Az illóolajok tömény hidrofób folyadékok, illékony vegyületeket tartalmaznak, és növényekből vonják ki őket. Desztillációval, oldószeres extrakcióval, vagy préseléssel állítják elő őket. Illatuk jellemző az egyes növényekre. Nevükkel ellentétben nem olajok, papírra cseppentve nem hagynak zsíros nyomot, és rendkívül gyorsan elpárolognak. Ha nyomot hagy a papíron, akkor nem 100 %-osan tiszta illóolajjal van dolgunk. Sok vegyületből álló folyékony anyagok elegyéről van szó, az alkotórészek miatt gyógyhatással bírnak. Nem szabad összetéveszteni őket a parfümolajokkal, mivel azokat mesterséges úton állítják elő, terápiás hatásuk nincs. Vízben nem oldódik, illatosításra viszont jól használható, öblítő, légfrissítő helyett. Vannak baktériumölő, légzéskönnyítő hatásúak, megfázás idején különösen hasznos lehet használatuk. (pl. citrom, eukaliptusz, fenyő)

Az immunrendszer védi meg szervezetünket azoktól a külső és belső hatásoktól, amelyek a szervezetünk egészséges működését fenyegetik. Elsődleges feladata a kórokozók elleni védekezés. A védekező rendszer legfontosabb tagjai, a fehérvérsejtek. A vérben és a szövetnedvben mozognak, felismerik és elpusztítják a szervezetbe jutott idegen anyagokat, köztük például a baktériumokat és a vírusokat. A fehérvérsejtek különböző típusai más-más szerepet játszanak az idegen anyagok elleni védekezésben. Az idegen anyagok – összefoglaló nevükön antigének – ellen lejátszódó védekezési reakció az immunválasz.

Az inzulin a hasnyálmirígy belső elválasztású részében, az ún. Langerhans-szigetek béta-sejtjeiben termelődő fehérjetermészetű hormon, egyaránt érinti a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcserét. A szénhidrát-anyagcserét érintő hatásai összességében vércukorcsökkenést eredményeznek. Elválasztásának elsődleges ingere a vércukorszint emelkedése, de fokozzák azt a táplálék egyes aminosavai és a bélhormonok, étkezéseket követő termelődése is. Nyugalmi, elválasztása folyamatosan, táplálkozási szünetekben is zajlik, feladata a vércukorszint élettani szinten tartása és ezen keresztül a központi idegrendszer tápanyagellátásának biztosítása. Az idegszövet elemei ugyanis energiaszükségletüket kizárólag a cukor, azaz a glükóz égetésével képesek biztosítani.