Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon

A Természet romlása, a romlás természeteÖKOdajka fórumHázépítés, energiafelhasználásKörnyezetbarátan a munkahelyenSzabadidő, kertészkedés, állattartásKörnyezetbarát otthon, bevásárlás

ÖKO Fórum

> Szabadidő, kertészkedés, állattartás

> Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon

MTvSz Moderátor 22 hozzászólás	2013.05.02 16:43 Magyarország területének felét fenntarthatatlan módon használjuk, ha csak a szántóföldi művelést vesszük alapul. Magyarország teljes területének 46.5% szántóterület, itt gyorsabban pusztul a talaj mint megújul, valamint az ország területének körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak. De mi is a baj a szántóföldi műveléssel? A talaj a folytonos talajmunkák és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul mint megújul. Csak Magyarországon évente 4,3 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt mozgat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni. Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a széndioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt üvegházhatású gázok légkörbe jutásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba. A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását. Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) munkásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növekedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető vissza. Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950 között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét. A légkör üvegházhatású gáz terhelésében a talajművelés a műtrágyázáson keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból. Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból távozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén oxid. Paul Crutzen Nobel-díjas fizikus vizsgálatai szerint, a nitrogén műtrágyák kb. 3-5%-a nitrogén-oxid formájában a levegőbe kerül. A dinitrogén-oxid a világ harmadig legjelentősebb emberi tevékenységből származó üvegházhatású gáza, a potenciális globális felmelegedésre 296-szor van nagyobb hatása, mint a szén-dioxidnak, és az atmoszférában való tartózkodási ideje is kb. 120 év. Az ipari forradalom óta az levegőben levő koncentrációja 17%-szeresére növekedett, többnyire a monokultúrák elterjedésének köszönhetően. Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a talajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gondolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek, nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá. A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt bejuttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat vezet a nitrogénfölösleghez, s fokozódó denitrifikációs aktivitáshoz. (A növények gyökerei által felvett nitrogénműtrágya hatékonysága kb. 37-46%-os, a foszforműtrágyáé igen alacsony, kb. 3-8%-os. - Mackensen et al., 2000). Végül tehát így lesz a műtrágyázásból fokozódó üvegházhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével kiküszöbölni, akkor pedig éppen több szenet mobilizálunk. Egyesek szerint a szervesanyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban. Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Sőt, sokszor az élelmiszerként megtermelt táplálék is energiaforrássá válik, mint pl. a kukoricából un. bioetanol, vagy a repcéből un. biodízel lesz. Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szervesanyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 2-4 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk. Talán érthető ezek után, hogy miért is szükséges javítani a földművelés gyakorlatát, akár a szántóföldön, akár kiskertünkben is történik az. A jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire. Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van! Jó 40-50 centi rétegű mély-alommal történik a takarás. Ahogy lehet is látni, a betakart felszínen már elolvadt a hó, míg a csupasz felszín hó alatt van. Elolvadt, hiszen a mulcsban és alatta folyik az élet, a megtermelt hő megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon, az élőlények a mélyebb rétegekbe húzódjanak. Ráadásul a csapadék nem folyik le a felszínről, hanem annak minden cseppjét felszívja a takaró. És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam. Arra gondoltam, hogy az erdő és a rét gazdagon terem, pedig senki sem szántja fel. És valóban a betakart felszín fellazult, a benne lévő élőlények munkája „ásta” fel. Tavasszal szétválasztom a takarót és a kialakult árkokat érett komposzttal töltöm meg. Majd ezekbe a bakhátakba ültetem a növényeket. A bakhátakat is betakarom mulccsal, többnyire szalmával. A mulcs megvéd a kiszáradástól, illetve a talajt megkíméli a mechanikai tömörítő hatásoktól. A zápor nem veri le a talajt, nem tömöríti be, a hirtelen csapadék nem áll meg a felszínen, vagy nem folyik le, hanem minden csepp megkötésre kerül. Ezért, ha télen és nyáron is takarva volt a felszín, nincs gondunk a mesterséges vízpótlásra. A mulcs megkönnyíti a gyomok távol-tartását is. Így néz ki a kert a kialakítás után, amiben persze ügyeljünk arra is, hogy mit mivel társítunk! Jó kertészkedést, és sok örömet a kertben! És milyen érdekes, vegyszerek, szántás, kapálás, locsolás, és sok költség nélkül is terem!
A legújabb válaszok:
arivle Zöldfülű 1 hozzászólás	2015.01.26 17:59Kedves HOZAK! Olvastam a sózó körtrét. Talán még másik két régi körtefa is van. Nagyon szeretnék tőhajtást vagy magoncot belőlük. Nem oltványt,mert egy dolog a gyümölcs gyorsan, de én igazából valódi gyümölcsfákat szeretnék a kertembe, minél többet. Ráérek megvárni, amíg termőre fordul, ha meg nem, majd figeli a gyerekem és kóstolja az unokám :), Sikerült már így meggy, cseresznye, körte, 2 almafát beszereznem, ha lesz tőhajtásuk, lesz szaporítóanyag is. Bármilyen megoldás érdekel, és természetesen fizetnék is. Ha másért nem, a munkáért, amivel kiásódik a földből. Köszönöm előre is. osgyanielvira@gmail.com előzmény:hozak
placa Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.10.07 19:18Megkérdezném, hogy szőlőt és málnát mulcsozhatok-e diólevéllel. Igazából az őszi takarást nem is hiszem hogy mulcsozásnak nevezhetjük.
makkmarci Zöldfülű 2 hozzászólás	2013.06.29 17:08A Gyűrűfűi Tündérkamra idővonalán ezt írják: "A diófalevelet félretehetjük tavaszig, akkorra elveszíti csíragátló hatását és mehet a komposztra, vagy akár az ágyásokra mulcsolásnak. Én viszont inkább ősszel a gyümölcsfák alá teszem, gátolja csak nyugodtan a gazok kinövését." előzmény:MTvSz
Zsófia Panna Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.20 13:21Anyával kipróbáltuk a mulcsozást.A levágott fűvel, falevéllel takartuk be a rózsa tövét és a paradicsomtöveket! Nem száradt ki! előzmény:MTvSz
dondzani@freemail.hu Rügyező 18 hozzászólás	2013.06.16 12:04Jolanda, ez jó kérdés, én még nem nagyon csináltam ilyet, de próba szerencse, sose lehet tudni! :)) előzmény:MTvSz
Jolanda Lee Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.15 19:01Hát igen nálunk is működött... előzmény:calandrella
Jolanda Lee Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.15 19:00Arra lennék kiváncsi, hogy ha betakarom az át nem telelő növényeimet talajtakarással (pl: banán), akkor vajon az átvészeli-e a telet, Szerintetek? előzmény:MTvSz
rastomi Zöldfülű 3 hozzászólás	2013.06.12 20:04Engem a komposztálás téma köre érdekelne. Bár tudom hogy nem pontosan ide vágó téma, de én mint "panelkertész" is szeretnék háztartási hulladékokból előállítani komposztot. A kérdésem az lenne hogy ilyen lakótelepi körülmények között hogyan lehetne ezt megvalósítani? Sajna semmi erkély vagy kert rész nincsen így csak az itthoni megoldás jöhet szóba. Esetleg kávézaccot is használhatnék? Ha igen akkor hogyan tudnám velük gondozni a növényeket? Nagyon szépen köszönöm a választ\válaszokat előre is! :)
teknologus Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.11 22:17Kezdő kertészként, de úgy gondolom a talajtakarás nem lehet általános megoldás. Két éve próbálunk kertészkedni kb. 1000 m2-en. Nekem vastagnak tűnik az írásban említett talajtakarás. Lehet, hogy nem nő ki alóla "semmi", de egy természetes réten nem keletkezik ekkora bomló réteg (ha már a természetet próbáljuk utánozni). Gyümölcsfáink vannak, közötte fű (meg egy kisebb zöldséges). Nagyon jól tartja a nedvességet, főleg, ha időhiány miatt elmarad a kaszálás és megnő 30-40 cm-esre. Viszont ekkor már nem szabad otthagyni, mert "megfullad" alatta a fű, lassan regenerálódik. A cikk alapján (a képek szerint is) úgy tűnik, a zöldségeskert nagy területigényű, a termés mennyiségéhez képest, ezzel a módszerrel. Nekem macerásnak is tűnik ez az eljárás, a komposztálás(és visszajuttatás) - kapa kettőst egyszerűbbnek érzem.
vigh Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.10 12:46A barackfát érdemes tormával körbeültetni? előzmény:MTvSz
BZsuzsi Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.09 23:54Nagyon sok értékes információra leltem ebben a cikkben :) előzmény:MTvSz
puczkoeva@gmail.com Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.08 22:26A családunk évtized óta komposztál. DE: vélhetően ettől is mintha magunknak termelnénk az ellenségeinket; a hangyák irthatatlan mennyiségben túrnak, a csigák minden formája és fajtája óriási számban jelen van és pusztít, a lóbogár meg reggelre több méteres utat "felszánt". A szomszédom mindent megfelelően irt, közel sem környezettudatos, de boldogan eszi a nem csiga rágott epret, karózza azt a paradicsom palántát, amit nálunk egy éjszaka alatt megesznek "a hasznos kis férgek". Kinek van igaza?
hucul80 Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.05 23:42Mi mindig külön gyűjtjük a diólevelet, és azt nem komposztáljuk, hanem a kukába tesszük. Nem kéne? előzmény:szjutka
haggeus Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.05 17:10cukrozva tejszínhabbal az igazi :) előzmény:Szász Istvánné
szjutka Rügyező 7 hozzászólás	2013.06.03 20:45Miből volt a fűrészpor? Oldószeres festékkel bevnt fából? Mert az nem a legjobb előzmény:Szász Istvánné
szjutka Rügyező 7 hozzászólás	2013.06.03 20:43Nem mérgező, csak a növények növekedését gátolja előzmény:Szász Istvánné
Szász Istvánné Rügyező 16 hozzászólás	2013.06.03 17:22Az epernél való mulcsozást fűrészporral végeztük, Nem tudom, káros hatással van-e a szervezetre, az eperre nem volt, ugyan olyan finom ize volt. előzmény:Kulturális Kreatívok2009 Group
Szász Istvánné Rügyező 16 hozzászólás	2013.06.03 17:20A diófa levele nem is annyira mérgező, hiszen a füves ember a Szabó Gyuri bácsi gyógy teáiban szinte mindig szerepel a diófa levele, szinte minden betegségnél ott szerepel a diófa levele. Hát akkor nem is annyira lehet mérgező! előzmény:ladanyig
antallili Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.03 12:52Mi is nagyon várjuk, hogy kipróbálhassuk a szalmatakarást az udvarban:) előzmény:antaljanos
Utczay Rügyező 6 hozzászólás	2013.06.02 19:15Remélem az életben lesz rá lehetőségem egyszer kipróbálni. előzmény:MTvSz