forumadmin
Moderátor
6 hozzászólás |
2013.02.26 17:35Előre bocsátom, hogy nem vagyok kertész abban az értelemben, hogy tanultam volna ezt a szakmát. Sőt sajnos őseimtől sem tanultam meg a föld értését. Itt kell bevallanom, hogy talán ökológus vagyok szakmám szerint. Az ökológia arra keresi a választ Juhász Nagy Pál kiváló magyar ökológus megfogalmazásában, hogy egy faj egyedei miért nem lehetnek mindenhol korlátlan számban jelen? Nos a válasz egyszerű, de sohasem tudhatjuk igazán részleteiben egy állandóan változó világban. (ezért volt a hallhatatlan sóhaj, hogy vajon ökológus vagyok-e?) Az egyszerű az ökológiában az az általánosság, hogy mindig van valami, ami korlátozza a végtelen növekedést. Például nincs elég táplálék, víz, hely, vagy vannak ragadozók. Szeretem ezt a megfoghatatlan tudományt, mert figyelmeztet arra, hogy semmi sem növekedhet a végtelenségig. Aki legalább annyit tud, hogy a természetben minden korlátozott egy másik valami által, az soha sem hihet a végtelen gazdasági növekedés ideájában.
Miután nehezen boldogultam az ökológiával, inkább környezetvédő lettem, és sok minden megtudtam arról, amit nem is sejtettem korábban, nevezetesen, milyen gyors ütemben is tesszük tönkre azt, ami eltart bennünket. Pl. a talajt, de nevezzük csak nyugodtan földnek, vagy akár Földnek. Nos engem megdöbbentett John Crawford egyik tanulmánya egy-két évvel ezelőtt, aki azt állította, hogy még itt a fejlettnek és gondosnak nevezett Európában is 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint megújul. Crawford a Sydney-i Egyetem Fenntartható Mezőgazdaság tanszékének vezetője. Tudják, a fenntartható mezőgazdaság azt jelenti, hogy a mezőgazdaság úgy bánik az általa használt erőforrásokkal, hogy azok képesek legyenek megújulni. Vagyis nem 17-szer gyorsabban kellene pusztulnia a talajnak a megújulás mértékéhez képest, hanem legalább annyinak kellene megújulnia, mint amennyi elpusztul. Becslések szerint – évente mintegy 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, s mára a világ termőtalajának 80 százaléka mérsékelten, vagy jelentősen erodálódott. Kínában 57-szer, Amerikában 10-szer, Ausztráliában pedig 5-ször gyorsabban pusztul a talaj a természetes regenerálódási üteménél. Az elmúlt fél évszázad során India a mezőgazdasági területének durván egynegyedét, Kína a termőterületeinek 11 százalékát veszítette el. Magyarország területének pedig körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak.
Visszatérve még egy kicsit az életemhez, a jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Életem nem oly élvezetes részében sokat utaztam, főleg vonattal, de néha (ezt nem örömmel vallom be) repülővel is. Innen a vonatablakból, vagy onnan fentről nézve a tájat, jól látni, ahogy az ember munkál benne. Jól felkarcolta bizony a felszínét, néha csak szántók kísérik az utat hosszú kilométereken át.
Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire.
Így ni:
Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van!
Így ni:
És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam.
Nos, ha szeretne többet tudni arról, hogyan kíméljük meg a talajt és az élővilágot, mégis jól lakjunk, és örömünk legyen abban, amit teszünk, akkor kérem olvassa az Iván és kertje bejegyzéseimet!
Így ni:
|
forumadmin
Moderátor
6 hozzászólás |
2013.02.26 17:35Előre bocsátom, hogy nem vagyok kertész abban az értelemben, hogy tanultam volna ezt a szakmát. Sőt sajnos őseimtől sem tanultam meg a föld értését. Itt kell bevallanom, hogy talán ökológus vagyok szakmám szerint. Az ökológia arra keresi a választ Juhász Nagy Pál kiváló magyar ökológus megfogalmazásában, hogy egy faj egyedei miért nem lehetnek mindenhol korlátlan számban jelen? Nos a válasz egyszerű, de sohasem tudhatjuk igazán részleteiben egy állandóan változó világban. (ezért volt a hallhatatlan sóhaj, hogy vajon ökológus vagyok-e?) Az egyszerű az ökológiában az az általánosság, hogy mindig van valami, ami korlátozza a végtelen növekedést. Például nincs elég táplálék, víz, hely, vagy vannak ragadozók. Szeretem ezt a megfoghatatlan tudományt, mert figyelmeztet arra, hogy semmi sem növekedhet a végtelenségig. Aki legalább annyit tud, hogy a természetben minden korlátozott egy másik valami által, az soha sem hihet a végtelen gazdasági növekedés ideájában.
Miután nehezen boldogultam az ökológiával, inkább környezetvédő lettem, és sok minden megtudtam arról, amit nem is sejtettem korábban, nevezetesen, milyen gyors ütemben is tesszük tönkre azt, ami eltart bennünket. Pl. a talajt, de nevezzük csak nyugodtan földnek, vagy akár Földnek. Nos engem megdöbbentett John Crawford egyik tanulmánya egy-két évvel ezelőtt, aki azt állította, hogy még itt a fejlettnek és gondosnak nevezett Európában is 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint megújul. Crawford a Sydney-i Egyetem Fenntartható Mezőgazdaság tanszékének vezetője. Tudják, a fenntartható mezőgazdaság azt jelenti, hogy a mezőgazdaság úgy bánik az általa használt erőforrásokkal, hogy azok képesek legyenek megújulni. Vagyis nem 17-szer gyorsabban kellene pusztulnia a talajnak a megújulás mértékéhez képest, hanem legalább annyinak kellene megújulnia, mint amennyi elpusztul. Becslések szerint – évente mintegy 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, s mára a világ termőtalajának 80 százaléka mérsékelten, vagy jelentősen erodálódott. Kínában 57-szer, Amerikában 10-szer, Ausztráliában pedig 5-ször gyorsabban pusztul a talaj a természetes regenerálódási üteménél. Az elmúlt fél évszázad során India a mezőgazdasági területének durván egynegyedét, Kína a termőterületeinek 11 százalékát veszítette el. Magyarország területének pedig körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak.
Visszatérve még egy kicsit az életemhez, a jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel, kerttulajdonos lettem. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, vagy ha nagyobb volt a kert, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt. Életem nem oly élvezetes részében sokat utaztam, főleg vonattal, de néha (ezt nem örömmel vallom be) repülővel is. Innen a vonatablakból, vagy onnan fentről nézve a tájat, jól látni, ahogy az ember munkál benne. Jól felkarcolta bizony a felszínét, néha csak szántók kísérik az utat hosszú kilométereken át.
Másrészt pedig mindig erdőt járó ember voltam, élveztem az erdő hűsét nyáron, tavasszal pedig az erdő földjéből felszakadó utánozhatatlan illatot, a korhadó avar leheletét. E két, meglehetősen különböző képből – szántó és erdő - egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó meg csupasz! Fázhat szegény, hogy kitakarjuk télire.
Így ni:
Nos ezen kezdtem el gondolkodni, hogy lehetne úgy művelni a talajt, hogy nem takarom ki, hanem éppen betakarom, szépen, gondosan, ahogy az erdőben és a réten is van!
Így ni:
És, hogy fokozzam a megbotránkoztatást, nem ástam, szántottam fel, mielőtt betakartam.
Nos, ha szeretne többet tudni arról, hogyan kíméljük meg a talajt és az élővilágot, mégis jól lakjunk, és örömünk legyen abban, amit teszünk, akkor kérem olvassa az Iván és kertje bejegyzéseimet!
Így ni:
|
