A glutamin nátriummal alkotott sója. Az egyik legáltalánosabban alkalmazott élelmiszer-adalékanyag, E621 számon jelölik. Tiszta állapotban fehér, kristályos port alkot, vízben vagy nyálban igen gyorsan oldódik, nátrium kationra és glutamát anionra válik szét. Jellegzetes íze van, ezért ízfokozóként alkalmazzák. Legnagyobb mennyiségben hústartalmú vagy húsízű élelmiszerekben fordulhat elő, de más ízek kiemelésére, erősítésére is alkalmazzák. Számos forrás mellékhatásokról számol be (például az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat, valamint némely források az egyik legveszélyesebb adalékanyagként említik. 12 hetesnél fiatalabb csecsemők esetében fogyasztása nem ajánlott. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Egyik veszélye, hogy elfedi a természetes ízeket, tönkreteszi az ízérzékelésünket, és hozzászokunk túlzott fogyasztásához.

A nap fényenergiáját fizikai folyamatok révén elektromos energiává alakító berendezés.

Felületaktív, habképző és erős tisztító hatású anyag, amely felmosó, autómosószerekben és gépi zsírtalanítókban fordul elő leggyakrabban. A kozmetikai ipar samponok, tusolók, fogkrémek alkotórészeként hasznosítja. A nátrium lauryl szulfát a bőrt, a hajat erősen szárítja. Akadályozza a sebgyógyulást, károsítja a fogínyt és a fogzománcot, elősegíti a fogszuvasodást, allergiás bőrbetegségeket okoz, illetve irritálja a légzőszerveket. Gyerekeknél megakadályozza a szem normális fejlődését, felnőtteknél szürke hályogot okozhat. Gyógyszertárakban az alábbi figyelmeztetéssel vásárolható: „belégzése és lenyelése káros az egészségre”.

Sűrűség szerint nehézfémnek szokás nevezni a 4,5 g/cm³-nél, más források szerint 5 g/cm³-nél nagyobb sűrűségű fémeket és ötvözeteiket. A mérgező tulajdonságukat tekintve, illetve a környezeti ártalmakkal összefüggő értelmezés szerint általában az ólom, a kadmium, a higany és az arzén nemesfém. A nehézfémek képesek az élő szervezetben történő felhalmozódásra, és egy bizonyos szint elérése esetén mérgező hatások kifejtésére.

A nitrit, nitrát, ammónium a nitrogén körforgás termékei. A talajba és a vízbe került szerves vegyületekből a korhasztó-rothasztó szervezetek közreműködésével ammónium-ion (NH4) képződik (ammonifikáció), amelynek egy részét a növények felveszik, és beépítik saját szerves vegyületeikbe, pl. fehérjékbe és nukleinsavakba. Az ammónium-ionok másik részét a talajban élő nitrifikáló baktériumok oxidálják nitritekké, majd nitrátokká (nitrifikáció). A nitrátok a növények számára a legkedvezőbb nitrogénforrást jelentik, ugyanakkor a nitrát az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró ivóvíz szennyező anyag. Csecsemőknél az ún. „kék csecsemő szindrómát”, más néven methemoglobinémiát okozza. A betegség olyan 1-3 hónapos csecsemőkön fordul elő, akiket mesterségesen táplálta, és a tápszert nitrát tartalmú vízzel (szennyezett kútvízzel) hígították.

Természetes körülmények között nitrozo vegyületek nem fordulnak elő, bár egyes mikroorganizmusokban kimutatták. Előfordul festékekben, robbanóanyagokban, rovarirtó és gombaölő szerekben, és antioxidánsként is használják. A samponokban, a mosó- és mosogatószerekben, valamint a különféle tisztítószerekben úgynevezett negyedleges aminok fordulnak elő. Ezek a klóraminokkal reagálva - amelyek a szenny- és ivóvíztisztítókban is jelen vannak - nitrózaminokká alakulhatnak át. Ezek egy fajtájáról, az N-nitrozodimetiamin (NDMA) nevű anyagról már ismert, hogy rákkeltő, ezért többek között az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) is foglalkozott a vegyülettel és az ivóvízben mérhető koncentrációival. Az élelmiszer-feldolgozás (leginkább tartósítás) során nitrát tartalmú vegyületeket adalékolnak a húskészítményekhez, így azok bomlása során is keletkeznek. A magas hőfok kedvez képződésüknek, így lehetőleg kerülni kell a nátrium-nitrittel tartósított élelmiszereket, még inkább azok sütését, hiszen az aminokból, aminosavakból nitrit jelenlétében magas hőmérsékleten nitrozovegyületek alakulhatnak ki. A dohányzás szintén növeli a kitettség mértékét. A C-vitamin jelenléte megakadályozza a gyomorban a rákkeltő nitrozaminok képződését, melyeknek szerepük lehet a gyomorrák kialakulásában.

A kertészkedésben használt módszer, amely azon alapul, hogy a különböző növényfajok támogatják vagy gátolják egymás fejlődését. Támogathatják vagy gátolhatják egymást a táplálék és vízellátásban vagy felvételben. Védelmet nyújthatnak rovarok, gombakárosítók, sőt gyomok ellen is, árnyékolhatnak, támasztékot is nyújthatnak egymásnak.

Egy élőhelyen előforduló növénycsoportosulás (alacsonyabb és magasabb rendű növények), melyek mennyiségi és minőségi jellemzői láthatóan és mérhetően megragadhatóak. Pl. más jellegű növényzet található egy száraz pusztai környezetben és megint más, egy üde tóparti, patakparti k körülmények között. Mivel az egyes társulások mérhető tulajdonságait az adott környezeti feltételek meghatározzák, a társulások állapotából következtetni lehet az egyes élőhelyekre ható környezeti feltételek minőségére, mennyiségére.