fenntarthatatlanság állapotát jelenti. Másrészt honnan tudhatom én, hogy számomra mi a helyes mérték? Ha egy magyar embert megkérdezek arról, hogy szerinte ő melyik jövedelemcsoportba tartozik a világ népességét ötödölő jövedelemcsoportok közül, akkor senki sem véli úgy, hogy mi is az első 20%-ban vagyunk. Így azt sem gondolja, hogy nem fenntartható módon élünk. Ezért eszébe se jut, hogy szerényebben kellene élnie. Egyébként is, általános viselkedés az, hogy miért pont én? Miért pont én, amikor nálam vannak sokkal jobban is élők, másrészt pedig oldják meg a problémát mások! A helyzetet bonyolítja az is, hogy bár az emberiség legnagyobb részének a fogyasztása nem haladja meg a környezet eltartó-képességét, ők mégsem a tudatosság okán élnek a helyes mértéken, hanem azért, mert szegények. Ezért a meghatározásban ne feledjük el odatenni a tudatos szót az életvitel elé. Ebből a meghatározásból két feladat adódik a számunkra, és ebből csak az egyik az a technikai feltételrendszer, amely a fenntartható életmódhoz kell. A másik a helyes tudatosság. Míg a technikai feltételrendszerhez a megfelelő ismeretek, környezetbarát technikák, stb. szükségesek, addig a tudatosság területe erkölcsi, etikai megfontolásokkal bővül ki. A technikai dimenzió mindenképpen az energiafelhasználás mennyiségével és összetevőivel áll összefüggésben, hiszen minden emberi tevékenység energiafelhasználással, és mint láttuk, entrópia növekedéssel, azaz rendezetlenséggel jár. Ezért kell hangsúlyoznunk az összes energiafelhasználás csökkentésének szükségességét. Beláthatjuk azonban, hogy mindennek a felismerése és megvalósítása az emberek viselkedésétől függ, az pedig az értékekre, erkölcsi normákra alapozott. A fejlődéshez vezető érvényes paradigma szerint az ember és a természet eszköze, erőforrása a gazdasági növekedés céljának, hiszen a növekedéstől várjuk azokat az anyagi forrásokat, amelyekkel majd megoldani szándékozzuk társadalmi és környezeti gondjainkat. A fejlesztők, és a fejlesztési programok az embert és a természetet erőforrásként, eszközként kezelik. Ennek súlyos erkölcsi üzenete van. A Földet, amely táplál bennünket valamikor Föld Anyaként tiszteltük. Anyaként, aki méhében ringatja magzatát, és köldökzsinóron keresztül a saját testéből táplálja, majd a születés után gondoskodik róla. Mennyivel másabb azt üzenni az embereknek, hogy a természet az éltető anyátok, mint azt, hogy a természet erőforrás. Az anya képe személytelenné degradálódik az erőforrás kifejezésben, megkönnyíti mindennapi választásainkat, amellyel egy személytelen lényt rabolunk ki lelkiismeret-furdalás nélkül. A videóban Gyulai Iván a fenntartatatlanság tüneteiről beszél Ez az üzenet nélkülözhetetlen a növekedési paradigma diadalához, a növekedés nem lehet holmi erkölcsi megfontolások áldozata. Így azután mi emberek válunk áldozatául ennek a felfogásnak, hiszen a növekedés ideológiáján felnevelt társadalom már észre sem veszi ezt a személyét mélyen sértő állapotot. Gondolkodó, érző lényből eszközzé, erőforrássá silányították. A fejlesztési tervek humán erőforrásként beszélnek róla, akit azért kell fejleszteni, hogy áldozni tudjon a növekedés istenének. Oly messze kerültünk a természettől, hogy az számunkra nem más, mint kirándulás, vagy film valamelyik TV csatornán. Nem látjuk, hogy mely földből származik a kenyér, mely tőke teremte a bort; nem ismerjük a földművest, Őket, akik fáradtak mindezért. Elveszett a közvetlen tapasztalás, személytelen ipari tárgy lett az étel, amelyet leemelünk az áruházak polcairól, és amelyet ha el - fogyasztunk, eszünkbe sem jut megköszönni Föld Anyánknak. A „tudományra” és technikára támaszkodó anyagi jólétünkben nem gondoljuk, hogy szükségünk van másokra, szükségünk van egy éltető közösségre és környezetre. Miközben az egyetlen „igaz” értéket, az anyagi gyarapodást kergetjük, a többi értéktől távolodunk, jól-létünkhöz szükséges értékeink egyensúlytalanná válnak. Ma legfeljebb megmosolyogják a fejlesztők azokat, akik szeretetről, boldogságról, kölcsönös nagylelkűségről beszélnek. Ah, mit lehet ezekkel kezdeni a termelésben? Pedig a helyes erkölcsiség, a helyes értékrend a legnagyobb teremtő erő! A fenntarthatóságot nem lehet technikai megközelítésben tárgyalni és megvalósítani. Hiába vannak megfelelő technikai eszközeink, ismereteink, vagy akár intézményeink, azok mindig az éppen domináns erkölcs szerint működnek, mert az emberek működtetik őket. Az ember hozza létre és mozgatja az intézményrendszereket, a technikai eszközöket, használja az erőforrásokat, műveli a földet, osztja el a megtermelt javakat. Mindezek működésében és hatásaiban az ember nyilvánul meg. Jól csak akkor működhet a felépítmény, ha jó az is, aki mozgatja. A XIV. Dalai Láma szerint a modern társadalom hét halálos bűne a következőkben nyilvánul meg: • gazdagság munka nélkül • élvezet lelkiismeret nélkül • tudás jellem nélkül • üzlet erkölcs nélkül • tudomány emberség nélkül • vallás áldozatvállalás nélkül • politika elvtelenül Az emberi természet összetett, hajlamosak lehetünk a jóra és a rosszra egyaránt. A gazdasági növekedésre épülő jóléti életforma az önzést, a szerzést, a versengést állította középpontjába, mert úgy gondolta, hogy ez a nagyobb és jobb teljesítmények elérésének záloga. Ám ebben a világban is emberek tömegei gyakorolják a gondoskodást, a javak megosztását, vágynak a békére, és készek mások szeretetére, szolgálatára. Mindkét lehetőség bennünk van, csupán választás kérdése, hogy merre indulunk. Egyéni választásunk példa a közösség számára, a közösség választása pedig egyéni választásunk megerősítése, vagy megnehezítése, hiszen kultúránk, intézményeink visszahatnak ránk. A fenntartható társadalom nem érdekek, hanem értékek mentén építkezik. Felismeri, hogy a jó erkölcs, a helyes értékválasztás a társadalom legfőbb vagyona. A kölcsönös nagylelkűség, a személyes felelősség, a mérsékletesség olyan társadalmi vagyon, amely nélkül a társadalom érdekében nem működtethető jól sem a tudás, sem a természeti-, sem pedig a tőke-javak. Az emberi fejlődés útja az önzés felől az együttműködésen át a globális felelősségvállalásig terjed. Az egyén az én felől a mi (család, közösség, szomszédság) felé halad, majd ezen túlmutatva megérkezik az emberhez, az élő Földhöz, az egyetemességhez. Az önzésre épülő világ hiába sarkallja jó teljesítményre az egyéneket, ha kiüresíti lelkünket, ha megfoszt bennünket értékeinktől, és az együttműködés érzésének örömétől. Az együttműködés, a szolgálat, az emberi agy természetes kívánsága, hiszen a nagylelkűség gyakorlása működteti az agy örömérző központját. A gondoskodás nemcsak más hasznára, hanem saját egészségünk, testi, lelki, érzelmi, szellemi létünk épülésére is szolgál. Az igazán érett öntudat felismeri, hogy a valódi szabadság nem az egyén elsőbbsége a közösség felett, hanem éppen annak szolgálata. Éppen ezért ez képezi a legfőbb talapzatát a valódi demokráciának és jól-létnek. A videóban Gyulai Iván a fenntartható életmódról beszél A cikk részlet Gyulai Iván A fenntartható életmód című írásából http://www.ecolinst.hu/extra/A_fenntarthato_fejlodes_web.pdf |
A legújabb válaszok: |
|
|
teho Zöldfülű 3 hozzászólás |
2013.06.17 11:57A JÖVŐ A MÚLT!!! (csak nehogy későn jöjjön rá a sajnos még rengeteg nem törődöm tudatlan "ember") |
|
Margaréta Rügyező 14 hozzászólás |
2013.06.09 14:24Várom a második részt is! :) előzmény:forumadmin
|
|
koncznori Moderátor 19 hozzászólás |
2013.06.05 14:29Fruzsina, igazad van! Erre írtam, hogy az igényeket kellene átállítani. Jó lenne, ha divat lenne az effajta kikapcsolódás és pl ne az legyen a trend, hogy az anyukák napi 2x2 órát keringenek a babakocsiban ülő csemetéjükkel. előzmény:Fruzsina
|
|
antaljanos Rügyező 6 hozzászólás |
2013.06.01 10:25Tetszik az oldal Forma! Működő akvapóniát hol lehet megnézni? előzmény:foma
|
|
fenegyerek Haladó 30 hozzászólás |
2013.05.28 20:10Változtatni kéne a hozzáálláson a közintézményekben, szerintem pont nekik kéne példát mutatniuk, hogyan kellene elkerülni a fölösleges pazarlást. előzmény:liacska
|
|
razide Rügyező 10 hozzászólás |
2013.05.28 15:36Az a baj, hogy a kamatot sosem fogják eltörölni civil nyomásra (főleg, hogy a civilek sincsenek tisztában a kamat tényleges embernyomorító hatásával). Gyulai Iván itt is megmondja: http://kerecsen.tv/2013-04-19/gyulai-ivan-valsag-es-fenntarthatatlan-fejlodes/ előzmény:FarkasIstvan
|
|
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás |
2013.05.23 23:37Kedves Márton! Az új gazdasági szabályozók közül sokat a civil szervezetek javasoltak eredetileg. Általában sok év eltelik míg egy ilyen javaslat bekerül a fősodor közgazdaságtanba, majd a politikába. Az egyik sikeres példa a klímatörvény esete Nagy-Britanniában. Az ottani Föld Barátai javasolta a bevezetését, széles társadalmi támogatás után néhány év alatt bevezették az országban. üdv Farkas István előzmény:martonpinter
|
|
FarkasIstvan Moderátor 18 hozzászólás |
2013.05.23 23:34Gyulai Iván reakciója a kommentekre: Az egyetértő szavakon kívül más nem jut az eszemben, hiszen ezek inkább megerősítő vélemények, mintsem ellenkezők. Köszönöm őket. Persze azért mert ilyen a világ, és nagyon nehéz az egyénnek ez ellen bármit is tennie, nem kell a reménytelenség csapdájába esni. Amit mégis tehetünk, hogy felszabadítjuk magunkat az értelmezési kényszer alól, nem fogadjuk el demagógia által készre gyártott értelmezéseket, gondolkodunk a világról, feltárjuk a fonákságokat, és másoknak is felnyitjuk a szemét. Ha így lesz, akkor egyre többen leszünk, és lesz hangunk is. Folytonos feladat a személyes példamutatás, és ez alól nem ment fel bennünket az sem, ha bolondnak gondolnak. Kicsiny alkotói vagyunk a nagynak, de ha önmagunkat egyensúlyban, egészségben tartjuk, akkor legalább mi nem terheljük környezetünket, és jut erőnk mások segítésére is. előzmény:forumadmin
|
|
Miki01 Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.21 14:04Nagyon tanulságos olvasmány, még friss: http://www.origo.hu/nagyvilag/20130516-elet-penz-nelkul-mark-boyle-kiserlete.html előzmény:forumadmin
|
|
Fruzsina Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.21 13:34Persze sokszor az anyagiak korlátozó tényezők, de például az, hogy a kerteddel foglalkozol egyfajta kikapcsolódás is lehet, ráadásul családi program is, amit a gyerekekkel együtt tudtok csinálni. :) előzmény:koncznori
|
|
koncznori Moderátor 19 hozzászólás |
2013.05.14 08:33Sziasztok! Tényleg érdekes az oldal amit Foma küldött. De valahogy az az érzésem, hogy az átlagembernek elérhetetlenek ezek a dolgok. Például egy panellakással bíró középosztálybeli 1-2 gyerekes házaspár csak óriási hitel felvételével tud felépíteni egy passzívházat. Aminek az a következménye, hogy ingázhat a munkahelyre, és a 8-10-12 óra munka után szerintem nem lesz ereje a kertjével foglalkozni, se beruházni napkollektorra, például. Nem negatívkodni akarok, mert tényleg jó, hogy ilyesmirő egyhelyen lehet olvasni! És, hogy egyáltalán lehet olvasni.  De szerintem a fenntartható életmódot ma Magyarországban valahol ott kéne kezdeni, hogy legyen igényük erre az embereknek. Ahogy a vitaindító cikkben is van, a gondolkodást kell 'átállítani'. Keressék a helyi termékeket, legyenek más nagyvárosokban is közösségi kertek, ne csak Pesten, válasszák a tartós, megjavítható háztartási cikkeket, stb. Tapasztalataim szerint még a diplomások körében is sokan vannak, akik nem törődnek ilyesmivel.előzmény:foma
|
|
martonpinter Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.11 22:33Vagy peldaul az orszag koltsegvetesenek tervezesere? előzmény:FarkasIstvan
|
|
martonpinter Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.11 22:32"Farkas Istvan: Mivel a fenntartható életmód széles körben csak akkor valósul meg, ha a gazdasági szabályozók is támogatják (lásd szirtesbrig kommentjét), javaslom, hogy kapcsolódj be valamely természetvédő vagy környezetvédő civil szervezet munkájába. " A kornyezetvedelmi civil szervezeteknek mekkora rahatasuk van a gazdasagi szabalyozokra? előzmény:FarkasIstvan
|
|
hozak Haladó 33 hozzászólás |
2013.05.07 23:38Tényleg érdekes, csak nincs időm végig nézni, mert dolgoznom kell :( előzmény:libelle88
|
|
libelle88 Rügyező 7 hozzászólás |
2013.05.07 14:40Akit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=U0yJvsS2Ovg  Ki találta ki ezt a nyavalyás 8 órás munkaidőt?!  előzmény:forumadmin
|
|
mehesz Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.07 14:31Köszi a linket, forma! Érdekes oldal. előzmény:foma
|
|
hozak Haladó 33 hozzászólás |
2013.05.06 23:50Érdekelne Gyulai úr véleménye a kommentekről. Meg lehet kérni, hogy írjon választ? Tisztelettel: Hozák Géza előzmény:forumadmin
|
|
zöldfront Rügyező 9 hozzászólás |
2013.04.23 15:09Ahogy a cikk írja: "Az emberi fejlődés útja az önzés felől az együttműködésen át a globális felelősségvállalásig terjed." A probléma, hogy ha 1 és 100 között kellene osztályoznom, hogy hol állunk az önzéstől a globális felelősségvállalásig terjedő skálán, akkor úgy esetleg 2-est adnék az emberiségnek. Azaz még nagyon messze a globálisan felelősen viselkedő emberfajta, és nem is abba az irányba haladunk. A katasztrófa (környezeti, gazdasági, pénzügyi) pedig nagyon közel. Az emberiséget vezető politikusok, gazdasági gazemberek pedig valahol -100-nál járnak és süllyednek tovább. Azaz ha valami felé elindulhatunk, az a kis közösségek, és a saját énünk átalakítása, és csak reménykedhetünk, hogy egyre többen gondolják így. előzmény:0dorka0
|
|
0dorka0 Haladó 25 hozzászólás |
2013.04.16 09:43az a baj, hogy ilyen irányban csak olyan emberek tájékozódnak (akár a legalapvetőbb szinten) akiket bármennyire is érdekel a téma, törődnek vele. a kizárólag profitmaximalizáló főnökök/vezetők/egyéb embereket teljesen hidegen hagyja és hiába létezik rengeteg jó anyag és lehetőség eszükbe se jut, hogy informálódjanak, vagy hogy ne adj' isten változtatásra szorul a gondolkodásuk... előzmény:FarkasIstvan
|
|
0dorka0 Haladó 25 hozzászólás |
2013.04.16 09:40bár ez lehet, hogy nem vigasztal, inkább elszomorít, hogy hány ember él úgy, hogy tenne ha tehetne és a körülmények miatt nem tehet... előzmény:0dorka0
|