ÖKO Fórum
Jelentkezz be, ha hozzá akarsz szólni!
 |
Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon |
| ÖKO Fórum | > Szabadidő, kertészkedés, állattartás | > Gyulai Iván: Talajtakarás mesterfokon |
A témát indító hozzászólás:
|
MTvSz Moderátor 22 hozzászólás |
2013.05.02 16:43 Magyarország területének felét fenntarthatatlan módon használjuk, ha csak a szántóföldi művelést vesszük alapul. Magyarország teljes területének 46.5% szántóterület, itt gyorsabban pusztul a talaj mint megújul, valamint az ország területének körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak. De mi is a baj a szántóföldi műveléssel? A talaj a folytonos talajmunkák és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul mint megújul. Csak Magyarországon évente 4,3 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt mozgat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni. Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a széndioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt üvegházhatású gázok légkörbe jutásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba. A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását. Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) munkásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növekedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető vissza. Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950 között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét. A légkör üvegházhatású gáz terhelésében a talajművelés a műtrágyázáson keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból. Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból távozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén oxid. Paul Crutzen Nobel-díjas fizikus vizsgálatai szerint, a nitrogén műtrágyák kb. 3-5%-a nitrogén-oxid formájában a levegőbe kerül. A dinitrogén-oxid a világ harmadig legjelentősebb emberi tevékenységből származó üvegházhatású gáza, a potenciális globális felmelegedésre 296-szor van nagyobb hatása, mint a szén-dioxidnak, és az atmoszférában való tartózkodási ideje is kb. 120 év. Az ipari forradalom óta az levegőben levő koncentrációja 17%-szeresére növekedett, többnyire a monokultúrák elterjedésének köszönhetően. Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a talajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gondolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek, nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá. A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt bejuttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat vezet a nitrogénfölösleghez, s fokozódó denitrifikációs aktivitáshoz. (A növények gyökerei által felvett nitrogénműtrágya hatékonysága kb. 37-46%-os, a foszforműtrágyáé igen alacsony, kb. 3-8%-os. - Mackensen et al., 2000). Végül tehát így lesz a műtrágyázásból fokozódó üvegházhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével kiküszöbölni, akkor pedig éppen több szenet mobilizálunk. Egyesek szerint a szervesanyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szervesanyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban. Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Sőt, sokszor az élelmiszerként megtermelt táplálék is energiaforrássá válik, mint pl. a kukoricából un. bioetanol, vagy a repcéből un. biodízel lesz. Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szervesanyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 2-4 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk. Talán érthető ezek után, hogy miért is szükséges javítani a földművelés gyakorlatát, akár a szántóföldön, akár kiskertünkben is történik az. A jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire. Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van! Jó 40-50 centi rétegű mély-alommal történik a takarás. Ahogy lehet is látni, a betakart felszínen már elolvadt a hó, míg a csupasz felszín hó alatt van. Elolvadt, hiszen a mulcsban és alatta folyik az élet, a megtermelt hő megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon, az élőlények a mélyebb rétegekbe húzódjanak. Ráadásul a csapadék nem folyik le a felszínről, hanem annak minden cseppjét felszívja a takaró.  És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam. Arra gondoltam, hogy az erdő és a rét gazdagon terem, pedig senki sem szántja fel. És valóban a betakart felszín fellazult, a benne lévő élőlények munkája „ásta” fel. Tavasszal szétválasztom a takarót és a kialakult árkokat érett komposzttal töltöm meg. Majd ezekbe a bakhátakba ültetem a növényeket.  A bakhátakat is betakarom mulccsal, többnyire szalmával. A mulcs megvéd a kiszáradástól, illetve a talajt megkíméli a mechanikai tömörítő hatásoktól. A zápor nem veri le a talajt, nem tömöríti be, a hirtelen csapadék nem áll meg a felszínen, vagy nem folyik le, hanem minden csepp megkötésre kerül. Ezért, ha télen és nyáron is takarva volt a felszín, nincs gondunk a mesterséges vízpótlásra. A mulcs megkönnyíti a gyomok távol-tartását is. Így néz ki a kert a kialakítás után, amiben persze ügyeljünk arra is, hogy mit mivel társítunk!  Jó kertészkedést, és sok örömet a kertben! És milyen érdekes, vegyszerek, szántás, kapálás, locsolás, és sok költség nélkül is terem! |
A legújabb válaszok: |
|
|
zoldkosar Rügyező 8 hozzászólás |
2013.05.27 09:03Egy ötlet: kertvárosiak körében lenne igény legelőállat-lizingelésre. Csak mindenki lenyíratná vele a füvet, utána továbbadná. Télire felhízlalva kerülhet vissza a gazdájához, ahol a benti tartás feltételei megvannak. Szerintetek működhetne ez? Ha igen, milyen állattal? előzmény:MTvSz
|
|
natur Zöldfülű 3 hozzászólás |
2013.05.26 10:32A hölgyet Ruth Stout-nak hívják, sajnos már nem él. Youtubról mindig eltávolítják a róla készült kisfilmet szerzői jogok miatt. De Vimeon fentvan, ráadásul magyar felirattal. :) http://vimeo.com/46390171 Tele "magvas" gondolatokkal. ;) előzmény:Botond
|
|
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás |
2013.05.26 07:26Majd ha a talajtakarásnak köszönhetően a iliszták és pajtásai odaszoknak a kerted felsőbb rétegeibe is, akkor ez a 3 cm majd szépen lentebb húzódik :) előzmény:hozak
|
|
hozak Haladó 33 hozzászólás |
2013.05.25 23:27Köszönöm a tanácsot. Az öregek is azt mondták, hogy mélyen kell a paradicsompalántát ültetni. A lenti piacon is ajánlotta a palántaárus a palack leásását. Szerinte azért is hasznos ez, mert akkor nem egyszerre kapja meg az összes vizet a növény, és kisebb az esélye, hogy kireped a paradicsom. Azt mondta, hogy olyan mélyre ássam le a palackot, hogy már kemény földben legyen. Nálunk ez három centivel a felszín alatt kezdődik :) üdv: Hozák előzmény:ladanyig
|
|
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás |
2013.05.25 07:39Kedves Géza, Én elszoktam ásni a 2 literes palackot szinte teljesen. A paradicsomot is úgy palántálom, hogy nem csak a gyökeres részéig ásom le, hanem az első levélig, vagy sokszor még az alá. Így sokkal több gyökeret ereszt azt vettem észre , ha meg a víz lentebb van, mint a gyökér, akkor legalább a gyökér lefelé fog igyekezni. Ezek személyes tapasztalatok, érteni nem értek hozzá, olvasgatok, kisérletezgetek....eddig még mindig remek paradicsom termésem volt... előzmény:hozak
|
|
hozak Haladó 33 hozzászólás |
2013.05.25 00:30Szia ladanyig! Milyen mélyre ásod le a palackokat a paradicsom mellé? Idén kipróbáltam én is. üdv: Hozák Géza előzmény:ladanyig
|
|
beat23 Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.24 15:48A mulcsozásnak köszönhetően sikerült a kertes magánházi környezetben is majdnem teljesen leszoknom a fűnyíróról. A kaszálás egy jó kaszával könnyen tanulható. Oktatófilmet is fogunk készíteni kis közösségünk számára :) Május végéig összesen egyszer került elő a fűnyíró, a gyerekeknek csináltunk egy kis játszóhelyet. A nagy fű (úgyis mint rét) szép. Ahová nem fér a kasza, ott mulcsozunk (kerítésnél, facsemeték tövében). Minden egyéb területen kaszálás. előzmény:MTvSz
|
|
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás |
2013.05.24 10:52A gesztenyefa levelével ugyanaz az eljárás követendő, mint a dió levelével. Jobb külön komposztálni és 1-2 év múlva felhasználni. Amennyiben az összes komposzthoz képest kevés van belőle, akkor nyugodtan beleteheted. előzmény:tassvince
|
|
tassvince Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.24 09:42A kertünkben van egy szép szelídgesztenye fa. Ennek a levele milyen tulajdonságú? Hasonlít a dióéhoz? Mi a leveleit komposztáljuk, de külön gyűjtjük a mindennapi komposzttól. előzmény:Fidrich Róbert
|
|
Fidrich Róbert Moderátor 23 hozzászólás |
2013.05.24 08:32Nekem csak az jutott eszembe, hogy miként lehet, hogy eleink nem használták ezt a módszert, még a paraszti gazdaságokban sem? Hiszen sok izzadságos kapálást megspórolhattak volna. Gyulai Iván válasza: A minap a faluban az egyik szomszéd átjött tapasztalatcsere céljából, a mák vetése iránt érdeklődött. Megmutattam neki egy-két dolgot a módszereim közül, elég gyanakodóan nézett rám. Azt mondta végül egyszerű tömörséggel: "Mi már csak ebbe nőttünk bele". Mások azt mondják, hogy minek változtatni, ha így is terem. A kapa meg már nem annyira járja a földet, inkább a vegyszer. Sajnos, őseink válaszát nem ismerhetem, de gyanítom hasonló lenne látogatóméhoz. Továbbá nem szeretném azt az illúziót kelteni, hogy ebben a rendszerben nem kell dolgozni. Igaz nem a kapálásban fárad el az ember, de elég feladat a takarás kivitelezése is. Az általam alkalmazott mély mulcsos talajtakarást nem lehetne alkalmazni szántóföldi méretekben, hiszen ehhez nem állna rendelkezésre a megfelelő mennyiségű anyag, és ha mégis, akkor az anyagmozgatás miatt lenne környezetterhelő és költséges az eljárás. Mint egy korábbi válaszomban már leírtam a talajkímélő szántóföldi gazdálkodásnak is vannak úttörő módszerei, amelyek részben hasonló eredményeket tudnak felmutatni nagyobb méretben is. Vagyis azt a kérdést jogos feltenni, hogy miért nem ezeket az új módszereket használják? Erre sem egyszerű a válasz, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyjából ötven éves múltra tekint vissza a talajkímélő szántóföldi gazdálkodás, és módszereit kevesen ismerik, és akik igen, azok közül sokan nem hisznek benne. Hátráltatja a módszer elterjedését az is, hogy gépeket kellene cserélni, mert a ma dominánsan használtak nem föltétlenül alkalmasak ehhez a módszerhez. A valódi ok azonban nyilván a környezeti tudatosság hiányában gyökerezik. Ma senki sem fizet az általa okozott közvetett környezeti kárért, nem fizet a talaj degradációjáért, a vizek elszennyezésért, de a másoknak okozott közvetett egészség-károsodásért sem. Vagyis az un. negatív externáliákért nem kell fizetni. A nagyobb haszon, profit elérésének jól bevált módszere, a hasznok magánosítása, a terhek társadalmasítása. Amikor valaki szennyezi a környezetet, akkor a terheket társadalmasítja. Ha ez nem lenne megengedett, akkor az emberek kénytelen-kelletlen a környezetkímélő módszert választanák, addig míg megengedett inkább a nagyobb hasznot. előzmény:Fidrich Róbert
|
|
Fidrich Róbert Moderátor 23 hozzászólás |
2013.05.24 08:26Nekem ezt a módszert ajánlották, a gyomnövények és invazív fajok (konkrétan az aranyvessző) kiírtására, csak fekete fóliával. Nekem ez nem tűnik környezetbarát megoldásnak. van valakinek ilyen irányú tapasztalata? Mármint a fekete fóliás megoldás? Az tényleg nem igazán környezetbarát. Talajtakarásra használj szerves anyagot, ahogy Iván is leírta a kezdő bejegyzésében vagytöbben a hozzászólásban. Viszont a "kiirtás" helyett beszéljünk inkább a gyomok szabályozásáról... előzmény:Dániel
|
|
Dániel Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.23 20:16Üdvözlet! Nekem ezt a módszert ajánlották, a gyomnövények és invazív fajok (konkrétan az aranyvessző) kiírtására, csak fekete fóliával. Nekem ez nem tűnik környezetbarát megoldásnak. van valakinek ilyen irányú tapasztalata? előzmény:MTvSz
|
|
bojti5 Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.23 12:27A talajt takarni nem csak felülről lehet, de oldalról is... :) A talajtakaráshoz hasonló hatások érhetők el, ha szántóföldnél, kertnél az uralkodó szélirány felől sövénnyel, vagy kellő hely birtokában többlépcsős lombozatú erdősávval óvjuk meg a termőterületet. A szélárnyék kedvezően hat a mikroklimatikus viszonyokra, csökken a talaj vízvesztése párolgással, kisebb lesz a deflációs hatás, stb. Amikor mi a mezővédő erdősávos programunkba belekezdtünk, aki elég öreg volt hozzá, rögtön észlelte, hogy ezt már az 50-es években is előszedték egyszer... Nincs új a nap alatt, csak elfelejtett igazságok. |
|
janosh718 Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.22 21:24Amíg kertes házban éltem én is alkalmaztam a mulcsozást, és nagyon jó tapasztalataim voltak vele. |
|
Vita Rügyező 6 hozzászólás |
2013.05.21 16:12Ezt én is kpróbálom, mert az öreg diófánknak rengeteg lehullott levele van, legalább hasznosítom. előzmény:ladanyig
|
|
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás |
2013.05.21 11:26Köszi, kutyánk nincs, de macskánk van, akik kint él az udvaron, télen egy kis faházikóban húzza meg magát a teraszon, ott kipróbálom ezt a módszert. Többi macsek irigykedni fog Vacakra, milyen puha és meleg ágyikója van :) előzmény:Fidrich Róbert
|
|
ladanyig Örökzöld 104 hozzászólás |
2013.05.21 11:23Ott azért lesz szerencsés a mulcsozás, mert amikor locsolod, akkor a teraszodra nem tudod a földet kimosni a locsolás során és nem kell feltakarítanod a teraszt. :) előzmény:Klaudia
|
|
Klaudia Zöldfülű 3 hozzászólás |
2013.05.20 20:10Én nagyon piciben, a harmadik emeleti teraszon termő paradicsom földjénél kipróbálom. |
|
Fidrich Róbert Moderátor 23 hozzászólás |
2013.05.20 19:07Gyomirtásra diófalevél? Nekem van egy nagyon erőszakos növényem, amit már régóta ki szeretnék irtani, de még kiásni sem tudom, mert a gyökere is olyan masszív, hogy amikor kiásom utána tavasszal, ha kisebb mértékben nő is ki, akkor is növekszik és pár hónap múlva szebb, mint valaha :( Ha összel erre a területre hordok diófalevelet, lehet ezzel vegyszermentesen kitudnám irtani ezt a növényt is? Amúgy bármiféle hsznos felhasználása érdekelne a diófa levélnek. A diófalévél kapcsán ezt találtam: A dió levél, a farkasalma és az izsóp például a házi kedvencekben lévő bolhák ellen kiválóan alkalmazható. Az ősszel lehullott diófa lombját, miután megszáradt érdemes összegyűjteni egy zsákba vagy párnahuzatba, és a kutyaházba rakva télen melegen tartja az ebeket, és még közben a bolhákat is távol tartja. Mikor felakarjuk frissíteni a kutyaalmot, nem kell elégetnünk a kutya alatt összemorzsolódott leveleket, hiszen a tévhitekkel ellentétben a komposztba és a trágya közé is nyugodtan tehetjük. Kutatások bizonyítják, hogy „kilenc hónap komposztálás után a diólevél teljesen elveszíti a növények növekedését gátló hatását” (Biokultúra újság 2011/5 szám), és mint szerves maradvány növeli a kert talajának tápanyagtartalmát. A diófa nem igen tűri meg a közelébe ültetett vagy vetett növényeket, de a kertben rendkívül hasznos lehet, hiszen távol tartja a szúnyogokat. Gyomfojtó hatása miatt nem igen nő alatta nagy növényzet, ezért a kertben egy kellemes, árnyékos pihenő hely lehet számunkra. Forrás: Természetes kertvédelem előzmény:ladanyig
|
|
Fidrich Róbert Moderátor 23 hozzászólás |
2013.05.20 18:46Szép dolog a kiskertben dolgozni szalmás talajtakarással, de mindezt hogyan nagyobb méretekben? Dr. Gyulai Iván válasza: A talajkímélő "szántóföldi" gazdálkodásnak több formája is van, a teljesen szántásnélküli (no till farming) módtól a minimális talajművelésig. Ez utóbbit "minimum tillage" néven említi a szakirodalom, és az 1950-es években alakult ki a módszere. Lényege, hogy összevonják a talajjal végzett műveleteket gépek kombinálásával. Az eljárással nemcsak a művelési ráfordítások, hanem a talaj terhelése is csökkenthető. A talajvédő művelés (conservation tillage) a hatvanas-hetvenes évek fejlesztése, és vetés után legalább 30%-os tarlómaradvány borítottságot biztosít a felszínen. A csökkentett talajvédő művelés neve arra utal, hogy a hagyományos műveléssel összehasonlítva kevésbé intenzív, illetve a menetek száma,és a művelésbe fektetett energia kisebb. A mulcsozás (mulch tillage) szintén bevált eljárás, magába foglalja az összes talajkímélő talajművelési rendszert. Ehhez speciális gépi berendezések szükségesek, úgy a szalma szecskázásához és egyenletes szétterítéséhez, mint a magok "vetéséhez". A tarlómaradványok talajba való bedolgozása és felszínen hagyása közötti lényeges különbség, hogy a magas széntartalmú cellulóz a talajba bedolgozva nitrogént von el (pentozán hatás), másrészt oxigén hiányában elrothad, és metán termelődik. A talajtakaró mulcsként felszínen hagyott maradványok ezzel szemben oxigén jelenlétében komposztálódnak, és mivel csak a talaj felszínével érintkeznek, így a talajból nem vonnak el nitrogént. A bedolgozott tarlómaradvány nem fejti ki azt a pozitív hatást a felszín megvédésében, mint a felszínen szétterített mulcs. Az általam használt mulcs istállóból származó mélyalom, amelyben a komposztálódáshoz optimális, cc. tíz az egyhez a szén nitrogén arány, illetve a rétegvastagság miatt a komposztálódás hőmérséklete is biztosított. előzmény:hozak
|