Az öblítők hatóanyagai bevonatot képeznek a szövet szálain, ettől az puha, illatos lesz, és csökken a szintetikus anyagok elektromos feltöltődése. A legtöbb öblítőszer víz és kationos felületaktív anyagok (polifoszfátok, kationos tenzidek, optikai fehérítők, illatanyagok) emulziója, oldata. Azt, hogy pontosan mi is van egy termékben, nem tudhatjuk, mivel az Unió öblítőkre vonatkozó jogszabálya csak a 0,2 tömegszázaléknál nagyobb mennyiségű összetevők feltüntetésére kötelezi a gyártót. Ráadásul az egyre intenzívebb illat érdekében az öblítők illatokat fixáló különleges szereket is tartalmaznak, emiatt az illatanyagok hosszú ideig áthatják a szekrényeket, fiókokat, ruhákat. A ruhán bevonatot képező szintetikus öblítők 20 százalékkal csökkentik a textil nedvszívó képességét. A konyhai törlők, törölközők, fehérneműk illatos öblítésének így több a hátránya, mint az előnye. Próbáljuk ki néhányszor öblítőszer nélkül a mosást, ha bevált, ne használjuk többé. Felesleges, környezetterhelő és allergén. Ha illatosítani szeretnénk ruhánkat, tegyünk egy két csepp illóolajat a vízzel töltött öblítőtartályba. Öblítésre használhatunk hígított ecetet is, a ruha nedvszívó marad és nem lesz ecetszagú. A szintetikus öblítők egyre erősebb kipárolgó illatanyagai elősegítik az asztma és egyéb légúti betegségek kialakulását. A textilöblítő nemcsak használóira van káros hatással, hanem a vízi élővilágra is.

Természetes anyagokra és helyi erőforrásokra alapozott mező- erdő- és tájgazdálkodás, élelmiszertermelés, vidékfejlesztés. Környezetkímélő, hagyományos gazdálkodási módszereket alkalmaz, hasznosítja a szerves hulladékot, energiatakarékos, korlátozza a környezetre és az egészségre veszélyes anyagok, technológiák (növényvédő szerek, műtrágya, génmódosítás) használatát. Önfenntartó, változatos gazdaság kialakítására törekszik. Az ökológiai gazdálkodás életszemlélet, melynek köszönhetően a gazda tevékenysége során organikus módon, vegyszerek, műtrágyák és szintetikus anyagok felhasználása nélkül termeli növényeit, neveli jószágait. Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás során termelt alapanyagokból szintén adalék és vegyi anyagok felhasználása nélkül készülnek az ellenőrzött öko/bio élelmiszerek.

Amikor fűtjük a lakásunkat, mosakodunk, használjuk az autónkat, étkezünk, akkor a természet erőforrásait használjuk fel, és ezeket hulladékok formájában adjuk vissza környezetünknek. Mind az elfogyasztott javak megtermeléséhez, mind pedig a hulladékok semlegesítéséhez területre van szükség. Ezt a területnagyságot fejezi ki az ökológiai lábnyom egy személyre, egy településre, egy vállalkozásra, egy országra, vagy a Föld összes lakójára vonatkoztatva. Az ökológiai lábnyom fogalmát William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok, alkották meg és dolgozták ki. Az ökológiai lábnyom fontos fenntarthatósági indikátor. A lábnyom jellemzően az egy fő által elfogyasztott energiát, élelmiszert, faanyagot fejezi ki hektárban, illetve ehhez hozzáadja a beépített területet is. Az energiafogyasztást kétféle módon fejezhetjük ki területben. Vagy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése közben keletkező széndioxid elnyeléséhez szükséges területtel, vagy pedig a fosszilis energiaforrás helyettesítéséhez felhasznált biomassza megtermeléséhez igényelt terület nagyságával számolunk (pl. ha etanollal helyettesítenénk a benzint, az etanol előállításához mekkora területen kellene kukoricát termelnünk). Környezeti terhelésünk, ökológiai lábnyomunk ismeretében tájékozódhatunk arról, hogy vajon terheléseink, hogyan viszonyulnak a lakóhelyünk, országunk ökológiai kapacitásához. Az ökológiai kapacitás kiszámításának bonyolult módszertana van. A globális igazságosság érdekében ún. globális hektárban számol, és figyelembe veszi, hogy a különböző földterületek más-más termőképességgel rendelkeznek. Ha minden terület biokapacitását átlagoljuk, akkor ehhez képest a különböző földhasználatok más-más termőképességet adnak. Hogy hányszorosát, vagy hányad részét, ezt mutatja meg az ekvivalencia faktor. Például egy szántóföld 2,51-szer több produkciót ad, mint az összes terület termelési átlaga, míg egy legelő csak a felét. (Ekvivalencia faktorok: szántó 2,51; erdő 1,26; legelő 0,46; tenger/tó 0,37; beépített terület 2,51.) Ezen túl a különböző országok a termőhelyi adottságoknak, és művelési módoknak megfelelően más-más termelékenységgel rendelkeznek. Ezt küszöböli ki, az ún. Yield faktor – átlagtermés faktor. Ebben az esetben a világ átlagtermését veszik egységnek, és ehhez viszonyítják egy-egy ország termésátlagait. Így Magyarországon 1,1-szer nagyobb az éves termésátlaga egy szántóföldnek, mint a világátlag, Zambiában csak 0,2%-a, míg Németországban pl. 2,2-szerese. 2007-ben az emberiség ökológiai lábnyoma 1,5 bolygó volt. Ekkora bolygóra lenne szükség, hogy tartamosan biztosítsa erőforrásainkat, illetve elnyelje hulladékainkat. Ez azt is feltételezi, hogy bolygónk regenerálódásához egy év és hat hónap kellene. A jelenlegi tendenciák folytatódása esetén 2030-ra már két bolygóra lenne szükségünk. Abban az esetben pedig, ha mindenki felzárkózna a mai amerikai életszínvonalhoz, helyesebben pocsékolási szinthez, akkor négy és félre. A különböző térségek és országok között termelői és fogyasztói szokásaik szerint lehet különbséget tenni. Nyilván Afrika jelenti a legkisebb terhelést, és az Arab világ és Amerika a legnagyobbat, de Európa sincs lemaradva. Ázsia hordozza a legnagyobb veszélyt ebben a tekintetben, hiszen ott közel 3 milliárd ember kíván felzárkózni a fejlett világ szintjére, és ennyi embernek a még mérsékelten növekvő lábnyoma is hatalmas újabb terhelés a bolygón.

Az olajpálma a pálmafélék családjába tartozó egyszikű faj. Az egyik legfontosabb élelmiszer-ipari és - és kozmetikai alapanyag, újabban pedig a biodízel alapanyagaként vált keresett cikké. Terméshúsából pálmaolajat (pálmazsír) nyernek, nagyrészt margarin előállításához. A mag szolgáltatja a pálmaolajat. Évente és hektáronként akár 6 tonna olaj is kinyerhető, a terméshozamban leggazdagabb trópusi növénykultúrák közé tartoznak. Ezért nem meglepő,, hogy évente több ezer hektár őserdő esik áldozatul az újabb telepítéseknek. Különösen Malájziában, amely egymaga a világtermelés kerek kétharmadát szolgáltatja.