ÖKO Klikk

ÖKO Fórum

History:

12h

24h

Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon

ÖKO Fórum

> Szabadidő, kertészkedés, állattartás

> Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon

Első
Előző
1
2
3
4
5
6
Következő
Utolsó

6 / 6 oldal

A témát indító hozzászólás:

MTvSz Moderátor 22 hozzászólás	2013.05.02 16:43 Magyarország területének felét fenntarthatatlan módon használjuk, ha csak a szántóföldi művelést vesszük alapul. Magyarország teljes területének 46.5% szántóterület, itt gyorsabban pusztul a talaj mint megújul, valamint az ország területének körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak. De mi is a baj a szántóföldi műveléssel? A talaj a folytonos talajmunkák és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul mint megújul. Csak Magyarországon évente 4,3 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt mozgat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni. Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a széndioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt üvegházhatású gázok légkörbe jutásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba. A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását. Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) munkásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növekedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető vissza. Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950 között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét. A légkör üvegházhatású gáz terhelésében a talajművelés a műtrágyázáson keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból. Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból távozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén oxid. Paul Crutzen Nobel-díjas fizikus vizsgálatai szerint, a nitrogén műtrágyák kb. 3-5%-a nitrogén-oxid formájában a levegőbe kerül. A dinitrogén-oxid a világ harmadig legjelentősebb emberi tevékenységből származó üvegházhatású gáza, a potenciális globális felmelegedésre 296-szor van nagyobb hatása, mint a szén-dioxidnak, és az atmoszférában való tartózkodási ideje is kb. 120 év. Az ipari forradalom óta az levegőben levő koncentrációja 17%-szeresére növekedett, többnyire a monokultúrák elterjedésének köszönhetően. Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a talajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gondolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek, nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá. A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt bejuttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat vezet a nitrogénfölösleghez, s fokozódó denitrifikációs aktivitáshoz. (A növények gyökerei által felvett nitrogénműtrágya hatékonysága kb. 37-46%-os, a foszforműtrágyáé igen alacsony, kb. 3-8%-os. - Mackensen et al., 2000). Végül tehát így lesz a műtrágyázásból fokozódó üvegházhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével kiküszöbölni, akkor pedig éppen több szenet mobilizálunk. Egyesek szerint a szervesanyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban. Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Sőt, sokszor az élelmiszerként megtermelt táplálék is energiaforrássá válik, mint pl. a kukoricából un. bioetanol, vagy a repcéből un. biodízel lesz. Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szervesanyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 2-4 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk. Talán érthető ezek után, hogy miért is szükséges javítani a földművelés gyakorlatát, akár a szántóföldön, akár kiskertünkben is történik az. A jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire. Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van! Jó 40-50 centi rétegű mély-alommal történik a takarás. Ahogy lehet is látni, a betakart felszínen már elolvadt a hó, míg a csupasz felszín hó alatt van. Elolvadt, hiszen a mulcsban és alatta folyik az élet, a megtermelt hő megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon, az élőlények a mélyebb rétegekbe húzódjanak. Ráadásul a csapadék nem folyik le a felszínről, hanem annak minden cseppjét felszívja a takaró. És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam. Arra gondoltam, hogy az erdő és a rét gazdagon terem, pedig senki sem szántja fel. És valóban a betakart felszín fellazult, a benne lévő élőlények munkája „ásta” fel. Tavasszal szétválasztom a takarót és a kialakult árkokat érett komposzttal töltöm meg. Majd ezekbe a bakhátakba ültetem a növényeket. A bakhátakat is betakarom mulccsal, többnyire szalmával. A mulcs megvéd a kiszáradástól, illetve a talajt megkíméli a mechanikai tömörítő hatásoktól. A zápor nem veri le a talajt, nem tömöríti be, a hirtelen csapadék nem áll meg a felszínen, vagy nem folyik le, hanem minden csepp megkötésre kerül. Ezért, ha télen és nyáron is takarva volt a felszín, nincs gondunk a mesterséges vízpótlásra. A mulcs megkönnyíti a gyomok távol-tartását is. Így néz ki a kert a kialakítás után, amiben persze ügyeljünk arra is, hogy mit mivel társítunk! Jó kertészkedést, és sok örömet a kertben! És milyen érdekes, vegyszerek, szántás, kapálás, locsolás, és sok költség nélkül is terem!
A legújabb válaszok:
barnapiros Rügyező 7 hozzászólás	2013.05.12 21:00A dió zöld burkát is érdemes gyűjteni, jó gombaölő hatása miatt. előzmény:taller
barnapiros Rügyező 7 hozzászólás	2013.05.12 20:55Nagyon hasznos a mulcsozás, nem nő sok gyom, a talaj sokáig megőrzi a nedvességet. A borsót, spenótot egyáltalán nem kell gyomlálni. előzmény:Erzsébet
taller Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.12 20:45A diólevelet külön gyűjtve 2-3 évi komposztálás után fel lehet használni. Egyébként meg az erős allelopátiás csírázásgátló hatása miatt adott esetben hasznos is lehet makacs gyomok irtására. előzmény:ladanyig
Erzsébet Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.12 17:59Hát szalmánk nincs, de a levágott füves mucsozást én is kipróbálom. előzmény:Fidrich Róbert
Erzsébet Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.12 17:57A komposztföldbe palántázás nálam is nagyon bevált. Látszik is a kertben, hogy melyik alatt van vagy nincs. előzmény:MTvSz
Biomama Moderátor 41 hozzászólás	2013.05.11 23:46Az öngyógyító kiskertben olvastam, hogy az epret fenyőfélével érdemes mulcsozni, a természetes erdei közege is az volt, logikus is amúgy, hiszen az eper alapvetően a savanyú talajt kedveli. De vajon mi a helyzet a tujalevéllel, itt elég bizonytalan vagyok. Pótolható a fenyőlevél tujával? Nem tartalmaz valami káros anyagot? előzmény:Kulturális Kreatívok2009 Group
Biomama Moderátor 41 hozzászólás	2013.05.11 23:44Pedig a diófalevél is komposztálható! A diófakomposztba vetett magok ugyanolyan csírázási aránnyal kelnek ki, mint a sima komposztba vetettek. Én is komposztálom, igaz, külön a többitől. előzmény:ladanyig
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.09 11:34Diófalevéllel és más "illatos" mérgező levéllel nem ajánlatos mulcsozni. Nekem van diófám, annak a levelét nem szoktam komposztálni sem. Annyi tiltást olvastam erról, hogy nem is szeretném kipróbálni. előzmény:Fidrich Róbert
Alvósmaci Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.09 10:48A paradicsom mellé jó még a régi használt virágcserép is. Nem rohad a növény szára, de a gyökérzet megfelelő nedvességet kap. Persze itt nagyon fontos a talajtakarás. előzmény:Kulturális Kreatívok2009 Group
Fidrich Róbert Moderátor 23 hozzászólás	2013.05.09 09:07Baji Béla a permakultúra hazai legnagyobb tapasztalattal rendelkező szakértője írta februárban a permakultúra listán: " A mulcsozás nagyon rugalmas dolog. Szinte bármivel, bárhol lehet mulcsozni. Egyedül a forgókéses fűnyíró által a díszgyepről levágott friss kaszálékkal kell óvatosan bánni, azt csak kb. 5cm vastagon lehet rakni, vagy keverni kell szalmával, őszi falevéllel. Vastagabb rétegben könnyen megpenészedik, és kirothasztja a növényeidet. A többi félét keverheted is, ha úgy jobban esik, de rakhatod tisztán is. Tök mindegy, csak a keverés külön munka. A komposztálást meg nyugodtan rábízhatod a gilisztákra. Te csak azt fogod látni, hogy pár hónap alatt eltűnik a mulcs. Homokos talajon ez lassabban megy, mert homokban nem szeretnek a giliszták élni. Ott közülük csak a trágyagilisztára számíthatsz, amely nem a talajban, hanem magában a mulcsban él, ha az elég vastag, és állandóan nedves. Azért a homok tetején sem marad örökre ott a talajtakarás, számtalan talajlakó lény van, amely azt lebontja. Ha már azt kérdezed, melyik mulcs a legjobb, azt mondom, a legjobb mulcsanyag az őszi hullott falevél. Ezt végül is betárolhatod, hogy kb nyár közepéig elég legyen." előzmény:hozak
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.09 08:50Én egyből szoktam használni. Nekem két féle vágott füvem van az egyik fűnyírós a másik fűkaszás. A fűnyírós nagyon hamar berohad, ha vastagon rakod, vagy ha kupacolod, ezért ezt vékonyan szoktam szórni és kész. A fűkaszásat meg inkább megetetem a nyulakkal :) Majd az almot amit kiszedek alóla ősszel elterítem a kertbe. előzmény:hozak
hozak Haladó 33 hozzászólás	2013.05.08 21:30A füvet egyből lehet mulcsozásra használni levágás után, vagy előtte szárítani kell? Ti hogyan csináljátok? Üdv: Hozák előzmény:ladanyig
bazsi444 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.07 17:05Nagyon jó ötlet, idén én is kipróbálom. A lenyírt fű újrahasznosítására még nem is gondoltam. előzmény:calandrella
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.07 12:28Ezt idén én is kipróbálom, én főleg a gyomokra leszek kíváncsi...mert igaz, hoyg szeretek kapálni, de azért nem kapálni jobban szeretek :) előzmény:calandrella
calandrella Zöldfülű 1 hozzászólás	2013.05.06 14:56A tavalyi száraz nyáron már alkalmaztam. Paradicsompalánták közé gyűjtöttem a lenyírt füvet. Nagyon jól bevált. Kevésbé száradt ki, kevésbé gyomosodott. előzmény:MTvSz
hozak Haladó 33 hozzászólás	2013.05.06 00:41Kedves Gyulai Iván! Szép dolog a kiskertben dolgozni szalmás talajtakarással, de mindezt hogyan nagyobb méretekben? Ha nem dolgozzuk be a talajba például a kalászosok után a gyökér és szármaradványokat, akkor hogyan művelné a földet a következő évben? Érdekelne, hogy egy több hektáros (kisebb) gazdaságban milyen vetésforgóval, milyen talajművelési lépésekkel dolgozna. Tisztelettel: Hozák Géza előzmény:MTvSz
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.04 08:42Ma palántáltam el a paradicsomot, Mindegyik kapott 1-1 öntöző alkalmatosságot a gyökere mellé ásva. A fűnyírásból származó füvel pedig takarni fogom a tövét. majd beszámolok milyen tapasztalataim vannak. előzmény:Kulturális Kreatívok2009 Group
Kulturális Kreatívok2009 Group Rügyező 12 hozzászólás	2013.05.03 16:28Köszönjük a cikket. Logikus megoldásnak tűnik. Az epernél már évek óta mulcsozunk a kiskertjeinkben és nagyon bevált. Ki fogjuk próbálni a szalmával mulcsozást is. Főleg a paradicsom esetében látszik remek megoldásnak, mert a paradicsom sok vizet igényel mélyen a gyökerénél, viszont a tövénél könnyen rothadásnak indul ha nem szakszerűen öntözik. A szalmával mulcsozás jobb megoldásnak tűnik, mint amit eddig alkalmaztunki. Minden paradicsomtő mellé egy-egy csövet szúrunk le földbe és a csövön keresztül közvetlenül a gyökérhez juttatjuk el a vizet. Kerekes Klári előzmény:MTvSz
MTvSz Moderátor 22 hozzászólás	2013.05.02 16:43 Magyarország területének felét fenntarthatatlan módon használjuk, ha csak a szántóföldi művelést vesszük alapul. Magyarország teljes területének 46.5% szántóterület, itt gyorsabban pusztul a talaj mint megújul, valamint az ország területének körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak. De mi is a baj a szántóföldi műveléssel? A talaj a folytonos talajmunkák és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul mint megújul. Csak Magyarországon évente 4,3 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt mozgat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni. Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a széndioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt üvegházhatású gázok légkörbe jutásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba. A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását. Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) munkásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növekedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető vissza. Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950 között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét. A légkör üvegházhatású gáz terhelésében a talajművelés a műtrágyázáson keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból. Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból távozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén oxid. Paul Crutzen Nobel-díjas fizikus vizsgálatai szerint, a nitrogén műtrágyák kb. 3-5%-a nitrogén-oxid formájában a levegőbe kerül. A dinitrogén-oxid a világ harmadig legjelentősebb emberi tevékenységből származó üvegházhatású gáza, a potenciális globális felmelegedésre 296-szor van nagyobb hatása, mint a szén-dioxidnak, és az atmoszférában való tartózkodási ideje is kb. 120 év. Az ipari forradalom óta az levegőben levő koncentrációja 17%-szeresére növekedett, többnyire a monokultúrák elterjedésének köszönhetően. Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a talajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gondolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek, nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá. A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt bejuttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat vezet a nitrogénfölösleghez, s fokozódó denitrifikációs aktivitáshoz. (A növények gyökerei által felvett nitrogénműtrágya hatékonysága kb. 37-46%-os, a foszforműtrágyáé igen alacsony, kb. 3-8%-os. - Mackensen et al., 2000). Végül tehát így lesz a műtrágyázásból fokozódó üvegházhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével kiküszöbölni, akkor pedig éppen több szenet mobilizálunk. Egyesek szerint a szervesanyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban. Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Sőt, sokszor az élelmiszerként megtermelt táplálék is energiaforrássá válik, mint pl. a kukoricából un. bioetanol, vagy a repcéből un. biodízel lesz. Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szervesanyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 2-4 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk. Talán érthető ezek után, hogy miért is szükséges javítani a földművelés gyakorlatát, akár a szántóföldön, akár kiskertünkben is történik az. A jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire. Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van! Jó 40-50 centi rétegű mély-alommal történik a takarás. Ahogy lehet is látni, a betakart felszínen már elolvadt a hó, míg a csupasz felszín hó alatt van. Elolvadt, hiszen a mulcsban és alatta folyik az élet, a megtermelt hő megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon, az élőlények a mélyebb rétegekbe húzódjanak. Ráadásul a csapadék nem folyik le a felszínről, hanem annak minden cseppjét felszívja a takaró. És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam. Arra gondoltam, hogy az erdő és a rét gazdagon terem, pedig senki sem szántja fel. És valóban a betakart felszín fellazult, a benne lévő élőlények munkája „ásta” fel. Tavasszal szétválasztom a takarót és a kialakult árkokat érett komposzttal töltöm meg. Majd ezekbe a bakhátakba ültetem a növényeket. A bakhátakat is betakarom mulccsal, többnyire szalmával. A mulcs megvéd a kiszáradástól, illetve a talajt megkíméli a mechanikai tömörítő hatásoktól. A zápor nem veri le a talajt, nem tömöríti be, a hirtelen csapadék nem áll meg a felszínen, vagy nem folyik le, hanem minden csepp megkötésre kerül. Ezért, ha télen és nyáron is takarva volt a felszín, nincs gondunk a mesterséges vízpótlásra. A mulcs megkönnyíti a gyomok távol-tartását is. Így néz ki a kert a kialakítás után, amiben persze ügyeljünk arra is, hogy mit mivel társítunk! Jó kertészkedést, és sok örömet a kertben! És milyen érdekes, vegyszerek, szántás, kapálás, locsolás, és sok költség nélkül is terem!

Első
Előző
1
2
3
4
5
6
Következő
Utolsó

6 / 6 oldal