ÖKO Fórum
ÖKO Fórum
History:
4h
8h
12h
24h

Sáros Út
ÖKO Fórum  > Házépítés, energiafelhasználás  > Sáros Út
A témát indító hozzászólás:
MTvSz
Moderátor
22 hozzászólás
 2013.06.03 13:17
Most nem a földutakon való közlekedési viszontagságokról szeretnék beszélni. Nem is valamiféle átvitt, keleti filozófiákkal átszínezett életvezetésről. Hanem egy nagyon is gyakorlatias dologról a sártapasztásról. Hogy hogyan kapcsolódik ehhez az út kifejezés? Csupán csak azért, mert a sártapasztás az egyik módja az épületek vakolásának, ha tetszik az egyik útja.

.


A sártapasztást több irányból is megközelíthetjük.

Ha természetes anyagokat keresünk az építkezésünkhöz, akkor ez az egyik legkézenfekvőbb megoldás. Gyakran az épület alapjának a kiásása során hozzájutunk a sártapasztás egyik alapanyagához, a vályogos talajhoz. Azért írom, hogy az egyik alapanyagához, mert ehhez a talajhoz még adalékanyagokat kell keverni, hogy használható vakolóanyagot kapjunk, de erről később.

Ha az épület falazatához természetes anyagokat használunk, pl. szalmabála, vagy vályog, vagy ezek kombinációja, akkor ennek az anyaghasználatnak a következménye, hogy olyan vakolóanyagot találjunk, ami kellően jó páraáteresztő képességgel rendelkezik. A természetes anyagok ugyanis kapcsolatban vannak a levegő párájával. Azt magukon átvezetik. Ezért a felületképzéshez használt vakoló anyagnak is érdemes hasonló tulajdonságokkal rendelkeznie. Néha nem csak ajánlatos, de egyenesen kötelező. Amennyiben pl. szalmabála házat építünk, és egy cementes vakolattal zárjuk le a falat a külső oldalán, akkor nyugodtan számíthatunk arra, hogy a pára a vakolat alatt ki fog csapódni, és idővel tönkreteszi a szalmát.

De ha páraáteresztő vakolatot használunk, akkor nem csak az épület hosszú élettartalmáról gondoskodunk, hanem sok egyéb kellemes hatást is működésbe hozunk. Gondoljunk csak bele a panelházak száraz belső levegőjére. Ez egy természetes anyagokból épített ház esetében sokkal nehezebben fordulhat elő. De a falak páraleadásának az épület klímatizálásában is van szerepe. Amikor a nedvesség párolog, akkor rendkívül sok hőt von el a környezetétől. Így egy nyári kánikula esetében ez a hatás egyenesen hűti az épületet. Így tulajdonképpen fosszilis energiahordozó felhasználása nélkül élvezhetjük ennek a passzív „klímaberendezésnek” az áldásos hatásait. Amit teljesen ingyen szolgáltat.

A sártapasztás tradicionális tudás. A kultúránk része. Annak a kultúráé, amely még a természettel való együttélést valósította meg. A sártapasztás előállításához ugyanis nem kell sok energiát felhasználnunk. Legtöbbször még szállítani sem kell. Amikor pedig az épületet lebontjuk, akkor a sár azonnal visszalép eredeti közegébe. Szinte kezelést sem igényel.
De mára elszoktunk tőle. A modern un. nemesvakolatok kiszorították. Olyannyira, hogy a legtöbb kőműves mester már csak hallomásból ismeri a sártapasztást. Így ha használni kell, akkor megy a nagy fejvakargatás, meg néha a sok felesleges munka.

Igaz ami igaz, a sárral nehezebb dolgozni, mint a modern „instant”, „azonnal oldódó” zsákos vakolatokkal. Fizikailag is nehezebb, meg az előállításuk is több gondolkodást, szaktudást igényel. Hiszen itt nem elég a zsákos anyag használati utasítását vakon követni, hanem egy jó adag szaktudásra, és tapasztalatra is szükség van. Ugyan nem egy ördöngös mutatvány, de azért az embernek használnia kell az eszét is.
Ugyanis azt megállapítani, hogy az építkezés helyszínén talált altalaj alkalmas-e a tapasztáshoz, azt meg kell tudni mondani előre. Azt is ki kell találni, hogy milyen adalékanyagok kellenek hozzá, hogy tartós legyen!

De mielőtt nagyon kétségbe esnénk, jusson eszünkbe az, hogy ezt a tudást őseink is tapasztalati úton szerezték. Milyen érdekes, hogy tapasztásról beszélünk, meg tapasztalati útról Mintha lenne egymáshoz közük.

.


Tehát ha nem tudjuk, hogy az altalajunk jó-e a tapasztáshoz, akkor kezdjük el próbatapasztásokat elkészíteni. Az altalajhoz eltérő arányokban keverjünk földet, vagy agyagot - a talaj fizikai állapotától függően -, valamint szalmatöreket, pelyvát, vagy más anyagokat. Ez után készítsünk egy kis próbafelületet, és nézzük meg, hogy:

  • fent marad-e a falon,

  • nem repedezik-e össze,

  • illetve melyik keverék az, ami nem repedezik, nem pereg le egy kis száradás után:


Ha sikerült kikevernünk a megfelelő minőségű anyagot, akkor jöhet a több rétegben való felvitel.
És jöhetnek a kalákás alkalmak. Szervezzünk a tapasztáshoz egy kis közösséget! Egyrészt sokkal jobb baráti társaságban dolgozni, mint egyedül. Másrészt a sártapasztás felvitele tényleg csak gyakorlatot igényel. Azt hiszem sárral tapasztani nem túl bonyolult feladat, azaz könnyen megtanulható. Tehát olcsóbb, környezettudatosabb, és közösségteremtőbb hatású ez a módszer, mint a ma használatos vakolóanyagokkal való munka.



Ha nincs mód arra, hogy egy kaláka besegítsen az építkezésbe, akkor lehet kevésbé macerás, de még mindig környezettudatosnak tekinthető habarcsokkal dolgozni. Ez a mészhabarcs és az agyaghabarcs. De ezek előállítása már több szállítást igényel.

Végezetül itt egy kis összefoglaló a sártapasztás folyamatáról, amit a szalmabála építészet képzés tananyagából vettem ki.

Vakolat készítése az építkezés helyszínén kitermelt anyagból:

  • Humuszos termőtalaj eltávolítása

  • Altalaj vizsgálata – gyúrópróba:


Maroknyi mintát megnedvesítünk, és golyót, majd a golyóból rudat próbálunk formálni. A
homokos vályogtalajokból golyó formálható, de nem lehet rúddá alakítani. A vályogtalajból
rúd formálható, azonban az perec formára repedés nélkül nem hajlítható. Az agyagos
vályogból a megsodort rúd apró repedésekkel hajlítható meg, míg az agyagos talajokat
repedés nélkül lehet perec formára hajlítani.

  • Az altalaj kitermelése

  • Rostálás

  • Adalékanyagok hozzáadása: homok, szálas anyagok (aprított szalma, pelyva, fűrészpor stb.), „ragasztók”: főtt lisztpép, tehéntrágya, lótrágya

  • Keverés, taposás


Előnyök:

  • Olcsó

  • Közösségi, kétkezi munka lehetősége

  • Környezetbarát


Hátrányok:

  • Eltérő minőség

  • Munka-, idő- és létszámigényes

  • Nem tüzép és kőműves kompatibilis


Recept:
Alapvakolat:

  • 8 habarcsmerő agyagos vályog

  • 2 vödör homok

  • 1 vödör fűrészpor

  • 2 marék apróra vágott szalma

  • 1 fángli pelyva


Finomvakolat:

  • 6 habarcsmerő agyagos vályog

  • 2 vödör homok

  • 1 fángli fűrészpor


Főtt lisztpép:
0,5 liter liszt + 2 liter víz
Először hideg vízben keverjük el csomómentesre a lisztet. A maradék vizet forraljuk fel és ehhez adjuk hozzá a hideg lisztpépet. Lassan adagoljuk, fontos a folyamatos forrás! Gyakran kevergessük, nehogy odaégjen! 5 %-os arányban adagoljuk.
előzmény:MTvSz
A legújabb válaszok:
buczo.gabi
Rügyező
6 hozzászólás
 2013.06.04 22:59Én nagyon szeretem a természetes anyagokat, de némi fenntartásaim azért vannak a sárral?! Sajnos nem igazán lehetnek igazán hozzáértő szakik már akik tudják is hogy kell csinálni.
szjutka
Rügyező
7 hozzászólás
 2013.06.04 19:50Tényleg az előállítás.A vályog az a vályogfán a szalmabála meg a szalmabála fán terem. Tudtommal ezeket is elő kell állítani, ha ezeket összehordaná a szél az udvaron, akkor mindenki ebből építkezne, hiszen csak bele kellene költözni.
előzmény:Mirokusama
almapetra
Rügyező
6 hozzászólás
 2013.06.04 16:17Érdekelne, hogy egy ilyen sártapasztós módszer mennyire időigényes? Ha összehasonlítjuk egy normál vakolással és mondjuk már szereztünk benne némi gyakorlatot.
előzmény:MTvSz
Zalatnay László
Moderátor
27 hozzászólás
 2013.06.04 11:23Kedves Koncztom!

Valóban. Ma már kevés kőműves ért ehhez az évezredes tudáshoz. De ez a tudás azért még nem veszett el végleg.
előzmény:koncztom
Zalatnay László
Moderátor
27 hozzászólás
 2013.06.04 11:22Kedves Szjutka!

Végül is az összes mesterséges anyag is természetes anyagból jön létre. Így akár egy összerakott atomerőművet is lehet természetesnek tekinteni. Én egyébként hajlamos vagyok arra, hogy a modern kor ipari anyagait is természetesnek tekintsem.

A gond (Vagyis ez csak az emberek gondja) az, hogy ezeknek az anyagoknak az előállítása mennyi környezeti terheléssel jár, Gyártás, működés, lebomlás.

A tégla gyártása viszonylag sok energiát igényel. Egyébként ezzel sem lehetne különösebben baj. A kérdés megint az, hogy a társadalom összességében mennyi energiát használ fel, és ennek mi a hatása.

Szóval a téglával önmagában szerintem nincs gond. A társadalmi rendszereinkkel már annál több.
előzmény:szjutka
Mirokusama
Zöldfülű
1 hozzászólás
 2013.06.03 23:14Mert a téglát elő kell állítani, már pedig amit elő kell állítani az mesterséges anyag.
előzmény:szjutka
koncztom
Zöldfülű
1 hozzászólás
 2013.06.03 21:52Én ilyen sárral megtapasztott házból csak múzeummá átalakítottat láttam. Olyat, amibe ténylegesen laktak emberek, olyat nem.

Akkor ez a sár jobban szellőzik, mint a ma használatos vakolatok?
Hangyalka
Rügyező
6 hozzászólás
 2013.06.03 21:29Bárcsak lenne egy ilyen kis házikóm....
előzmény:MTvSz
szjutka
Rügyező
7 hozzászólás
 2013.06.03 20:38Tégla miért nem természetes anyag?
Szász Istvánné
Rügyező
16 hozzászólás
 2013.06.03 16:35A szüleink olyan házban laktak, amit tapasztottak, már pontosan nem emlékszem, hogy milyen arányban, mit raktak bele. A szoba és konyha földjét is sárral kenték fel. JÓ volt bemenni, mindig olyan friss illat volt.
előzmény:MTvSz
MTvSz
Moderátor
22 hozzászólás
 2013.06.03 13:17
Most nem a földutakon való közlekedési viszontagságokról szeretnék beszélni. Nem is valamiféle átvitt, keleti filozófiákkal átszínezett életvezetésről. Hanem egy nagyon is gyakorlatias dologról a sártapasztásról. Hogy hogyan kapcsolódik ehhez az út kifejezés? Csupán csak azért, mert a sártapasztás az egyik módja az épületek vakolásának, ha tetszik az egyik útja.

.


A sártapasztást több irányból is megközelíthetjük.

Ha természetes anyagokat keresünk az építkezésünkhöz, akkor ez az egyik legkézenfekvőbb megoldás. Gyakran az épület alapjának a kiásása során hozzájutunk a sártapasztás egyik alapanyagához, a vályogos talajhoz. Azért írom, hogy az egyik alapanyagához, mert ehhez a talajhoz még adalékanyagokat kell keverni, hogy használható vakolóanyagot kapjunk, de erről később.

Ha az épület falazatához természetes anyagokat használunk, pl. szalmabála, vagy vályog, vagy ezek kombinációja, akkor ennek az anyaghasználatnak a következménye, hogy olyan vakolóanyagot találjunk, ami kellően jó páraáteresztő képességgel rendelkezik. A természetes anyagok ugyanis kapcsolatban vannak a levegő párájával. Azt magukon átvezetik. Ezért a felületképzéshez használt vakoló anyagnak is érdemes hasonló tulajdonságokkal rendelkeznie. Néha nem csak ajánlatos, de egyenesen kötelező. Amennyiben pl. szalmabála házat építünk, és egy cementes vakolattal zárjuk le a falat a külső oldalán, akkor nyugodtan számíthatunk arra, hogy a pára a vakolat alatt ki fog csapódni, és idővel tönkreteszi a szalmát.

De ha páraáteresztő vakolatot használunk, akkor nem csak az épület hosszú élettartalmáról gondoskodunk, hanem sok egyéb kellemes hatást is működésbe hozunk. Gondoljunk csak bele a panelházak száraz belső levegőjére. Ez egy természetes anyagokból épített ház esetében sokkal nehezebben fordulhat elő. De a falak páraleadásának az épület klímatizálásában is van szerepe. Amikor a nedvesség párolog, akkor rendkívül sok hőt von el a környezetétől. Így egy nyári kánikula esetében ez a hatás egyenesen hűti az épületet. Így tulajdonképpen fosszilis energiahordozó felhasználása nélkül élvezhetjük ennek a passzív „klímaberendezésnek” az áldásos hatásait. Amit teljesen ingyen szolgáltat.

A sártapasztás tradicionális tudás. A kultúránk része. Annak a kultúráé, amely még a természettel való együttélést valósította meg. A sártapasztás előállításához ugyanis nem kell sok energiát felhasználnunk. Legtöbbször még szállítani sem kell. Amikor pedig az épületet lebontjuk, akkor a sár azonnal visszalép eredeti közegébe. Szinte kezelést sem igényel.
De mára elszoktunk tőle. A modern un. nemesvakolatok kiszorították. Olyannyira, hogy a legtöbb kőműves mester már csak hallomásból ismeri a sártapasztást. Így ha használni kell, akkor megy a nagy fejvakargatás, meg néha a sok felesleges munka.

Igaz ami igaz, a sárral nehezebb dolgozni, mint a modern „instant”, „azonnal oldódó” zsákos vakolatokkal. Fizikailag is nehezebb, meg az előállításuk is több gondolkodást, szaktudást igényel. Hiszen itt nem elég a zsákos anyag használati utasítását vakon követni, hanem egy jó adag szaktudásra, és tapasztalatra is szükség van. Ugyan nem egy ördöngös mutatvány, de azért az embernek használnia kell az eszét is.
Ugyanis azt megállapítani, hogy az építkezés helyszínén talált altalaj alkalmas-e a tapasztáshoz, azt meg kell tudni mondani előre. Azt is ki kell találni, hogy milyen adalékanyagok kellenek hozzá, hogy tartós legyen!

De mielőtt nagyon kétségbe esnénk, jusson eszünkbe az, hogy ezt a tudást őseink is tapasztalati úton szerezték. Milyen érdekes, hogy tapasztásról beszélünk, meg tapasztalati útról Mintha lenne egymáshoz közük.

.


Tehát ha nem tudjuk, hogy az altalajunk jó-e a tapasztáshoz, akkor kezdjük el próbatapasztásokat elkészíteni. Az altalajhoz eltérő arányokban keverjünk földet, vagy agyagot - a talaj fizikai állapotától függően -, valamint szalmatöreket, pelyvát, vagy más anyagokat. Ez után készítsünk egy kis próbafelületet, és nézzük meg, hogy:

  • fent marad-e a falon,

  • nem repedezik-e össze,

  • illetve melyik keverék az, ami nem repedezik, nem pereg le egy kis száradás után:


Ha sikerült kikevernünk a megfelelő minőségű anyagot, akkor jöhet a több rétegben való felvitel.
És jöhetnek a kalákás alkalmak. Szervezzünk a tapasztáshoz egy kis közösséget! Egyrészt sokkal jobb baráti társaságban dolgozni, mint egyedül. Másrészt a sártapasztás felvitele tényleg csak gyakorlatot igényel. Azt hiszem sárral tapasztani nem túl bonyolult feladat, azaz könnyen megtanulható. Tehát olcsóbb, környezettudatosabb, és közösségteremtőbb hatású ez a módszer, mint a ma használatos vakolóanyagokkal való munka.



Ha nincs mód arra, hogy egy kaláka besegítsen az építkezésbe, akkor lehet kevésbé macerás, de még mindig környezettudatosnak tekinthető habarcsokkal dolgozni. Ez a mészhabarcs és az agyaghabarcs. De ezek előállítása már több szállítást igényel.

Végezetül itt egy kis összefoglaló a sártapasztás folyamatáról, amit a szalmabála építészet képzés tananyagából vettem ki.

Vakolat készítése az építkezés helyszínén kitermelt anyagból:

  • Humuszos termőtalaj eltávolítása

  • Altalaj vizsgálata – gyúrópróba:


Maroknyi mintát megnedvesítünk, és golyót, majd a golyóból rudat próbálunk formálni. A
homokos vályogtalajokból golyó formálható, de nem lehet rúddá alakítani. A vályogtalajból
rúd formálható, azonban az perec formára repedés nélkül nem hajlítható. Az agyagos
vályogból a megsodort rúd apró repedésekkel hajlítható meg, míg az agyagos talajokat
repedés nélkül lehet perec formára hajlítani.

  • Az altalaj kitermelése

  • Rostálás

  • Adalékanyagok hozzáadása: homok, szálas anyagok (aprított szalma, pelyva, fűrészpor stb.), „ragasztók”: főtt lisztpép, tehéntrágya, lótrágya

  • Keverés, taposás


Előnyök:

  • Olcsó

  • Közösségi, kétkezi munka lehetősége

  • Környezetbarát


Hátrányok:

  • Eltérő minőség

  • Munka-, idő- és létszámigényes

  • Nem tüzép és kőműves kompatibilis


Recept:
Alapvakolat:

  • 8 habarcsmerő agyagos vályog

  • 2 vödör homok

  • 1 vödör fűrészpor

  • 2 marék apróra vágott szalma

  • 1 fángli pelyva


Finomvakolat:

  • 6 habarcsmerő agyagos vályog

  • 2 vödör homok

  • 1 fángli fűrészpor


Főtt lisztpép:
0,5 liter liszt + 2 liter víz
Először hideg vízben keverjük el csomómentesre a lisztet. A maradék vizet forraljuk fel és ehhez adjuk hozzá a hideg lisztpépet. Lassan adagoljuk, fontos a folyamatos forrás! Gyakran kevergessük, nehogy odaégjen! 5 %-os arányban adagoljuk.
előzmény:MTvSz