ÖKO Fórum

Szalmabála ház - Elmélet és gyakorlat kéz a kézben

ÖKO Fórum  > Házépítés, energiafelhasználás  > Szalmabála ház - Elmélet és gyakorlat kéz a kézben
A témát indító hozzászólás:
MTvSz
Moderátor
22 hozzászólás
2013.04.17 21:36
Zalatnay László: Szalmabála ház - Elmélet és gyakorlat kéz a kézben

Avagy lehetséges-e a természet körfolyamatait alkalmaznunk a gazdaságban?

Arról álmodozunk, hogy a természet körfolyamataihoz illesztett gazdaságra épülő társadalmat építünk fel egyszer. Elképzeljük, hogy nem szennyezzük a természeti rendszereinket. Ráadásul tiszta és egészséges ételeket eszünk majd.
Aztán persze bemegyünk dolgozni, mert kell a pénz a rezsire, meg a hitelekre. Ha meg ezeket letudtuk, akkor a maradék pénzből nem futja másra, csak a „gazdaságos” kajára.

Akkor nézzünk egy lehetséges utat! Ez csak egy példa, egy szemléletmód. Sok más megoldás is létezik.

Induljunk el egy búzaszemből, és vizsgáljuk meg a történetét! A búzaszemet nyáron takarítjuk be. Aztán egy kis pihenés után vagy már ősszel, vagy tavasszal irány a szántó. A búzaszem megfelelő körülmények között kicsírázik, majd szárba szökken, és mire megint a nyár derekán járunk, akkor már szépen ring az érett kalász a szár végén. Így lesz egy szemből sok szem, és így lesz un. melléktermékként szalmabála is.
.

A történet innentől kezdve egyrészt megismétli magát, mert a szemek egy részét újra elvetjük. Így a búza okkal lehet a folytonos megújuló élet szimbóluma. A magok többségét pedig kenyér sütésére használjuk. Ez megint az élethez kapcsolódik. A mi életünkhöz.

Ezt az analógiát, és ezt a konkrét folyamatot más szempontból is köthetjük az életünkhöz. Ha pl. a keletkező szalmabálából a házainkat építjük fel, vagy a meglévőket szigeteljük, akkor azzal az alábbi módon támogatjuk az életet:

  • Nem használunk el sok energiát a fűtésre, légkondicionálásra, ezáltal a természetet nem terheljük feleslegesen.

  • Nincs nagy energiaszámla ennek következtében. Több marad minőségi élelemre, oktatásra, kultúrára.

  • A szigetelő anyag gyártására sem kell sok energiát felhasználnunk. Hasonló szigetelésű képességű polisztirol gyártásának energiaigényéhez viszonyítva a szalmabála pont 33-ad része ennek. Vagyis 97%-kal kevesebb energia fogy el.

  • Amikor a ház befejezte a földi pályafutását, mondjuk 100-200 év múlva, akkor a szalma minden további kezelés, macerálás nélkül egyszerűen komposztálható, és visszatérhet az Anyaföld megerősítésére.


.

Ez eddig teljesen logikus, és kerek tud lenni.
De nézzünk egy közeli szalmaházas példát, ami rávilágít, hogy a természet körfolyamataira épített társadalom, és gazdaság milyen előnyöket tud adni a hétköznapi ember számára! (Azért fontos a célcsoportot ilyen pontosan meghatározni, mert ha a bankokat, vagy energiaszolgáltató cégeket is belevennénk, akkor számukra ez a módszer mérsékeltebb eredményeket hozna, mint a mostani.)

Tehát a példa: Ez év Március 15.-e hóviharral, és több napos áramkimaradással örvendeztetett meg bennünket. Nyíregyháza Oros nevű városrészében van egy szalmabála ház. Ez a ház nagyon kevés energiát fogyaszt. Naponta 5-7 kg fa egy tömegkályhába, és van meleg, melegvíz, de még főzni is lehet. Ahogy teltek az órák, és a környék egyetlen szomszédjánál sem ment a fűtés (hisz mindenhol modern elektromos keringető szivattyúk dolgoztak volna), úgy kezdtek az emberek egyre jobban aggódni. Főleg a gyerekes családok. Aztán ahogy az idő telt egyre másra szaporodtak a telefonhívások, hogy kedves Marci, ha továbbra sem lenne áram, akkor a gyerekek átmehetnek aludni, vagy átmehetünk egy kicsit melegedni?

Szerencsére a történet itt most be is fejeződött. Visszajött az áldásos áram, ami mellesleg az ország erőműveiben jelentős környezeti terhelést okozva keletkezik. Az emberek újra függhettek a vezetékeken. De Marci barátomnak sem kellett a lakását menedékházzá nyilvánítania.

A történet viszont felfogható egy kis előrejelzésnek is. Ha marad minden a régiben, akkor nem marad minden a régiben, hiszen akár a természeti rendszereink sérülése miatt, akár az infrastruktúra sérülése miatt pillanatok alatt megszűnik a biztonságunk illúziója.

Talán érdemes a három kismalac meséjét is újraírni, ahol a szalmaház tulajdonosánál talál menedékre a három kismalac, így nem lesznek áldozatai a farkasordító hidegnek…

Az hogy a mesékből, meg a történetekből tanulunk-e, az legyen a mi dolgunk!

Tudj meg többet a szalmabála építészetről!
Csatlakozz a Facebookon a Szalmabála építészethez!
előzmény:MTvSz
A legújabb válaszok:
jaromizo
Rügyező
12 hozzászólás
2013.04.19 21:56Évek óta egy társasházban lakunk.Nagyon szeretjük mert szép világos,keveset kell fűteni stb.De nagyon aggaszt az a tény,hogy a modern kombi gáz cirkó a szíve a lakásnak.A főzés villanytüzhelyen történik.Na már most ha nincs áram gondolnánk,hogy nincs nagy baj mert fürdeni,fűteni tudunk mert gáz van de ez a csodás kazán ugye elektronikával vezérelt és ugye az áram nélkül nem negy.Ha nincs áram akkor semmi nincs .Ezt hívom én kiszolgálatottságnak.Jó lenne már végre megszabadulni a szolgáltatók álltali rabságból.Ez a célom,hogy ezt elérjem bár valószinű ezt nem az mostani otthonomban fogom megoldani.
zöldfront
Rügyező
9 hozzászólás
2013.04.19 11:33Szalmából lehet passzívházat építeni? Ha igen, akkor a költségei gondolom olcsóbbak lehetnek, és így lehetne ajánlani akár az EU-nak is, mivel ott most gondolkodnak a kötelező passzívház szabvány bevezetésén, ha jól tudom.
Magyarország lehetne az EU szalmabála központja:)
előzmény:MTvSz
MTvSz
Moderátor
22 hozzászólás
2013.04.17 21:36
Zalatnay László: Szalmabála ház - Elmélet és gyakorlat kéz a kézben

Avagy lehetséges-e a természet körfolyamatait alkalmaznunk a gazdaságban?

Arról álmodozunk, hogy a természet körfolyamataihoz illesztett gazdaságra épülő társadalmat építünk fel egyszer. Elképzeljük, hogy nem szennyezzük a természeti rendszereinket. Ráadásul tiszta és egészséges ételeket eszünk majd.
Aztán persze bemegyünk dolgozni, mert kell a pénz a rezsire, meg a hitelekre. Ha meg ezeket letudtuk, akkor a maradék pénzből nem futja másra, csak a „gazdaságos” kajára.

Akkor nézzünk egy lehetséges utat! Ez csak egy példa, egy szemléletmód. Sok más megoldás is létezik.

Induljunk el egy búzaszemből, és vizsgáljuk meg a történetét! A búzaszemet nyáron takarítjuk be. Aztán egy kis pihenés után vagy már ősszel, vagy tavasszal irány a szántó. A búzaszem megfelelő körülmények között kicsírázik, majd szárba szökken, és mire megint a nyár derekán járunk, akkor már szépen ring az érett kalász a szár végén. Így lesz egy szemből sok szem, és így lesz un. melléktermékként szalmabála is.
.

A történet innentől kezdve egyrészt megismétli magát, mert a szemek egy részét újra elvetjük. Így a búza okkal lehet a folytonos megújuló élet szimbóluma. A magok többségét pedig kenyér sütésére használjuk. Ez megint az élethez kapcsolódik. A mi életünkhöz.

Ezt az analógiát, és ezt a konkrét folyamatot más szempontból is köthetjük az életünkhöz. Ha pl. a keletkező szalmabálából a házainkat építjük fel, vagy a meglévőket szigeteljük, akkor azzal az alábbi módon támogatjuk az életet:

  • Nem használunk el sok energiát a fűtésre, légkondicionálásra, ezáltal a természetet nem terheljük feleslegesen.

  • Nincs nagy energiaszámla ennek következtében. Több marad minőségi élelemre, oktatásra, kultúrára.

  • A szigetelő anyag gyártására sem kell sok energiát felhasználnunk. Hasonló szigetelésű képességű polisztirol gyártásának energiaigényéhez viszonyítva a szalmabála pont 33-ad része ennek. Vagyis 97%-kal kevesebb energia fogy el.

  • Amikor a ház befejezte a földi pályafutását, mondjuk 100-200 év múlva, akkor a szalma minden további kezelés, macerálás nélkül egyszerűen komposztálható, és visszatérhet az Anyaföld megerősítésére.


.

Ez eddig teljesen logikus, és kerek tud lenni.
De nézzünk egy közeli szalmaházas példát, ami rávilágít, hogy a természet körfolyamataira épített társadalom, és gazdaság milyen előnyöket tud adni a hétköznapi ember számára! (Azért fontos a célcsoportot ilyen pontosan meghatározni, mert ha a bankokat, vagy energiaszolgáltató cégeket is belevennénk, akkor számukra ez a módszer mérsékeltebb eredményeket hozna, mint a mostani.)

Tehát a példa: Ez év Március 15.-e hóviharral, és több napos áramkimaradással örvendeztetett meg bennünket. Nyíregyháza Oros nevű városrészében van egy szalmabála ház. Ez a ház nagyon kevés energiát fogyaszt. Naponta 5-7 kg fa egy tömegkályhába, és van meleg, melegvíz, de még főzni is lehet. Ahogy teltek az órák, és a környék egyetlen szomszédjánál sem ment a fűtés (hisz mindenhol modern elektromos keringető szivattyúk dolgoztak volna), úgy kezdtek az emberek egyre jobban aggódni. Főleg a gyerekes családok. Aztán ahogy az idő telt egyre másra szaporodtak a telefonhívások, hogy kedves Marci, ha továbbra sem lenne áram, akkor a gyerekek átmehetnek aludni, vagy átmehetünk egy kicsit melegedni?

Szerencsére a történet itt most be is fejeződött. Visszajött az áldásos áram, ami mellesleg az ország erőműveiben jelentős környezeti terhelést okozva keletkezik. Az emberek újra függhettek a vezetékeken. De Marci barátomnak sem kellett a lakását menedékházzá nyilvánítania.

A történet viszont felfogható egy kis előrejelzésnek is. Ha marad minden a régiben, akkor nem marad minden a régiben, hiszen akár a természeti rendszereink sérülése miatt, akár az infrastruktúra sérülése miatt pillanatok alatt megszűnik a biztonságunk illúziója.

Talán érdemes a három kismalac meséjét is újraírni, ahol a szalmaház tulajdonosánál talál menedékre a három kismalac, így nem lesznek áldozatai a farkasordító hidegnek…

Az hogy a mesékből, meg a történetekből tanulunk-e, az legyen a mi dolgunk!

Tudj meg többet a szalmabála építészetről!
Csatlakozz a Facebookon a Szalmabála építészethez!
előzmény:MTvSz