Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon

A Természet romlása, a romlás természeteÖKOdajka fórumHázépítés, energiafelhasználásKörnyezetbarátan a munkahelyenSzabadidő, kertészkedés, állattartásKörnyezetbarát otthon, bevásárlás

ÖKO Fórum

> Szabadidő, kertészkedés, állattartás

> Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon

MTvSz Moderátor 22 hozzászólás	2013.05.02 16:43 Magyarország területének felét fenntarthatatlan módon használjuk, ha csak a szántóföldi művelést vesszük alapul. Magyarország teljes területének 46.5% szántóterület, itt gyorsabban pusztul a talaj mint megújul, valamint az ország területének körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak. De mi is a baj a szántóföldi műveléssel? A talaj a folytonos talajmunkák és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul mint megújul. Csak Magyarországon évente 4,3 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt mozgat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni. Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a széndioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt üvegházhatású gázok légkörbe jutásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba. A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását. Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) munkásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növekedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető vissza. Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950 között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét. A légkör üvegházhatású gáz terhelésében a talajművelés a műtrágyázáson keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból. Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból távozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén oxid. Paul Crutzen Nobel-díjas fizikus vizsgálatai szerint, a nitrogén műtrágyák kb. 3-5%-a nitrogén-oxid formájában a levegőbe kerül. A dinitrogén-oxid a világ harmadig legjelentősebb emberi tevékenységből származó üvegházhatású gáza, a potenciális globális felmelegedésre 296-szor van nagyobb hatása, mint a szén-dioxidnak, és az atmoszférában való tartózkodási ideje is kb. 120 év. Az ipari forradalom óta az levegőben levő koncentrációja 17%-szeresére növekedett, többnyire a monokultúrák elterjedésének köszönhetően. Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a talajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gondolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek, nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá. A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt bejuttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat vezet a nitrogénfölösleghez, s fokozódó denitrifikációs aktivitáshoz. (A növények gyökerei által felvett nitrogénműtrágya hatékonysága kb. 37-46%-os, a foszforműtrágyáé igen alacsony, kb. 3-8%-os. - Mackensen et al., 2000). Végül tehát így lesz a műtrágyázásból fokozódó üvegházhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével kiküszöbölni, akkor pedig éppen több szenet mobilizálunk. Egyesek szerint a szervesanyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban. Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Sőt, sokszor az élelmiszerként megtermelt táplálék is energiaforrássá válik, mint pl. a kukoricából un. bioetanol, vagy a repcéből un. biodízel lesz. Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szervesanyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 2-4 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk. Talán érthető ezek után, hogy miért is szükséges javítani a földművelés gyakorlatát, akár a szántóföldön, akár kiskertünkben is történik az. A jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire. Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van! Jó 40-50 centi rétegű mély-alommal történik a takarás. Ahogy lehet is látni, a betakart felszínen már elolvadt a hó, míg a csupasz felszín hó alatt van. Elolvadt, hiszen a mulcsban és alatta folyik az élet, a megtermelt hő megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon, az élőlények a mélyebb rétegekbe húzódjanak. Ráadásul a csapadék nem folyik le a felszínről, hanem annak minden cseppjét felszívja a takaró. És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam. Arra gondoltam, hogy az erdő és a rét gazdagon terem, pedig senki sem szántja fel. És valóban a betakart felszín fellazult, a benne lévő élőlények munkája „ásta” fel. Tavasszal szétválasztom a takarót és a kialakult árkokat érett komposzttal töltöm meg. Majd ezekbe a bakhátakba ültetem a növényeket. A bakhátakat is betakarom mulccsal, többnyire szalmával. A mulcs megvéd a kiszáradástól, illetve a talajt megkíméli a mechanikai tömörítő hatásoktól. A zápor nem veri le a talajt, nem tömöríti be, a hirtelen csapadék nem áll meg a felszínen, vagy nem folyik le, hanem minden csepp megkötésre kerül. Ezért, ha télen és nyáron is takarva volt a felszín, nincs gondunk a mesterséges vízpótlásra. A mulcs megkönnyíti a gyomok távol-tartását is. Így néz ki a kert a kialakítás után, amiben persze ügyeljünk arra is, hogy mit mivel társítunk! Jó kertészkedést, és sok örömet a kertben! És milyen érdekes, vegyszerek, szántás, kapálás, locsolás, és sok költség nélkül is terem!
A legújabb válaszok:
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.19 16:20Sok sikert, majd számolj be itt a blogon az eredményekről előzmény:Poszkoli
Poszkoli Rügyező 7 hozzászólás	2013.05.19 10:29Megmutattam a cikket a szüleimnek, és tegnap este kiszórtuk a paradicsom, paprika palánták közé a szalmát, ami itthon volt. Remélem, beválik. előzmény:ladanyig
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.18 23:59próbáld ki, abból nagy bajod nem származhat, nekem bevált, nagyjából a működését is értem...én annyit azért szoktam "csalni" hogy tavasszal minimálisan beleforgatom a téli takarást a földbe, de csak a talaj néhány centis rétegébe...plusz a nagy szárazségban locsolok, de azt is inkább a növények mellé leásott palackokon keresztül /palánták/ előzmény:Galus
Jónás Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 18:41Megyek, lenyírom a füvet, és betakarom vele a konyhakertet. Remélem, sok kapálást és locsolást megspórolok majd. előzmény:MTvSz
Györe Rügyező 8 hozzászólás	2013.05.18 17:17Talán mert a szántást könnyebb volt gépesíteni. előzmény:gattaca
Szabó Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 16:40Mi nem különítjük el a diófa levelet sem, azt is komposztáljuk. Nem vettük észre, hogy káros lenne. előzmény:eszticickany
Lajos Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 15:53Jó módszernek tűnik, de vajon nagyüzemi méretekben is megvalósítható? előzmény:MTvSz
zöldPéter Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 15:20Jó ötlet-ki fogom próbálni! előzmény:MTvSz
Galus Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 12:53Mi eddig kapáltunk, de megismertetem a családot ezzel a módszerrel, remélem nekünk is beválik. előzmény:ladanyig
eszticickany Rügyező 16 hozzászólás	2013.05.18 12:25A diófa levelét nagyon sok dologra fel lehet használni, rengeteg gyógyhatása van. Ebben a cikkben sok népi gyógymód található, legtöbb diólevél használatával. http://magunk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=666:fuevesember-ma&catid=44:jelen&Itemid=163 előzmény:ladanyig
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.18 11:31Most jártuk be a gyerekekkel a kertet, a paradicsom és paprika palántákon már van néhány termés, a vannak közöttük egészen nagyok is :) Azt nem tudom, hogy a talajtakarásnak, a mulcsozásnak van e ebben szerepe, mert most meg olyan kertrészem nincs, ahol nem így neveljük a növényeket, mindenesetre ez a mostani állapot nekem tetszik...és még kapálni sem kellett idén :) és ásni sem...ha hamarabb hallok erről az egészről, most sokkal puhább lenne a bőr a tenyeremen :) előzmény:Varga1
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás	2013.05.18 11:28Gondolom a gazdák nagy része is meg szeretne élni valamiből...majd ha a gazdáknak is megérni környezettudatosan művelni a földet, mert lesz fizetőképes igény ezekre a termékekre a piacon, akkor biztosan átállnak erre a művelési módra. előzmény:Zoltán1
Varga2 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 10:47Mi otthon a kiskertben ilyen vetésforgót használunk. előzmény:Zoltán1
Zoltán1 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 10:37Az újkőkori forradalom találmánya a változatos növényzet helyett a monokultúra, hogy többet termeljünk, mint amit elfogyasztunk. Ekkor indultunk el a lejtőn, a kapzsiságunk miatt. előzmény:gattaca
Zoltán1 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 10:31A megfelelő vetésforgó a kulcskérdés. Mély talajlazítást nem igénylő növénnyel (pillangósok) lehet folytatni a következő évben. Sajnos ma Magyarországon nem agroökológiai, hanem piacgazdasági vetésforgó van: a gazda azt veti, amit reméli, hogy el tud adni. előzmény:hozak
Zoltán1 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.18 10:26Van mivel takarni a talajt. Sajnos a magyar állattartás a padlón van, ezért egyenlőre szalmafelesleghez hozzájuthatunk. Ne dízelolajra költsünk, hanem szalmára! Vigyázat! Minden növényi töredéket mulcsnak hívnak a kereskedelemben. De a savanyú fenyőkéreg nem, vagy nagyon kevéssé alkalmas erre. előzmény:MTvSz
Varga1 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.17 14:03Kertes házban lakom, művelünk kertet, ki fogjuk próbálni a leírtakat. előzmény:Varga1
Botond Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.17 12:05Ezt a kisfilmet és is láttam az Interneten. A hölgy egy örökség folytán jutott a földterülethez (USA), eleinte hagyományos módon próbálta művelni, aztán egy egyszerű növény az út mentén rádöbbentette, hogy a nem művelt területeken micsoda pompában virul és él a természet. Utánozni kezdte: nem ásott, nem kapált, jól bebugyolálta a növényeket, egyiket-másikat kis mélyedésbe dobta, kevés földet kapart rá, a krumplit tényleg csak leszórta földre, majd mulccsal jól betakarta. Ritkán öntözött, mert a takarás miatt nem száradt ki a talaj. És a dolog működött. Alig maradt tennivalója. Jövőre én is belevágok... előzmény:gattaca
ockap Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.16 14:40Nem kérdés, holnaptól mi is mulcsolunk!
pupli8 Rügyező 6 hozzászólás	2013.05.16 14:04Baji Béla mondta, de már nem emlékszem, hogy a rendelkezésünkre álló terület milyen hányadát kell mulcs termelésre hagyni? Mondott egy veteményes/kaszáló arányt. Az 1/30 rémlik nekem? előzmény:Fidrich Róbert